Bár a kiváló színművészt, Bradley Coopert próbálták róla lebeszélni, hogy nagyjátékfilmet rendezzen, ő hajthatatlan volt. S látva a végeredményt, a Csillag születik című zenés alkotást, nagy szerencse, hogy ragaszkodott az álmaihoz. A film magyarországi bemutatójának napján, október 4-én az Apolló moziban jártunk.
A történet persze nem új: 1937 óta ez már a negyedik csillag megszületése a vásznon, hiszen a fim női főszereplőjének felkért Lady Gaga Janet Gaynor, Judy Garland és Barbra Streisand után bújik bele egy olyan fiatal nő bőrébe, aki felfedezésre vár… S a felfedezés hamar meg is érkezik a rendezés mellett a film férfi főszerepét is magára vállaló Bradley Cooper játszotta rocksztár, Jackson Maine személyében, aki egy transzvesztita bárban a nemi identitását egyedül vállalni akaró lányt meghallja énekelni. S az a kiváló ebben a filmben, hogy önmagában nem az az izgalmas, hogy gyakorlatilag azonnal egymásba szeretnek, mert ez a forgatókönyv elcsépelten ismerős lenne a hollywoodi produkciók kapcsán, hanem az, ahogyan a Cooper által megformált karakter viselkedik a nővel: ahogyan a lány – egyébként nagynak tartott – orrán például végighúzza a mutatóujját, az hátborzongatóan szép gesztusa a bimbózó érzelmek kimutatásának… A nő tiszteletének, óvásának, féltésének, tenyéren hordozásának…
S számomra a filmben a továbbiakban is a leglenyűgözőbb a férfi viselkedése lesz: Ally őstehetség – ezt Jack azonnal felismeri -,s mivel – ekkor még – jól menő sztárként van rá lehetősége, fellépteti egy közösen írt számukkal a koncertjein. A lány istenien csengő hangjára és átható színpadi jelenlétére persze hamar felfigyel egy menedzser, Rez is (Rafi Gavron). S mondhatnánk, hogy a gondok a menedzser felbukkanásával kezdődnek, de véleményem szerint ez csak felszínre hozza, pontosabban hozhatná azokat a mélyben húzódó problémákat, amik a két karakter között ekkorra élessé válhatnának. Jack ugyanis apjától örökölt génjeit hordozva egyfelől alkoholista, másfelől – ami egy énekes számára borzasztó – fülbetegségben szenved, s e két tényező erősen lejtőre állítja a pályáját. Miközben a menedzser által felfedezett Ally egyre népszerűbb, egyre sikeresebb: olyannyira felfelé ível a karrierje, hogy hamarosan Grammy-díjra jelölik… De még ekkor sem arról van szó, hogy Jack féltékeny lenne: mindent legyőző szerelmük ezt az érzést egyszerűen nem hagyja eluralkodni a férfin. Hanem arról, amit a menedzser csinál Allyből. De Jack – aki közben feleségül veszi az énekesnőt – ezt is mindössze egyszer vágja a fejéhez Allynek: „irtó cikinek” tartja, hogy a rockénekesi tehetséggel megáldott, a rockzenén keresztül a legmélyebbről jövő érzéseket közvetíteni képes nejéből egyre inkább popdívát faragnak, s hogy ezt a lány hagyja. (A film abban is zseniális, ahogyan az életet és a kitalált történetet egyre inkább összemossa, hiszen a lány letisztult, smink nélküli karaktere az idő előrehaladtával egyre inkább „Lady Gagásodik”.) De a más színre festett hajú, kikent-kifent nőben, aki szinte már nem is hasonlít a „traveszti” bárban megpillantott lányra, a férfi még ekkor is azt az egyszerű és gyönyörű lányt látja. S nem haragszik rá, inkább félti attól, amit mesterségesen kreálnak belőle…
Szerelmük erejét tükrözi, hogy Jack – akit alkoholproblémái miatt már fellépni sem hagynak – mindent megtesz annak érdekében, hogy leszokjon az italról. Még egy többhetes elvonókúrát is bevállal. De hogy az ital, a szerelem, a rock vagy a pop-e az erősebb ebben a végtelenül hitelesen megformált, remek zenei betéteket is tartalmazó szerelmi történetben, amelyben olyan szinten működik Bradley Cooper és Lady Gaga között a kémia, mintha valóban egy párt alkotnának, arról győződjenek meg Önök. A sodró lendületű, egyetlen felesleges képkockát, egyetlen oda nem illő mozdulatot, mondatot és hanglejtést sem tartalmazó film még nagyobbra emelte a szememben Bradley Coopert. Akiről eddig csak azt tudtam, hogy remek színész. De ezzel a filmjével bebizonyította, hogy nem, nem csak az: a macsó férfi tulajdonságaival leszámolni képes, a nő, a szeretett nő érdekében háttérbe húzódni is hajlandó férfi alakjának végtelenül szerethető és tisztelhető megrendezője és megtestesítője egy személyben.
Gyürky Katalin
Hozzászólások