Ahogyan azt már év vége körül megszokhattuk, az elkövetkező hetekben igazi dömping várható karácsonyi tematikájú filmekből a mozikban. Idén ezek sorát egy magyar, a legközkedveltebb színművészeinket felvonultató alkotás, Tiszeker Dániel Nagykarácsony című vígjátéka nyitotta meg. A film vetítésén jártunk.
Az alkotás egyik nagy érdeme a remek arányérzék: ahogyan az egy év végi filmtől elvárható, van benne szerelem, ami szerencsére nem megy át „csöpögősbe”, vannak benne gyerekszereplők, de a „cukiságuk” mellé az ő (szerelmi) „drámájukat” is megéljük, s van természetesen karácsonyi vásár, de a vásározókat alakító kiváló színészeknek köszönhetően ennek sem a „giccsparádé” jellegét, hanem egyfelől a mélyen emberi, másfelől a humoros oldalát érzékeljük.
A fenti három történetszállal pedig tulajdonképpen a teljes sztorit lefedtem: hisz a főhős, a tűzoltó Arnold (Ötvös András) épp a barátnőjét, Zsófit (Rujder Vivien) igyekszik feleségül kérni, mégpedig egy tűzoltók által használt magassági tűzoltódarun, az ablakon keresztül, amikor észreveszi, hogy Zsófi épp csalja őt az egyik, tűzoltós sorozatban játszó sztárral, az ez esetben önmagát alakító Szabó Kimmel Tamással. Arnold erre olyan sokkot kap, hogy tériszonya lesz, ezért a főnöke kénytelen egy „lightosabb” melót rábízni: a karácsonyi vásárban az iskolások betlehemes előadásán kell katasztrófavédelmi emberként helytállnia.
A csöppet sem testhez álló feladatba Arnold egyfelől azért jön bele egyre jobban, mert a gyerekeket az előadásra felkészítő tanító nénivel, Eszterrel (Zsigmond Emőke) egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám Arnold még mindig küzd a tériszonyával, s tudja: ha nem győzi le, az lehet, hogy az állásába kerül… S miközben a tűzoltó és a tanítónő románca a szemünk láttára lobban lángra azáltal, hogy Eszternek van egy biztos receptje tériszony ellen, a vásárban is – látszólag külön szálakon – folyamatosan zajlanak az események.
Az egyéni vállalkozóként mindenféle karácsonyi mütyürt áruló vásározó (Scherer Péter) ugyanis épp az egyik kisiskolás szingli édesanyjába (Pokorny Lia) szeret bele, s próbálja meghódítani. Miközben a barátja, a sültgesztenye-árus (Szerednyey Béla) mindent lát és mindent hall, s bölcs öregként (egyfajta télapóként?) mintha ő lenne az, aki titokban irányítaná az eseményeket…
Az események pedig egyre csak pörögnek, szintén nagyon jó arányérzékkel lubickolva a három történetszál között. Ahol a fenti színészek mellett a tűzoltódiszpécsertől (Hernádi Judit) a parancsnokig bezárólag (Csuja Imre) csupa karakteres, nagy színészt látunk, még az egyik fellépő gyermek szüleit is például olyan, a valóságban is házaspár alakítja, mint Trill Zsolt és Szűcs Nelli. S a gyerekszereplők is annyira ügyesek – például a szingli anyuka fiát, Gézut játszó kisfiú –, hogy nem lennék meglepve, ha pár éven belül egyre többször látnánk viszont őket is a filmvásznon.
A rendező kiváló arányérzékét és a remek szereposztást csak tetézi a szerelmi szál kiszámíthatatlansága: mert nem higgyék, hogy Zsófin olyan könnyű túllenni, s olyan egyszerű Eszter karjaiba zuhanni… Szóval, ez a rész (is) kellően meg van csavarva ahhoz, hogy a majd’ kétórás mozi alatt végig feszült figyelemmel és kíváncsisággal figyeljük a történéseket. S mindehhez az alkotás minden szintjén kellő humor is társul.
Ezért úgy vélem, hogy aki az év végi fáradtságát valahogy le akarja vezetni, el is szeretne mélyülni egy történetben, de fel is szeretne üdülni tőle, annak a legjobb választás Tiszeker Dániel vígjátéka. Az Apolló moziban még jóideig meg is lehet tekinteni.
Gyürky Katalin
Hozzászólások