Az idei nyár megmutatta, hogy a vízhiány hatásai jóval túlmutatnak a mezőgazdaságon. Magyarországon több száz településen vezettek be különböző fokú vízkorlátozásokat, miközben Európa több országában a folyók, a termőföldek és az állattartás is megsínylette a tartós hőséget és a csapadékhiányt. Szakértő szerint ráadásul a következő években már nem csak a csapadék mennyisége, de annak megtartása is egyre fontosabb kérdéssé válik.
A vízhiány Magyarországon idén nem csak a mezőgazdaság problémája volt. A nyári hőhullámok idején több térségben a lakossági vízfogyasztás ugyanis olyan mértékben megnövekedett, hogy a víziközmű-rendszerek kapacitása is nehéz helyzetbe került. Csak a kormány augusztus eleji adatai szerint 465 településen I. fokú, 151 településen II. fokú, 13 településen pedig III. fokú vízkorlátozás volt érvényben. A tapasztalatok ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy hosszabb távon nemcsak a fogyasztás mérséklése, hanem a vízellátási és vízgazdálkodási rendszerek fejlesztése is fontos lehet. Az agráriumban az öntözési infrastruktúra, a víztározás és a csatornahálózat fejlesztése, a településeken pedig a vízellátó rendszerek kapacitásának és alkalmazkodóképességének növelése kerülhet egyre inkább előtérbe.
A helyzet nem magyar sajátosság, ugyanakkor Európán belül jelentős különbségek alakultak ki. A tartós hőség és az elégtelen csapadék Franciaországban, Dél-Németországban, Észak- és Közép-Olaszországban, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon és Nyugat-Romániában fajsúlyosan károsította a nyári kultúrákat. Szlovéniában és Horvátországban szintén romlottak a terméskilátások, különösen a kukorica esetében. A kukorica helyzete jól mutatja, hogy a vízhiány milyen gyorsan válhat piaci kérdéssé. Egyes előrejelzések szerint az EU idei kukoricatermése 50 millió tonna körül lehet, ami közel húszéves mélypont és nagyjából ötödével marad el a közelmúlt átlagától. Magyarország esetében felmerült, hogy az ország történetében először nettó kukoricaimportőrré válhat.
Az idei nyár arra is rámutatott, hogy a víz elérhetősége az agráriumon kívül az európai gazdaság több ágazatának működését is befolyásolhatja. Az alacsony vízállás több nagy folyón, köztük a Dunán és a Rajnán is nehezítette a hajózást. Ez korlátozta a hajók terhelhetőségét és növelte a szállítási költségeket. Magyarországon közben a Duna alacsony vízállása és magas hőmérséklete az energiatermelés szempontjából is figyelmet kapott. Elég, ha csak a Paksi Atomerőmű működése körül kialakult krízisközeli helyzetre gondolunk.
A Vitafer Hungária Kft. által szervezett, nyár eleji szántóföldi tanulmányút tapasztalatai is már azt mutatták, hogy a gazdálkodók számára az alkalmazkodás már nem elméleti kérdés. A résztvevők között abban egyetértés volt, hogy a változó körülmények között takarékosabban és tudatosabban kell gazdálkodni, abban azonban már eltértek a vélemények, hogy mely ráfordításokon és milyen mértékben lehet érdemben megtakarítani. A sokszor felmerülő kérdés rendszeresen az: hogyan lehet úgy csökkenteni a költségeket, hogy közben a növényállomány alkalmazkodóképessége és a termésbiztonság se sérüljön. A cél nem feltétlenül az, hogy minden körülmények között ugyanazt a termésszintet próbáljuk fenntartani, hanem hogy a rendelkezésre álló erőforrásokhoz minél pontosabban igazítsuk a termelést. A vízhiányos időszakokban különösen felértékelődhet a növénykondíció, a kiegyensúlyozott tápanyagellátás és az olyan technológiák alkalmazása, amelyek segíthetik a növényeket a hő- és vízstressz elviselésében.
Az agráriumban a következő években az alkalmazkodás egyik legfontosabb kérdése az lehet, hogyan tudjuk ugyanazt a termőhelyet szükség esetén kevesebb és kiszámíthatatlanabb vízzel is eredményesen használni. Ehhez nem egyetlen technológia, hanem tudatos, egymásra épülő termesztési döntések sora szükséges
fogalmazott dr. Gerda Anikó növényorvos, agrárkémikus-agrármérnök, a Vitafer Hungária Kft. szaktanácsadója.
A 2026-os nyár tapasztalatai alapján így a vízhiányról egyre kevésbé érdemes kizárólag időjárási szélsőségként beszélni. Magyarországon és Európa számos térségében egyszerre jelent meg mezőgazdasági, települési, energetikai és gazdasági kihívásként. A következő időszak egyik legfontosabb feladata ezért az lehet, hogy a vízhez való alkalmazkodás ne csak akkor kerüljön előtérbe, amikor már kialakul a hiány, hanem hosszú távú gazdasági és szakmai tervezés részévé váljon.
Forrás: Vitafer Hungária Kft. x KRPR.hu
Hozzászólások