A BAGE Egyesület 12 éve működő civil közhasznú szervezet Debrecenben. Egy olyan szervezet az észak-alföldi régióban, ahol az alapítók maguk is állami gondozásban nőttek fel. Egy olyan szervezet, amelynek létrehozói példát tudnak mutatni sorstársaiknak, akikre felnéznek, és akikre büszkék az állami gondoskodásban élő gyerekek. Interjú Buzás Lajos újraválasztott elnökkel.
Hogy indult a BAGE Egyesület?
Mertünk nagyot álmodni 2007-ben: már előtte is működtünk, szerveztünk programokat, tanácsadást nyújtott volt állami gondozott fiataloknak. Tőkés Tibor barátunk – aki már rég a civil utakat járta (drogprevenció stb.) – bátorított, alapítsunk egy állami gondozottaknak szóló egyesületet, öntsük törvényes formába, aminek nagyon sok előnye tud lenni. Sokat segített indulásunkban Rácz Róbert kormánymegbízott úr és Kiss Zoltán, Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály főosztályvezető úr. Természetesen akkor nem ez volt a beosztásuk, egy a lényeg, komolyan vettek minket, és akartak segíteni. Kormánymegbízott úr többször elmondta, azért támogatja kezdeményezésünket, mert mi nem a tenyerünket tartjuk támogatásokért, nem az államtól várjuk a megoldásokat, hanem dolgozunk.
Mit kell tudni Buzás Lajosról?
1973. 01. 11-én születtem Debrecenben, édesanyám 22 évesen, születésemkor meghalt, édesapám tragikus hírtelenséggel elhunyt: 2 naposan intézetbe kerültem, árva gyermekként nőttem fel. Nekem az „intézetis” gyerekek voltak a barátaim, családom. A mai napig ragaszkodom hozzájuk. 14 évet éltem az intézetben, minden szépségével, és kudarcaival, szomorúságaival.
Megtudhatunk valamit ezekről a szépségekről, kudarcokról, szomorúságokról?
Szépsége elsősorban, nagyon sok „intézetis” barátom volt és van, csapatként éltünk, kiálltunk egymásért. A kitartást nagyon belém nevelték nevelőim, amit nagyon köszönök. A barátságot úgyszintén megtanultuk, mikor kire lehet számítani. Az intézetben tanultam meg, ahol egyszer enni adnak, oda nem piszkítok, bármi legyen. Az első szerelmeimet is itt éltem meg. Kudarcok is voltak, mikor már nagyobb lettem, nem oda mehettem továbbtanulni, ahova szerettem volna, bizonyos szakemberek eldöntötték mi lesz nekem a jó. A nagybetűs életbe való kikerülésemet is kudarcnak éltem meg, engem nem várt család, nem vártak testvérek, akik segíthettek volna elindulásomban. ,Szomorúságban is volt részem rendesen: édesanyám korai elvesztését a mai napig nem tudom feldolgozni. Nekem nem voltak születésnapjaim, névnapjaim, nagyon sokáig nem volt, ki megöleljen, bíztasson. Szomorúság életemben a barátok elvesztése, akik meghaltak, mert sajnos van ilyen. Vagy olyan barátok, akik eltűntek az életemből se szó se beszéd nélkül, és nem volt lehetőség a helyzet átbeszélésre.
És melyek az élete szépségei?
A gyerekeim adják, a párom adja, családom összességében, nagyon sok boldog élményt élek meg velük: mindazt, amit gyermekkoromban én nem kaphattam meg. Valamint a BAGE Egyesület. Ez az ÉLETEM, imádok segíteni, ez nekem egy szolgálat, Isten hívott erre engem, általa teszünk boldoggá nagyon sok gyereket és szülőt, volt állami gondozottakat, akiknek nehezebben megy az életük. Kudarcnak élem meg, ha az emberek közömbösek egy állami gondozottal szemben. Szomorú vagyok, ha mondanak rólam valótlanságokat, elkeserít, ha valakik haszonszerzésért rámásznak az állami gondozott gyerekekre és a témára.
Beszéljünk most arról, mit történt, amikor kikerült az intézetből.
Az kemény időszak volt, most így visszanézve a dolgokat (nevetés). Amint már mondtam, nem oda mehettem továbbtanulni ahova szerettem volna, beírattak egy szakmunkásképzőbe, bár én gimnáziumba szerettem volna folytatni tanulmányaimat. Sikeresen el is végeztem, de nem voltam boldog. A szabadság érzete arcon ütött, senki és semmi nem állíthatott meg, a magam ura lehettem. Ez egy állami gondozásban felnövő fiatalnak nagy kincs, csak tudni kell vele együtt élni és kezelni. Sajnos én nem tudtam. Budapestre mentem szerencsét próbálni, megakartam váltani a világot, mint sok hozzám hasonló sorstársam. Az elején semmi probléma nem volt, de ugye jöttek a haverok és vele együtt a lehetőségek, két végén égettem az „élet gyertyáját” Csöves lettem, szipóztam, drogoztam, és nagyon nagy barátom lett az alkohol. Egy erős buli után mentőt hívtak rám, az orvos elmondta, ha folytatom ezt a fajta életet, meg fogok halni. Leültem a Duna partra és eldöntöttem, itt befejezem: ekkor kaptam egy új életet Istentől, felkarolt és segített. Nagyon nehéz időszakon mentem keresztül. Behívtak katonának az ejtőernyős századba Szolnokra, nagy hatással volt rám Furkó Kálmán 7. danos mester, most már nyugállományú ezredes. 1 évet szolgáltam, utána Debrecenbe tértem vissza. Budapesten a haverok eltűntek, vagy meghaltak túladagolásba, de őszintén, nem is kerestem őket. Ekkor már szerveztük a BAGE Egyesület megalapítását.
Aztán elindult a BAGE Egyesület.
Elkezdtünk dolgozni az egyesületben, óriási elszántsággal, olyan barátokkal, akik maguk is intézetben nőttek fel. Nem éreztünk akadályokat, nagyon sok ötlettel a fejünkbe megakartuk valósítani azokat. Főállásom ekkor a Debreceni Orvostudományi Egyetemen volt, hisz mi mindannyian az alapítók között, önkéntesen, díjazás nélkül végeztük, és végezzük most is a munkánkat. A Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat épületében kaptunk irodát az akkori Hajdú–Bihar Megyei Önkormányzat vezetője közbenjárásával:, Rácz Robert megyei önkormányzat elnök és Kiss Zoltán tanácsadó segítségével. A kezdeményezést természetesen Erdei Sándor, a szakszolgálat igazgatója is nagyon támogatta, örömmel fogadott bennünket, azóta is nagyon baráti a kapcsolatunk.
Hogy alakult az egyesület élete ezek után?
Hála kitartásunknak, nagyon jó programokat találtunk ki lakásotthonba élő gyerekeknek. Maugli Kispályás labdarugó torna, Szín Tér Tehetségkutató verseny: ekkor ismerhettem meg Porkoláb Gyöngyi elnökasszonyt a Kör Dáma Egyesületből. Megszerettem volna neki mutatni az állami gondozott gyerekeket, onnantól kezdve már történelem a kapcsolatunk, ha használhatom ezt a szót: nagyon sok programban működtünk együtt sikeresen. Ő elsősorban édesanya, 4 gyermek édesanyja, szociálisan nagyon érzékeny, ezért támogat minden egyes programunkat, amit innen köszönök neki. De ott van a Csoki Gyűjtő Akció kezdeményezésünk, már hét éve szervezzük. Mi találtuk ki, állami gondozottak, hogy gyűjtsünk boldogságot nálunk nélkülözőbb családokban élő gyerekeknek, tegyük szebbé nekik az ünnepeket. Folyamatosan jöttek és jönnek a partnereink, akik fontosnak tartják az egyesületünk célcsoportjának támogatását, hitelesnek tartanak bennünket. Nem sok olyan szervezet van, ahol a célcsoportból kerül ki a vezető, szinte egyedül álló. Sokan megpróbálnak bennünket másolni, kevés sikerrel. Szinte mindegyik intézménnyel nagyon jó a kapcsolatunk, partnerként kezelnek bennünket. Debrecen belvárosi bevásárlóközpontja is az elejétől ott áll mellettünk, Papp Csilla ügyvezető asszony, már írónő is, büszke vagyok rá, hogy barátomnak tekinthetem. Ez egy magamfajta embernek iszonyat büszkeség.
Ma mit mondhatunk az egyesületről?
Egyesületünk nagy utat tett meg, bizonyította az elmúlt években, szükség van ránk, hisz egyre több olyan állami gondozott fiatal lép ki a nagybetűs életbe, aki nem nagyon számíthat a vér szerinti szülőkre. Szabadulásakor megkapja az életkezdési támogatását. Elveszik tőle, kiforgatják, aztán a gyermeket szabadjára engedik, és ugye ott vannak az árva állami gondozottak, akiknek nincsenek szülei. Egyesületünk irodát működtet Debrecenben, a Domb utca 1 szám alatt, két kollegával oldjuk meg a megoldhatatlanak tűnő helyzeteket. Pályázunk folyamatosan, támogatókat keresünk programjaink megvalósításához. Debrecen város vezetésével szintén nagyon szoros a kapcsolatunk, tagjai vagyunk a Debreceni Karitatív Testületnek, állami gondozott ügyben a BAGE Egyesületnek adnak a véleményére. Debrecen alpolgármester asszonya, Dr. Széles Diána különös figyelemmel kíséri munkánkat, az állami gondozott gyermekek és egykori állami gondozott gyermekek különös helyet foglalnak el szívében és ennek nagyon örülök. Dr. Papp László polgármester úrról is csak jókat tudok mondani. A helyi média is felfigyelt munkásságunkra, sőt országosan is ismertek lettünk. Legutóbbi programunkat nagyon sok helyi vállalkozás támogatta, felültettünk 450 gyermeket az óriáskerékre, iszonyat élményt adva a gyermekeknek.
2019-es tervek?
Folytatni szeretnénk továbbra is sikeres programjainkat, megszeretnénk tartani a jó kapcsolatainkat a helyi vállalkozásokkal, akiket folyamatosan feltüntetünk programjaikon, és a http://www.bage.hu oldalunkon, hisz az ilyen vállalkozásokat, támogatókat igen is meg kell mutatni. Továbbra is érdekképviseletként állunk az arra rászorulók szolgálatára. Továbbra is szeretnénk nagyon jó élmény programokat szervezni partnereinkkel. És továbbra is az árva, nélkülöző gyermekekért vagyunk, nem változtatjuk hetente célcsoportjainkat, mert ők számunkra fontos és értékes emberek.
Hozzászólások