Mind a futballpályán, mind pedig a lelátón érezhető, hogy valami jó irányba indult el. Ennek persze vannak a háttérben árnyoldalai, mégis kézzel fogható a javuló tendencia, a válogatottnak pedig minden esélye méltán adott, hogy négy évtized elteltével, az 1986-os esztendő óta először jusson ki labdarúgó-világbajnokságra. De mit is jelent ez a gyakorlatban?
A magyar labdarúgó-válogatott még sohasem tudott diadalmaskodni a portugál válogatott ellen. A Nemzeti Tizenegy történetében másodszor sikerült a mediterrán nagyágyú ellenfeleként döntetlent elérni – úgy tűnik, a lehető legjobb pillanatban, amikor minden egyes ilyen, nehéz meccsen megszerzett pontra szüksége van Marco Rossi legénységének, hogy ott legyen a 2026-os világtornán. Mindehhez láthatóan pedig a magyar futballszurkolói társadalom is mindent megad, hiszen a hazai fociláz újra régi fényében ég. A világbajnoki selejtezőket nézve globálisan a Puskás Aréna is az élenjárók közt van nézőszám tekintetében, a legutóbbi hazai, örmények elleni, győztes összecsapás pedig minden tekintetben kiemelkedő rekordot jelentett a mezőnyben, a maga csaknem 58 ezres publikumával, amelyet Lisszabonban is ezerötszáz főnyi magyar tábor bemutatkozása követett. Annál jelentősebb ez szurkolói és kiváltképp lélektani szempontból, hogy a lelátói életet az elmúlt hetekben-hónapokban nagyban átjárja a Magyar Labdarúgó Szövetség újdonsült szabályozásának és szigorának következménye – ez jókora feszültségben és szüntelen tiltakozásokban jelenik meg.
Ami a pályán látottakat illeti, kijelenthetjük, hogy bátor, célratörő futballt ösztönöz a rutinos szövetségi kapitány, Szoboszlai Dominik vezérszerepe is több mint meggyőző, ráadául Lukács Dániel, a felcsútiak csatárának bemutatkozása is a lehető legjobbkor, a lehető legjobban sült el. Az örmények ellen gólt szerzett, Portugália otthonában pedig Szoboszlainak osztott ki gólpasszt, amely pontszerzést eredményezett, ráadásul Cristiano Ronaldóék vb-kijutását is halasztotta egyelőre. Ugyancsak ki kell emelni a csapat alapját, aki nélkül Portugália sem állt volna meg kettőnél. Tóth Balázst kell említenünk, a kapuban, aki kérdést nem hagyott maga után, miután Rossi-mester kezdőként szavazott neki bizalmat, Dibusz Dénes hiányában.
A mieink a továbbiakban még kétszer lépnek pályára selejtezőn, november 13-án Örményországban, majd november 16-án Budapesten, Írország vendéglátójaként. Noha jelenleg a matematikára is erős szükségünk van az esélylatolgatáshoz, karnyújtásnyira a pótselejtező. Mindent egybevetve – világszerte – még húsz hely kiadó a vb-re, a pótselejtezőkről hat együttes kvalifikálhatja magát. Ennek fényében pedig ideje elkezdeni tudatosítani magunkban a gondolatot: Magyarország negyven év után újra a világbajnokság kapujában.
BM
Hozzászólások