Ha párkeresésről van szó, szinte mindenkinek a digitális platformok jutnak eszébe lehetséges ismerkedési felületként. Főleg most, a koronavírus uralkodásának idején. De mi a helyzet akkor, ha a sablonos Tinder-beszélgetések nem vezetnek eredményre? Ha ennél többre vágyik egy egyedülálló, és a személyes találkozás erejében bízva szeretné megtalálni az igazit? Az offline-párkeresést preferálóknak tökéletes terep az úgynevezett Társkereső Túra! Balogh Zsanett, a túrák szervezője mesélt nekünk ötletről, kivitelezésről és célokról, valamint egy remélhetőleg hamarosan bekövetkező happy end-ről is.
Lassan 15 éve párkapcsolatban élőként a pálya széléről figyelem az éppen aktuális társkereső trendeket. Hallok a szingli barátoktól egészen hajmeresztő Tinder-sztorikat, aranyköpés-gyűjteménybe illő csajozós dumákat, és elrettentő példákat arról, hogyan NEM lehet megtalálni életünk párját a digitális felületek bugyraiban. Pont ezért volt üdítő újdonság, mikor meséltek nekem egy társkereső túráról, aminek a megálmodója megyénkből származik.
Az egyik barátnőmmel túrára készültünk, és közben mi másról is beszélgethettünk volna, mint a férfiakról, vagyis inkább a hiányukról. Ekkor villant be az ötlet: mi lenne, ha másokat is elhívnánk erre a túrára, hátha a résztvevők között találjuk meg a társunkat. Korábban is utazások lebonyolításával foglalkoztam, nem állt tőlem távol, hogy megszervezzek egy kirándulást. Az ötlet gyorsan valóság lett, tavaly októberben meg is volt az első társkereső túra.
-meséli az ötletgazda, Balog Zsanett.
Mint mondja, a koronavírus miatt az esély még kisebb, mit eddig volt a pártalálásra, mert az online társkeresésen kívül minden lehetőség kiesett. A túrán viszont szabad térben, megfelelő és- az ismerkedést még nem akadályozó- távolságtartással lehet kapcsolatot létesíteni a többi résztvevővel, ráadásul idilli környezetben. Szerintem nem spoilerezek nagyot, ha leírom: az ötletet siker és nagy érdeklődés övezte.
Már az első alkalommal is nagyon sok érdeklődő volt, és még többen – köztük a huszonéves korosztályból – is írtak nekem, hogy mennyire jó ötletnek tartják ezt a kezdeményezést. A következő túra már sokkal sikeresebb volt, még több embert sikerült elérni, így már a szervezés alatt nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, akiknek a nagy része aztán részt is vett a túrán. Egymásra találó párokról még nem kaptam visszajelzést, de nagyon remélem, hogy ennek is eljön az ideje. Sőt, bízom benne, hogy egyszer majd a saját happy endemről is beszámolhatok, hiszen ez lenne a cél. De már az is nagy örömmel tölt el, hogy a túrák és a szervezés során sok igazán izgalmas és érdekes emberrel ismerkedtem meg.
Lets Gooo!
A fenti felkiáltás akár jelmondat is lehetne, de Zsanett – a kaland kedvéért– ezen a néven szervez hátizsákos túrákat Indonéziában. Valamint- mostmár- szingliknek itthon is azzal a céllal, hogy megtalálják életük párját, és együtt járják be a világ távoli pontjait. Facebook oldalán gazdag képanyaggal illusztrálja minden útját, és az általa szervezett ingyenes társkereső túráit.
Rögtön felmerült bennem a kérdés, hogy hogyan is kell elképzelni egy ilyen túrát a gyakorlatban? Hogyan indul? Hogy oldja meg Zsanett szervezőként, hogy a résztvevőknek ne a feszengésről és a kínos csendről szóljon az esemény? Játékkal? Kötelező bemutatkozással? Vagy – felnőtt emberek lévén- nincsenek szabályok, csak a természet és a lehetőség arra, hogy kialakuljon valami?
Soha nem szerettem a kötelezően előírt menetrendet, esetlen játékokat, ezért másokra sem szeretném ezt ráerőltetni, bár néha úgy érzem, elkelne valamiféle segítség. De ahogy figyeltem eddig a csoportokat, láttam, hogy a résztvevők nagy része, ha csak egy-két szót is, de vált szinte az összes emberrel. Ez persze típus függő is… Mindig vannak beszédesebb, közvetlenebb személyiségek és vannak olyanok is, akik csendben figyelik az eseményeket – magamból kiindulva tudom, hogy ők így érzik jól magukat. Valóban ismeretlenekként indulunk el a túrán, de az út végére a közös élmények közelebb hoznak minket egymáshoz.
Mint mondja: mindig könnyű, de szép terepet választ a túrához, hiszen nem a hegymászás a cél, hanem az ismerkedés. A legutóbbi alkalommal ráadásul a hó is rásegített arra, hogy a résztvevők hangulata pozitív irányba mozduljon el, hiszen a Mátra kifejezetten mesésnek bizonyul hóval lefedve. Kíváncsi voltam arra is, hogy kik a bátrabbak a jelentkezéskor, kikhez jut el elsősorban a túrák híre: a nőkhöz, vagy a férfiakhoz?
Mindig a nők jelentkeznek először, így sokáig fölényben vagyunk a férfiakkal szemben, de a túra napjára valahogy mindig úgy alakul, hogy nagyjából egyenlő arányban gyűlünk össze. Sajnos azt tapasztalom, hogy a férfiakhoz nagyon nehéz eljutni. Nem, vagy alig használják a közösségi média felületeket, ami egy részről dicséretes, másrészről viszont emiatt lemaradnak az ilyen lehetőségekről. A korosztály elég vegyes, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert nem is szeretnék sem kor alapján sem a nemek aránya alapján határokat húzni. Nem azon fog múlni valakinek a sikere, hogy nőkből vagy férfiakból vannak többen, hiszen Ámor nyila akármikor, akárkire lecsaphat.
A lehetőség tehát adott, szerencsére a koronavírustól függetlenül is. Egy kellemes, átmozgató túra, a jó levegő, az impozáns helyszín és a jó társaság tökéletes alapja lehet az ismerkedésnek. Kicsit kiragadja a résztvevőket az otthon-munkahely tengely monotonitásából, és akkor is jó élménnyel távoznak, ha épp az adott túrán még nem találkoztak a leendő partnerükkel.
Ha valamiért megéri ezt csinálni, az a sok pozitív visszajelzés, amit a túrák után kapok. Leírhatatlan örömmel tölt el már az is, hogy egyre többen érdeklődnek, majd nagyon sokan el is jönnek, és ezért kimondhatatlanul hálás vagyok. Az már csak hab a tortán, hogy utána sorra jönnek az üzenetek, amiben a résztvevők leírják, hogy mennyire jól érezték magukat, és már várják a következő túrát. A jelenlegi helyzetben úgy látom, hogy egyre nagyobb az igény az ilyen programokra, sokan vágynak arra, hogy közösségben legyenek, új embereket ismerjenek meg, különleges élményben legyen részük.
Bár messze még a tél vége, de közelít a szerelem évszaka, a tavasz is, minden előnyével, napsugarával, illatával együtt. Ha az időjárás is kedélyesebb lesz, talán a mostani létszámnál is többen kapnak kedvet ahhoz, hogy egy könnyed túrán keressék életük párját. A nagy számok törvénye pedig sokkal több lehetőséggel kecsegtet az ismerkedést illetően. Ahogy a cikk elején is írtam: én a pálya széléről nézem a párkeresés világát, de ha egyedülálló lennék, biztos, hogy megkeresném a túracipőmet…
Hozzászólások