Tavaszi fáradtság pandémia idején?

Fotó: Keira Burton/pexels.com

A tavaszi fáradtság furcsa jelenségéről rengeteg cikk, kutatás, megállapítás született már az elmúlt évek során. Nem betegség, tünetei mégis hasonlítanak egy enyhe fertőzésre. A tavaszi fáradtság jön, körbenéz, és -szerencsére- hamar el is illan. Azonban most, 2021-ben is olyan általános jelenség, mint az elmúlt esztendőkben? Most, hogy szinte sehová sem mehetünk, szabadidős tevékenységeink és szociális kapcsolódásaink is korlátozva vannak, ugyanúgy eluralkodik rajtunk?

woman leaning on her table
Photo by Marcus Aurelius on Pexels.com

A tavaszi fáradtság okát tekintve a kutatások megegyeznek abban, hogy a D-vitamin szint csökkenése is állhat a kellemetlen szimptómák mögött. Télen lényegesen lecsökken a napsütéses órák száma, a magyarok ráadásul nem a vitaminraktáraik szorgalmas pótlásáról híresek, így mire beköszönt a március, bizony fogytán vagyunk az energiánknak.

A másik, kiemelten fontos tényező a hormon háztartásunk. Ahogy nő a napsütéses órák száma, a szervezetünk bioritmusa picit felborul, igyekszik a maga ütemében alkalmazkodni, aminek tempója néha lassabb, mint azt elvárnánk. Az alvásért felelős melatonin és a „boldogsághormonként” ismert szerotonin szintje az évszakváltáskor némi csúszást mutathat a normálishoz képest.

Az ellenszere természetesen a jó levegőn töltött idő és a napfürdőzés, a helyes és vitamindús táplálkozás, no meg a mozgás. Ha teszünk a ránk törő fáradtság, gyengeség és ásítóhullámok ellen, valamint igyekszünk átlendülni a tavaszi holtponton, akkor pár nap alatt ismét a régi formánknak örvendhetünk.

És eddig tartott a cikk azon része, ami egy teljesen átlagos évben igaz is lett volna a tavaszi hónapokra. Jelenleg cseppet sem élünk átlagos időket. Minden a feje tetejére állt, minden bizonytalan és minden úgy működik, mint ahogy korábban sosem. A mozgásunk, a szociális életünk korlátok közé szorult, az emberek egy nagyon nagy részének az otthonába költözött a munkahelye is.

Vajon a beszűkült élettér hatással lesz erre a jelenségre is? Már az első hullám lecsengése után arról születtek tanulmányok, hogy a megfelelő vitaminpótlás segíthet az immunrendszerünknek a járvány sűrűjében. Nem csodaszer, nem garantálja a szerencsés kimenetelt, pusztán egy kis tuning a szervezetünknek. Talán pont ezért, most még az is szedett C-, és D-vitamint, aki korábban sosem, így ha most készülne egy reprezentatív vizsgálat, talán lényegesen jobb eredménnyel zárnák a magyarok a D-vitamin szint mérését firtató versenyt.

Fotó: pixabay

Ha ez pipa, akkor ott van még a mozgás, mint a tavaszi fáradtság egyik hatásos ellenszere. Minden terem zárva, nincsenek edzések. Marad a futás, a gyaloglás, a biciklizés és az otthoni testedzés. A karantén sokakat fizikai önfejlesztésre sarkallt. Több ismert ember- köztük Kovács Patrícia, Palya Bea vagy Szabó Zsófi– is arról számolt be, hogy a mozgás a „maradj otthon” kezdetével lépett be az életükbe. Ha csak egy rövid sétát teszünk a szabadban, akkor mi magunk is láthatjuk, hogy egyre több kocogó és biciklis keresztezi utunkat az elmúlt esztendőkhöz képest, így kijelenthető, hogy nem csupán a sztárok körében nőtt a sport népszerűsége.

Ha tehát többet mozgunk, jobban figyelünk szervezetünk karbantartására, és a lehető legtöbb időt töltjük a szabadban, akkor ugyanúgy jelentkezhet a tavaszi fáradtság pandémia idején? A válasz az, hogy nem!

A mozgással jelentősen növelhetjük a szerotinin szintünket, a napsütés növeli a D-vitamin szintünket és segít a biológiai óránkat is a megfelelő mederbe terelni.

A csapda

Van azonban egy olyan tényező, ami ronthat a fenti képleten: az a fránya stressz. A stressz híresen jó szerotonincsökkentő bajkeverő. A járvány pedig tökéletes táptalaja a szorongató gondolatoknak és az azokból fakadó mentális igénybevételnek. A mozgással a stressz is csökkenthető– hiszen amellett, hogy aktivitással adjuk ki magunkból a feszültséget- a szervezetünket hozzászoktatja az úgynevezett „fizikai stresszhez”, amivel megtanul alkalmazkodni a feszült állapothoz. Ergo: sport, sport, sport és egy kis napfény.

Fotó: pexels.com

A pandémia elmúlt egy évének tanulsága tehát, hogy a korlátozott élettérrel és a megtépázott kikapcsolódási lehetőségekkel a magunkra való odafigyelés végre kiemelt helyet kapott a tevékenységeink sorában. Ezért pedig az egészségünk nem csupán tavasszal lesz hálás.

Exit mobile version