A Kafka-mű inspirálta darab főhőse így nem más, mint az irodalmi elődje monogramját megöröklő Gregor Sámuel (Rózsa László), akinek a sorsán keresztül a rendező arra kíván – főleg a felnőttek számára – rávilágítani, hogy miért, mi minden miatt érezheti a mai társadalmunkban „lárvának”, azaz másnak, meg nem értettnek, kirekesztettnek magát egy kamasz. S hogy mi minden kéne ahhoz – őszinte odafigyelés, szeretet és főleg jó kommunikáció –, hogy a már elért „lárvaállapotából” ne akarjon még tovább, azaz kifejlett „rovarrá” változni, ezáltal a társadalomba végképp (vissza)integrálhatatlanná válni egy fiatal.
A Samuban zajló folyamat megdöbbentő mivoltának érzékeltetéséhez a rendező az összes olyan személlyel körbeveszi a kamaszt, akire – elvileg – ebben az életkorban szüksége lehet. Ott van az elvileg magát halálra aggódó anyuka (Varga Klári), a féltését szigorúsággal palástoló, de fia „átváltozásával” szemben tehetetlen apuka (Vasvári Csaba), a kortárs közösség (Fröhlich Kristóf, Tolnai Hella), a tanár (Majzik Edit), az orvos (Kránicz Richárd) és a két testvér. Akik közül a húg, Lujza (Gemza Villő) maga is épp metamorfózison esik át, csak ő a kiskamaszok jellegzetes „tüneteit”, a szülőkhöz való, még meglévő ragaszkodást, ugyanakkor a nagyobbak ténykedései, szórakozási formái iránti kíváncsiságot már egyként láttatja a viselkedésében.
Pass Andrea korántsem egy lineáris történet keretében, hanem mozaikszerűen bevillanó – a színpadi fények merész használata miatt valóban „bevillanó” – képek, jelenetek sokaságán keresztül mutatja meg, hogy a kamasz srác mennyire nem találja a helyét ebben a világban. Pszichoszomatikus tünetei, azaz a „rovarrá” változás előszobájaként az orvossal vizsgálandó piros foltjai, a magától mindenkit eltaszító mozdulatai, a szobájába zárkózása, a szüleivel való kommunikációjának meddő jellege, a kortárs közösség sokszor mentálisan még további romlást hozó állapota mind-mind megjelenik egy-egy képben, miközben – a darab irodalmi-filozófiai háttereként – a szereplők szájából egy-egy Kafka-idézet is elhangzik.
Az előadásnak tehát Samu nem pusztán a főszereplője, hanem origója egy széles körű társadalmi látleletnek: a kamasz gyerekhez való viszonyulás Pass Andrea tűpontos koncepciójában tükröt tart a felnőttek, a tanárok, az egészségügyi személyzet és a kortárs csoport problémái irányába is. Ahogyan Samuval egyenként vagy összességében viselkednek, az róluk is, vagy elsősorban róluk állít ki ilyen-olyan bizonyítványt. Hogy milyet, azt minden néző saját maga döntheti el. Pass darabja ugyanis nem ítélkezik: nem kíván pálcát törni se a szülői magatartás, se a kamasz viselkedés, se a tanártársadalom hozzáállása fölött. Képeivel, jeleneteivel megmutat, rávilágít, de hogy ki melyik szereplővel tud azonosulni, melyiket érti meg s melyiket kevésbé, azt a nézőre bízza.
Mindeközben, tehát a széles körű és tág társadalmi látlelet kellős közepén Samu körül – a környezete reakcióiból fakadóan – a találó díszletnek köszönhetően szó szerint és átvitt értelemben is szűkülnek a falak, hogy a végén teljesen összezárjanak, bezárják a fiút a maga világába. Hiszen a szűkülő falak között ott szűköl a testi és a lelki fájdalomtól Samu, hogy aztán – a falakkal párhuzamosan – elérje azt a beszűkült tudat- és létállapotot, amelyben már – legalábbis ezt üzeni számunkra Pass Andrea rendezése – elkerülhetetlen a teljes elszigetelődés, a „rovarrá” válás. Az egyre szűkölő falakon és a beszűkült tudaton azonban egy valaki képes rést ütni: egy hasonló „rovarállapotú” lány. Hogy hogyan, azt a Pass Andrea darabjában ismét csodálatosat alakító Rózsa László mint Samu és a kortárs csoportból Samu szemében kiemelkedő lány (Nagy Rebeka) közötti elképesztő kémia mutatja meg nekünk, némi reményt is felcsillantva ennek az egyáltalán nem könnyen emészthető, de annál tanulságosabb átváltozás-történetnek a végén.
Gyürky Katalin
Az alkotók:
Inspiráció, szövegrészletek: Franz Kafka
Koncepció: Garai Judit, Pass Andrea
Játsszák: Rózsa László, Vasvári Csaba m.v., Varga Klári Jászai-díjas, Tolnai Hella, Gemza Villő, Fröhlich Kristóf e.h., Majzik Edit Jászai-díjas, Kránicz Richárd, Nagy Rebeka m.v.
Dramaturg: Garai Judit
Díszlet-és jelmeztervező: Tihanyi Ildi
Zeneszerző: Bartha Márk
Rendezőasszisztens: Sóvágó Csaba
Rendező: Pass Andrea
Hozzászólások