Hosszú betegség után tegnap hajnalban hunyt el Tarr Béla (1955-2026), nemzetközileg elismert filmrendezőnk, aki egészen fiatalon, tizenévesen kezdte pályáját.
Ekkor még amatőr filmesként tevékenykedett, néhány évvel később, mindössze huszonkét évesen azonban megjelent első dokumentum-játékfilmje, a Családi tűzfészek. A százperces alkotás egy lakásproblémával küzdő, munkás házaspár életét dolgozza fel, amatőr színészeket és improvizált dialógusokat alkalmazva. A film bemutatása azonnal felhelyezte Tarr Bélát a kiemelkedő magyar rendezők listájára. Főiskolai évei alatt készítette második filmjét, a Szabadgyalogot, melyre a Családi tűzfészekhez hasonló, dokumentarista stílus jellemző. Az alkotás egy Beethoven becenevű kórházi ápoló mindennapi küzdelmeiről szól. Egy évvel később, vizsgafilmjeként megrendezte a Macbeth tévés adaptációját, melyben Cserhalmi György játszotta a főszerepet. Még ebben az évben készült az ugyancsak realista stílusú Panelkapcsolat, melyben korábbi filmjeitől eltérően profi színészeket szerepeltetett. Két évvel ezután, 1984-ben mutatta be az Őszi almanach című színes nagyjátékfilmet – ekkor pályafutása során először szándékosan elhatárolódott a realizmustól, és stilizáltabban mutatott be szövevényes emberi kapcsolatokat.
Tarr számára az átütő sikert az 1987-es Kárhozat jelentette, ugyanis ekkor került meghatározó munkakapcsolatba Nobel-díjas írónkkal, Krasznahorkai Lászlóval, valamint a Kárhozatban fedezhető fel először jellegzetes stílusa is; a fekete-fehér, lassú és hosszú snittekből álló jelenetsorok alkalmazása. Így készült a Szürkület (1990), a Szenvedély (1997), a Weckmeister harmóniák (2000), valamint leghíresebb filmje, az 1994-es Sátántangó is, melynek alapját Krasznahorkai azonos című regénye adta. A rendszerváltás előtt játszódó történet egy alföldi termelőszövetkezet széthullását, munkásainak hányattatott sorsát és menekülési vágyát dolgozza fel. A telep lakói érzik, munkahelyük felszámolásával megszűnt számukra minden érték és remény. Végső elhagyatottságukat realizálva eldöntik, hogy a telep bezárásakor kapott pénzzel elhagyják lakóhelyüket, és új életet kezdenek a városban, de egy halottnak hitt ismerős, Irimiás érkezése megváltoztatja elképzeléseiket. Megmentőt, vezéralakot látnak a férfiban, olyan személyt, aki elhozhatja a szabadulást. A csaló visszatérése hozza el a filmben a végkifejlethez vezető fordulatot. A Sátántangó a négyszázharminckilenc perces játékidejével minden idők egyik leghosszabb filmes alkotása, melyért Tarr számos szakmai elismerésben – többek között Aranykor-díjban is részesült.
Hasonló stílusban készült portréfilmje, a Tarr Béla bevezetője Fehér György filmjeihez is, melyben például Bánsági Ildikó vagy Kállai Ferenc színészek mesélnek a művész alkotói folyamatáról. Néhány évvel később, 2007-ben leforgatta újabb meghatározó alkotását, A londoni férfi című filmdrámát.
Kovács András Bálint szerint „A londoni férfival kicsit hasonló eredmény született, mint Antonioni pályáján a Vörös sivataggal: azzal, hogy a történet motivációi el vannak rejtve, a film maga elmozdul a fokozottan vizuális, sőt a díszletszerű, képzőművészeti kifinomultság irányába. Ahogy Antonioni pályájának legszebb filmje a Vörös sivatag, Tarr eddigi pályájának akusztikusan-vizuálisan talán legérettebb, legkifinomultabb, klasszikus alkotása A londoni férfi”, Filmvilág (2008. január).
2011-ben született a Torinói ló – mely film forgatókönyvének megírásában Krasznahorkai is közreműködött – és a Magyarország 2011 című szkeccsfilm, ami a hazai filmipar valóságát dolgozza fel. Tarr Béla utolsó filmes közreműködése egy tavalyi alkotáshoz, Olasz Renátó Minden Csillagjához köthető. Tarr a filmkészítés során nem rendezői, hanem kreatív produceri szerepben lépett fel, stílusjegyei azonban ettől függetlenül is megmutatkoznak a fekete-fehér egyszerre vidéki és városi fiatalokról szóló filmdrámában.
Tarr Béla pályafutása során számos elismerésben részesült: 1982-ben Balázs Béla, 2001-ben Gundel művészeti díjat, 2003-ban Kossuth-díjat, 2005-ben a legjobb külföldi rendezőnek járó France Culture-díjat kapott. Ugyanebben az évben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend keresztjét, 2011-ben a Torinói lóért neki ítélték a Zsűri Nagydíját a 61. Berlini Filmfesztiválon, még ebben az évben megkapta a Jeruzsálemi fimfesztivál életműdíját, 2020-ban a Hazám-díjat, 2023-ban a Tiszteletbeli Európai Filmdíjat, ugyanekkor a Príma Primissima díjat, egy évvel később a Tokiói Nemzetközi Filmfeszivál életműdját, tavaly pedig Budapest díszpolgárává avatták.
Elismert filmrendezőnk gazdag életművet hagy maga után, mely nemcsak a magyar, hanem a külföldi filmes közönségre is inspirálóan hatott. Munkásságát olyan világhírű rendezők és színészek méltatták, mint Martin Scorsese, Gus Van Sant, vagy Brad Pitt. Tarr Béla egész életében önazonos maradt – szakmai tudása, különleges látásmódja és szabad jelleme pótolhatatlan űrt képez a hazai filmiparban.
Forrás: port.hu
Írta: Dobozi Fanni
Hozzászólások