A Mommy Blue című magyar film országos premierje szeptember 5-én 18:30-kor volt a 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon, amit közönségtalálkozó követett.
A 2020-as évek Budáján a közel 60 éves Krisztina (Für Anikó) tanár egészen addig, amíg cukorbetegség miatt el nem veszíti a látását, és ennek következtében a munkáját is. Krisztina fiának, a 27 éves Máténak (Vilmányi Benett) fia születik. Máté kertészként dolgozik. Ők a két főszereplő.
A film elején Krisztina művészettörténet órát tart, amely a felborult szerepekről szól, és ez a kezdő jelenet előre vetíti az egész film lényegét. Egyrészt a generációs különbségekről szól. Másrészt Krisztinának nagy szükség van a fia segítségére, akinek a felesége, Eszter (Waskovics Andrea) külföldre szeretne költözni, mert nem tud hazánkban megélni a szakmájából. Így a fiú döntéshelyzetbe kényszerül, kit válasszon: az anyja egyre jobban ragaszkodik hozzá, de ő egyre jobban ragaszkodna az új családjához, a babájához és a feleségéhez. Ezekről a szülői kapcsolatokról és az anyai, illetve gyermeki szeretetről szól a film.
Bár maga az alaphelyzet – azaz megtanulni látás nélkül élni – szörnyű és drámai, de Krisztina és Máté sok könnyed helyzetbe kerül, amelyek vidámmá teszik a filmet. Például mivel Krisztina művészettörténetet tanít, szereti a festészetet – ezért több festmény is szerepel a filmben – ezért többször több formában visszatérnek a műalkotások a filmbe, hol könyv, hol kiállítás formájában. Mivel azonban már nem látja őket, ezért Mátét kéri meg, hogy saját szavaival mesélje el neki, hogy mit lát. Máté viszont nem olyan választékos, mint az édesanyja.
A film eleje a koronavírus járvány alatt játszódik, így a járványlét számos eleme visszaköszön benne, a maszkhasználat, a nyugdíjasok idősávja, a kézfertőtlenítés, a karantén, a home office és a távoktatás. Maga a történet több évet bemutat Bobó baba születésétől a páréves koráig. A középpontban Krisztina és a látássérülése áll, amivel meg kell tanulnia együtt élni. Itt a hangsúly azon van, hogy kell, nemcsak a saját érdekében, hanem a gyereke és az unokája miatt is. Ez pszichológiai mélységet ad a filmnek. A technológia és a látássérültek köre igyekszik segíteni neki ebben, ha hajlandó elfogadni azt. A látássérültek köre egy önsegítő gyűlés, ahol a résztvevők önként oszthatják meg a tapasztalataikat. Hasonló volt Az unoka című filmben azok csoportja, akik csalás áldozatai lettek.
A közönségtalálkozón, amelyen a stábból sokan részt vettek, kiderült, hogy Mayer Bernadette a saját múltja alapján írta meg a történetet. Amikor ugyanis 16 éves volt, az édesanyja, aki egyedülálló szülőként nevelte őt, cukorbetegség következében megvakult. Emiatt Bernadette a film főszereplőjéhez hasonló döntési helyzetbe került. Valamint az is kiderült, hogy a színészek találkoztak nemlátókkal, hogy felkészüljenek a szerepekre.
A 16. Pekingi Nemzetközi Filmfesztivál Forward Future versenyprogramjában a legjobb film díját kapta az alkotás, a legjobb színésznő lett Für Anikó, és a legjobb színész díjával jutalmazták Vilmányi Benettet.
Megható és elgondolkodtató film arról, hogy vajon mi hogyan cselekednénk, melyik családunkat választanánk, vagy tudnánk-e egyáltalán választani. Nyilván a klasszikus értelemben véve jó vagy helyes döntés nem létezik.
A Mommy Blue az InterCom forgalmazásában kerül a mozikba. A mozibemutató 2026. október 8-án lesz, a film megtekintése 12 éven aluliak számára csak szülői felügyelettel ajánlott.
Hozzászólások