December utolsó előtti hetén érkezett az utolsó DCEU film, ami elhatárolódik az univerzumosditól, de ez előnyére válik.
A kétórás Aquaman és az elveszett királyság az Aquaman film folytatása, amely pár évvel később folytatja a történetet. Arthur Curry (Jason Momoa) összeházasodott Merával (Amber Heard), és gyerekük született, akit apja, Tom (Temuera Morrison) segítségével nevelnek a szárazföldön. Az nem derül ki, hogy miért a szárazföldön nevelik a trónörököst, amikor ¾ részben atlantiszi. Érdekes és szuperhősöktől ritka, hogy gyerekük születik, mivel minden áron próbálják őket az írok minél fiatalabban tartani. Így ez a film előnyére válik.
Közben Aquaman és Mera Atlantisz uralkodói. Még akkor is, ha az újdonsült király csak nyűgnek tartja az uralkodást, mivel a tettek embere. Jobban szeret verekedni és gyereket nevelni. Sajnos nem mindenki tudja teljesen elvonatkoztatni a színészt a szerepétől, ezért ironikus Amber Heardot jó feleség és anya szerepében látni azután, amit Johnny Deppel művelt tavaly, a perükből még háromrészes dokusorozat is készült a Netflixre. Ám pusztán emiatt lehúzni a filmet butaság. A film egyik üzenete éppen az, hogy ne legyünk előítéletesek.
Az előző film egyik gonosza, Fekete Manta (Yahya Abdul-Mateen II) visszatér. Egy pszichopata, aki bosszút akar állni Arthuron, amiért az megölte az apját. Ehhez atlantiszi technológiával megjavította a páncélját, illetve szerzett új eszközöket, köztük a feketemágiával létrehozott fekete szigonyt, amiben egy ősi zsarnok lakozik. Terve az, hogy az Orikalkum nevű energiaforrással, melynek melléktermékei üvegházhatást okozó gázok, klímakatasztrófát okoz, amivel kipusztítja az emberiség és Atlantiszt is. Mondjuk nagyságrendekkel kisebb és egyszerűbb módon is megölhetné nemezisét, de hát ez van.
Ebből látszik, hogy az előző részhez hasonlóan itt is hangsúlyos az emberek környezetszennyezése. Emellett szól még arról is, hogy a bizalmat ki kell érdemelni, illetve arról, hogy aki meg tud bocsátani, az jó úton jár, míg aki nem, az ezért vész oda.
Dr. Stephen Shin (Randall Park) egy Fekete Mantát segítő tudós, aki hamarosan megbánja, amit tett, ezt közli is Mantával, aki ennek ellenére mégis minden fontos feladattal őt bízza meg továbbra is ahelyett, hogy csapata bármely más, jellegtelen tagjában bízna meg, azok közül, akik nem fejezték ki ellenérzésüket irányába.
Aquaman meg akarja mutatni Atlantiszt az embereknek, és így békét teremteni a felszíni világgal, amire mentora, Vulko is ösztönözte őt az előző részben, illetve ebben a részben is elhangzik, hogy az igazi királyoknak hidakat kell építeniük. Azonban az atlantisziak nem szeretnének együtt élni a környezetszennyező emberekkel. Ezen nem segít, hogy Fekete Manta megtámadja őket.
Hogy megtalálja Fekete Mantát, Arthur kiszabadítja öccsét, Ormot (Patrick Wilson) a dezertálók börtönéből. Így a film nagyrészt az ő kapcsolatukról szól. Működik is köztük ez a testvéri kötelék. Cívódnak, Arthur megszívatja, de segítenek egymáson. A készítők a kapcsolatukat a 48 óra című film főszereplő párosáéhoz hasonlították.
Illetve a jelmezek dicséretet érdemelnek, mert Aquaman kapott egy kék rejtőzködő páncélt, ami a 80-as évekbeli képregényekből jött, illetve Fekete Manta jelmeze jobban hasonlít az ezüstkori képregényekben használtra.
A végső harcot megcsinálhatták volna hosszabban és izgalmasabban is, kicsit kiábrándító volt. Amik még kicsit zavaróak, a nem annyira bújtatott reklámok, mint a Guinness és a Discovery+. Lehetett volna ezt kevésbé feltűnően is csinálni.
Látványos akcióvígjáték, különleges lényekkel benépesített vízalatti, sivatagi és dzsungelvilággal. A humor nagyrészt Aquaman jellemkomikumának köszönhető. Megint csak azért jó, amiért az elődje, mert megáll a saját lábán, nem egy fel-, le- vagy átvezetés. Nincsenek benne cameók és utalások. Bár ez a Zack Snyder 2013-as Az acélember filmjével kezdődött DCEU utolsó filmje, melynek legtöbb bevételt termelő alkotása az Aquaman első része volt, nem történik semmilyen utalás erre. Nem kapja meg azt a lezárást, amit 10 év és 16 történet után megérdemelt volna.
Bár néha klisés és kiszámítható, már az első, kasszasikert is az egyszerűsége miatt szerettük, illetve a hölgyek egy része Jason Momoa miatt. Ha valaki azért nem nézi meg, mert jövőre úgyis indul a következő DC-filmes univerzum, a James Gunn által felügyelt DCU, az hibát követ el, mert pont ez az a film, ami akkor működik, ha nem a nagy egészet nézzük, hanem csak szórakozni akarunk.
Hozzászólások