„Történet nélkül nincs irodalom” – Nemere István: Addig írok, amíg élek

Kép: CineFest

Nemere István író 50 éve van a pályán, amely során olyan teljesítményt mutatott fel, amely előtt még az írói szakma is elképedve áll. Közel 800 kiadott könyv szerzője. A róla készült dokumentumfilmet a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál CineDocs dokumentumfilmes versenyprogramjában szeptember 10-én mutatták be.

Nem tudom, hogy létezik-e bárki, aki még soha nem hallott Nemere István könyveiről. Én gimnazista koromban kaptam meg a Titkok könyvét. Azóta eltelt már több mint 10 év, és egy dokumentumfilmen keresztül megtudhattam, hogy ki írta azt a könyvet, és még több száz másikat.

A film elején dedikálás és szelfizés közben látjuk a címszereplőt, majd néhány rajongója mondja el róla véleményét. Azonban a film nagyrésze szerző dolgozószobájában játszódik, ahol mesél az életéről és a munkásságáról. Az életrajzi dokumentumfilm nemcsak a szerző munkásságára fókuszál, hanem feltárja az e mögött rejlő magánéleti eseményeket, az író természethez és állatokhoz fűződő viszonyát, életfilozófiáját és romantikus oldalát is.

Kilenc fejezetre van osztva, melyek a következők:

  1. Író születik
  2. Egy ma született író a kommunizmusban
  3. A kezdő író viszontagságai
  4. Gondolatok az olvasásról és az írásról
  5. Kedvenc könyveim
  6. Rázós témák, avagy mondj igazat, betörik a fejed!
  7. Kutyák, macskák és más cimborák
  8. Könyvbemutatók és romantika
  9. A vég csak egy új kezdet

1955-ben, 11 évesen egy rádiójáték hatására kezdett el saját történeteket írni, melyek nyilván még nem jelentek meg nyomtatásban, de már ekkor elindult az alkotás útján.

1966-ban kiköltözött Lengyelországba, ahonnan 1972-ben szökött vissza Kelet-Berlinen keresztül, mert a lengyel politikai titkosrendőrség megfigyelte. Aztán a magyar politikai titkosrendőrség is megfigyelés alatt tartotta. Nem tetszett neki a magyar krimi, ezért kezdett el ő is ebben a műfajban írni, első könyve A rémület irányítószáma is krimiregény.

Mesél az akkori helyzetről, hogy csak állami kiadók voltak Magyarországon, abból is kettő volt összesen, amit egy személy vezetett. Ő a Móra kiadóhoz dolgozta be magát. Bizonyos témákról nem volt szabad írni a hetvenes években Magyarországon (pl. akupunktúra). Mesél a botrányt okozó könyveiről is. Megismerjük a véleményét az írásról és tanácsokat is ad azok számára, akik írók szeretnének lenni. Megtudjuk, hogy fiatalok szoktak neki küldeni kéziratokat, hogy véleményezze, és látja rajta, hogy mennyire olvasott az írója.

Elmondja a munkamódszerét is, miszerint minden nap hajnal ötkor leül írni, illetve 70 témában gyűjti az ötleteket.

Bemutatja három könyvét is, amikre a legbüszkébb:

Látjuk azokat az állatokat, amelyeket örökbefogadott, kutyákat és macskákat, de madarakkal is volt dolga az elmúlt években.

Gyakran találkozik az olvasókkal, művészeti rendezvényeken árulja a könyveit. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál is ilyen, ahol megismerte a nála 19 évvel fiatalabb jelenlegi feleségét, Szentgyörgyi Juditot, aki éppen előtte dedikálta a Holly könyvét.

Nemere most már nem vallásos, de hisz az élet körforgásában, abban hogy a természet által létrehozott lelkek nem egyszerhasználatosak.

A címek gépelve jelennek meg, ami illik a témához, bár 9 részre osztani egy 70 perces filmet azt eredményezi, hogy némely fejezetet rövidebbnek érezzük a többinél.

Az alkotás egy világrekorder előtt tiszteleg, hiszen Nemere István jelenleg a világon a legtöbb könyvet jegyző író.

Szeptember 12-től a művészmozikban a Pannónia Film forgalmazásában. Rendezte Szalma Sándor. Producer Váradi János.

A 20. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál további filmje, amikről írtunk:

Exit mobile version