Huszonhat éve töretlen népszerűségnek örvend a Debreceni Régiségvásár, amely hagyományaihoz hűen márciustól minden hónap második és negyedik vasárnapján, reggel 7-től délután 14 óráig várja a gyűjtőket a Nagyerdei Stadionnál. Műtárgyakra, pénzérmékre, ékszerekre, órákra, fegyverekre, bútorokra, porcelánra, kristályokra, festményekre, könyvekre és igazi ritkaságokra vadászhatnak a régiségek szerelmesei.
A vásárban Békési Imrével beszélgettünk, aki maga is szenvedélyes gyűjtő, a rendezvény állandó résztvevője és minden alkalommal lelkesen árulja kincseit. Hatalmas katonai magánygyűjteményét már az iskolás évei alatt elkezdte összeszedegetni. A nyugalmazott baleseti helyszínelő szobányi erekjéivel számos iskolát látogatott már meg, hogy egy rendhagyó történelem órán bemutassa azokat, kézzelfoghatóvá tegye a múltat a gyerekek számára. Tárgyait a Bihari Múzeumban is bemutatták már egy centenáriumi kiállítás keretében.
Nagyon sok mindent láttok itt kipakolva. Mik vannak itt pontosan?
Az én érdeklődési körömhöz csak a katonai dolgok tartoznak, minden más egyéb nekem eladó, tehát én mást nem gyűjtök. Azon belül a kitüntetések a kedvenceim. Gyakran előfordul, hogy többletem van valamiből és azokat tovább adom. Van, amikor átselejtezem a kitüntetéseimet, vagy egyéb tárgyakat. Előfordul, hogy valamiből 10-15 darab is van, ezeket eladom és ebből finanszírozom a gyűjteményemet. Illetve, ha a látókörömbe kerülnek egyéb használati tárgyak, népi dolgok, porcelánok, csuprok, papírok, fotók, amelyek nem tartoznak a gyűjtési körömbe, az mind piacra kerül.
Mik a legkelendőbb tárgyak itt a vásárban?
Nagyon széles ennek a skálája. Sok ember gyűjt nagyon sokféle dolgot. Elsősorban, ami kelendő, a military, ennek is több ága van; kitüntetés, szúró, -vágófegyver, fotó, képeslap.
Tehát nagyon sok rétegű ez a témakör is. De ezen kívül a numizmatika, ami jelentős gyűjtőréteget tudhat maga mögött, illetve a népi dolgok, üvegek, szódásüveg, sörösüveg is népszerű. Nagyon sok meglepő dolgot gyűjtenek az emberek. Például volt olyan ismerősöm, aki gyűszűket gyűjtött, varráshoz használt gyűszűket, illetve ma hallottam, hogy valaki sörös kupakot, kólás kupakot keres a ’70-es, ’80-as évekből.
Mi volt a legfurcsább dolog, amit eddig eladott, amiről nem is gondolta, hogy valakinek szüksége lehet rá?
Volt olyan, hogy egy szétázott kép, ami valószínűleg Ferenc József családját ábrázolta. Évekig hordtam, mikor egy hölgy jött, és megvette. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz olyan, akinek szüksége lesz rá. Feltűnően sok olyan dolgot vásárolnak az emberek, amire nem is gondolnánk. Például egy régi fotó megtetszik valakinek, mert rajta van egy ökrösszekér vagy egy traktor.
Mi alapján választja ki a portékát, amit kihoz a piacra?
Hát ezeket figyelembe véve, hogy milyen gyűjtők vannak, milyen gyűjtőket ismerek, vagy amiről azt hiszem, hogy kelendő lesz. Van, ami otthon porosodik, mert nem gondolnám, hogy valakinek az érdeklődését felkelti.
Hogyan emlékszik vissza a gyerekkorára? Már akkor elkezdődött ez a gyűjtögetés vagy akkor még nem foglalkozott ezekkel a dolgokkal?
Még kicsi voltam, amikor édesapámnak az imakönyvében találtam két-három régi papírpengőt, és akkor közöltem vele, hogy ugye ez az enyém lesz. Onnantól kezdve érdekelt ez a régiséggyűjtés. Ehhez még szorosan kapcsolódik, hogy édesapám háborút viselt ember volt, részt vett a második világháborúban, és az ő történetei inspiráltak arra, hogy ezeket gyűjteni kezdjem. Csak később kezdtem komolyabban foglalkozni vele, még iskolás voltam, amikor az egyik évfolyamtársam hozott be két szuronyt, amit megvásároltam, és onnantól kezdve betegesen gyűjtöttem mindent. Az a baj, hogy tényleg mindent, de nem lehet mindent gyűjteni, le kell korlátozódni egy témakörre, pár évvel ezelőtt elhatároztam, hogy csak katonai dolgokkal foglalkozok.
Már arra felé hajlok, hogy csak a kitüntetések, szűkíteni kell. Egyrészt megfelelő anyagi háttérrel kell rendelkezni, hogy ezt bírjuk finanszírozni, másrészt meg nem lenne elég neki egy lakás, hogy tudja tárolni az ember azokat dolgokat, amik érdeklik. Van egy ismerősöm, akinek mezőgazdasági jellegű gyűjteménye van, neki egy birodalma van, ahol ez el van helyezve. Érdemes egy adott témán belül a nívós dolgokra rámenni, tehát értékes, szép darab, az adott területnek legszebb darabjára.
A szülei mennyire szóltak bele, hogy hova menjen tovább tanulni, vagy mi legyen majd később a foglalkozása?
Ők azt szerették volna, hogy minél magasabb legyen az iskolai végzettségem. Mivel falusi gyerek voltam, ott nőttem fel, abban a környezetben. Én azt láttam otthon, hogy a szüleim a mezőgazdasággal foglalkoznak. Tehén volt, hízó volt, baromfi volt az udvaron, ezért nem volt kérdés, hogy ebbe az irányba menjek, mezőgazdasági vonalon tanultam, Debrecen Pallagon a mezőgazdasági szakközépiskolában végeztem. A mezőgazdasági termelőszövetkezetben helyezkedtem el. Voltam brigádvezető, műszakvezető, majd megnősültem és egy húsipari vállalatnál kezdtem dolgozni Berettyóújfaluban. A rendszerváltás utáni időszakban a rendőri pályát választottam, az iskola elvégzését követően a Berettyóújfalui Rendőrkapitányságon álltam szolgálatba, mint balesethelyszínelő, majd kedvezményes nyugdíjazással távoztam és azóta ennek a szenvedélyemnek, hobbimnak élek.
Milyen volt a pallagi időszak?
Természetesen kollégista voltam. Abban az időben még nem volt szabad szombat, két hetente jártunk haza. Jó közösségbe kerültem és a tanáraim is nagyon jók voltak. Nagyon szép emlékeim vannak arról az időszakról. Az iskolában jöttem rá arra, hogy a mezőgazdaság nem az én vonalam, és nem is sokat dolgoztam benne, ezért váltottam előbb a húsiparra, majd pedig a rendőrségre, amit nagyon megszerettem. Mivel mi baleseteket helyszíneltünk, úgy érzem az embereken segítettünk. Olyan bajba jutott emberekhez kellett menni, akik megsérültek, tragikusabb esetben meghaltak, és rajtuk kellett valamilyen módon segíteni.
Mennyire nehéz elvégezni ezt a fajta munkát?
Nehéznek nem mondanám, de kell egyfajta, nem is tudom, hogy fogalmazzak, rátermettség. Amikor sérült emberekkel találkozunk, vagy tragédia során elhunyt személynek a hozzátartozóival, azért az részvétet vált ki belőlünk. Én rettegtem attól, hogy gyermeket kelljen helyszínelnem.
Mennyire nehéz ezeket az eseteket feldolgozni?
Ez attól függ, hogy milyen a baleset kimenetele. Volt olyan alkalom, hogy halálos balesetet helyszíneltem, és évekig, sőt még most is, ha elmegyek azon a szakaszon, eszembe jut, hogy ott mi volt pontosan. Én ezeket úgy nehezen dolgoztam fel egy-egy halálesetről egy helyszínelés után napokig, hetekig, hónapokig visszajöttek a képek.
A gyűjtögetés az már ekkor gondolom nagyban zajlott, befolyásolta a munkája az irányt, hogy miket gyűjtsön?
Akkor aktívan ment, igen, mert a rendőri suliban kezdtem el ezt a gyűjtögetést. De abban az időben nem is voltam még annyira ismert a környezetemben, hogy én ilyesmit gyűjtögetek. Most már azért a városban ismernek és meg is keresnek, hogy ez vagy az eladó.
Honnan lehet ezeket a dolgokat beszerezni? Ha valaki most kezd hozzá, hogyan lehet elindulni ezen a vonalon?
Eleinte az ismeretségi körében, kezdve a rokonokkal, szomszédokkal, barátokkal, ismerteti, hogy ő mit tudom én, gyűjti a képeslapokat. Akkor ami a környezetében van, azt megkapja vagy meg tudja vásárolni. A legtöbb esetben vásárlás útján szerezhetők be, de van olyan is, hogy kapok dolgokat. A barátoktól, jó ismerősöktől, de előfordult már, hogy valaki azt mondta, szeretné, méltó helyen tudni, így nekem ajándékozta, mintsem kidobja. Vagy cseréltünk dolgokat.
Mekkora most a gyűjtemény és miket tartalmaz?
Háromszobás lakásom van, az egyik szoba csak a gyűjteményről szól, ott semmi más nincs, csak a katonai, military dolgok. Ez tartalmaz szúró-, vágófegyvertől kezdve jelvényeket, kitüntetéseket, képeslapokat, iratokat, egyenruhákat, kiegészítőket, például hüvelyeket, nagyon sok minden, egy szoba tele van vele.
Mi a legkülönlegesebb darab?
Hát így nem tudnék kiemelni, de jó pár dolgot fel tudok sorolni, ami úgy különlegesnek mondható. Van olyan kitüntetésem, amiből 11-et adtak ki Magyarországon és ebből nálam van egy. Vagy amiből 13-at adtak ki és ebből nálam van egy. Van, amiből 19 létezik és nálam van egy. Tehát lehet, hogy ebből az összesből csak öt maradt meg vagy hat, mert a többi elkallódott. Ezeket tudnám kiemelni, de van második világháborúból is egyenruhám, sapkáim, rohamsisak, kard, Ferenc Józsefes csuprok, ezek ilyen emléktárgyak, nagyon sok minden.
Volt már kiállítás is ebből a rengeteg tárgyból. Honnan jött a megkeresés?
Igen, az I. világháború kitörésének századik évfordulója kapcsán a Bihari Múzeum saját gyűjteményéből, illetve a tőlem kiválasztott tárgyakból és egy gyűjtőtársam dolgaiból, állítottak össze egy centenáriumi kiállítást. Emellett több iskolában is bemutattam már az ereklyéimet egy rendhagyó történelem óra keretében, amit a gyerekek nagyon szoktak élvezni. Ha ilyen fajta felkérést kapok nagyon szívesen teszek eleget neki, hogy a fiatalok élőben tudjanak megismerkedni ezekkel a régiségekkel.
Hozzászólások