Hideg van. Tél is van. Eddig kétszer két centi hó esett Debrecenben. Az igazi tél még csak ezután jön. De mi a hiszti tárgya?
Mármint szerény véleményem szerint az totál rendben van, hogy télen havazik. Gyermekkorunkban rohantunk hóembert építeni, lestük a jó meleg lakásból ahogyan hullanak a hatalmas pelyhek, s azt vártuk, essen még vagy fél méter. A szüleink is örültek, egész nap kint rohangáltunk az udvaron, nem a nyakukon ültünk. Volt a hóesésnek valami csendje, valahogy minden elhalkult, minden békésebb lett. A felnőttek lapátolták a havat, mi meg játszottunk, szánkóztunk, rendeztük a madáretetőket a vén diófán. Mindenki tudta, hogy most tél, van, s ilyenkor esnie kell a hónak, ropognia kell a jégnek, füstölnie a kéményeknek.
Nem volt olyanunk, hogy téli gumi. Nem volt ABS se, még fűtés se nagyon a Skodánkban vagy Polskinkban, mégis szerencsésen odaértünk mindenhová. Bizonyára lassítottunk, akkor még tudtunk lassítani. Nem volt hóriadó, hőségriadó, meg hidegriadó sem. Ma már nem tudunk lassítani. Hisztizünk, mert hideg van, nyárért kiáltunk akkor, amikor a télben kellene/lehetne gyönyörködni (nyáron majd melegünk lesz). Hiszti van, mert merül a mobil, mert hideg a pizza, mert forró a tea.
Ma képesek vagyunk nyilvánosan összeveszni azon, hogy miért nem „sóznak”, hogy mindenki csak tököl, anyázva üzengetünk a közútkezelőnek, reggelente karcoljuk, kaparjuk a jeget, ész nélkül fújjuk a drága löttyöket lefagyott autóinkra: ma már nincs tíz percünk egyszerűen leolvasztani szerencsétlent. Futni kell, rohanni kell, keresni kell a sok pénzt, elmenni minden érték mellett, szidni mindent, ami régen is normális jelenség volt és most is az. Pedig valójában nincs itt semmi baj. Egyszerűen tél van. Meg hiszti van. Felnőttünk?
KB