"Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit” – ezzel a Szabó Magda-idézettel nyitotta meg Papp László, Debrecen polgármestere a város és a Csokonai Színház közös gálaestjét, amely az idén nyáron elhunyt Tréfás György operaénekes emlékére szerveződött. A polgármester a Szabó Magda-idézettel, s annak folytatásával – „aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad” – arra utalt, hogy Tréfás György – aki még idén tavasszal a október 6-ai rendezvényt úgy várta, minta a 85. születésnapját ünneplő eseményt – most is itt van közöttünk, hiszen annyi mindent tett pályafutása során, a művészi pályája által a közönségért, az emberekért, a debreceniekért, hogy az soha nem veszhet a feledés homályába.
S hogy mennyire nem, azt a Tréfás Györgyre emlékező gála központi eleme, egy kivetítő is mutatta nekünk. A színpad fölé magasodó technikai eszköz segítségével ugyanis a két felvonásos, közel három órás gálán annyira közelről, annyira pontosan láthattuk a művészt a róla készült különböző felvételeken, mintha ott állt volna előttünk a színpadon. Ám a kivetítő, amelyen keresztül a művész leghíresebb operajeleneteit – például Donizetti Mamáját, női szereplőnek öltözve, a Bánk bánból a bordalt, stb. láthattuk és hallhattuk – csak az egyik, úgymond „tematikus egységét” képezte a remekül felépített gálaestnek. A kivetítőn szereplő jelenetek előtt vagy után ugyanis az adott darabból egy-egy olyan részlet is elhangzott – egy másik tematikus egységként, élőben, Tréfás György pályatársaitól – a színpadon, amely az adott opera más szerepeit tárta elénk, és/vagy olyan pályatársakat hívott a színpadra, akik szintén – esetleg másik operában -, de rengeteget szerepeltek a Liszt Ferenc-díjjas operaénekessel. Így például a Varázsfuvola Sarastrójához Biri Gergely és Rendes Ágnes Papagénója és Papagénája társult, a Verdi Don Carlosa Fülöp királyának szerepébe bújt Tréfás-szólót pedig az egyik legfontosabb pályatárs, Wágner Lajos Mefisztó-rondója, vagy Bátki Fazekas Zoltán Dandinija követte Rossini Hamupipőkéjéből.
Ám Tréfás Györgyöt ezen az estén nemcsak énekelni hallottuk. Egy újabb tematikus egységként a kivetítőn néhány emblematikus, vele készült interjúba is bepillantást nyerhettünk…
S nemcsak az interjúk kapcsán hallhattuk szóban megnyilatkozni a művészt ezen az estén. Azt talán kevesen tudják róla, hogy verselni is szeretett, amelyet Tréfás Vörösmarty Mihály A vén cigány című verse szavalatával érzékeltetettek velünk a gála szervezői.
Tréfás György prózai és verses, kivetítőn követhető megszólalásaihoz szintén szervesen illeszkedve, újabb tematikus egységet képezve különböző pályatársak, alkotótársak, rendezők, tanítványok, barátok azt est során szóban is emlékeztek rá. Mikrofon elé lépett például a vele interjúkat, riportfilmeket készítő Baranyi Ferenc költő, író, műfordító, aki sokáig az Magyar Televízió operakalauzaként volt kapcsolatban – s barátságban – Tréfással. De emlékezett rá Horváth Zoltán rendező, aki arról beszélt, hogy a tehetséges embernek is mennyire fontos a szakmába beletanulnia. Színpadra lépett a művésszel harminc évig együtt éneklő Dr. Mohos-Nagy Éva, a kislánykora óta őt tanárának érző Újvárosi Andrea operaénekesnő, vagy Dr. Oláh Éva az Egyetemi Professzori Klub és Baráti Kör nevében, aki arról beszélt, hogy milyen volt az, amikor Tréfás nekik, a barátainak énekelte például a kedvenc nótáját, a Deres már a határt, hogy aztán ezt a dalt a kivetítőn keresztül mi is meghallgathassuk a művész előadásában.
S természetesen a gála szervezői nem tekinthettek el attól sem, hogy a gála alatt többször, több vonatkozásban is megemlítsék a művész feleségét, Tréfás Györgyné Katikát, aki nemcsak négy évtizednyi házasságuk során támogatta mindenben a férjét, hanem most, a gála kapcsán is minden tulajdonában lévő, férjéről szóló archív anyagot rendelkezésre bocsátott. Az ő segítsége nélkül nyilván nem jöhetett volna létre ez a Tréfás György emlékét méltón, a művész és az ember minden oldalát felvillantó születésnapi, emlék- és gálaest.
Gyürky Katalin