A Debreceni Református Nagytemplom toronyóráját ma már modern, GPS-vezérelt digitális szerkezet működteti, a közel százéves mechanikus óraszerkezet azonban 2014 óta kiállítási darabként pihent a padlástérben. A Turizmus Napja alkalmából – városi összefogás és aktív civil közreműködés eredményeként – 2025. szeptember 25-én újra életre kelt ez a különleges finommechanikai csoda.
Papp László polgármester az óraszerkezet beindítását megelőzően arról beszélt, hogy bármennyire is gyors a fejlődés és a változás ebben a városban, bármennyire is halad Debrecen a 21. század lehetőségeinek kiaknázásával, a tradíciók, a történelem, a város múltja az mindannyiunk számára rendkívül fontos. Mint mondta, a szerkezet annak is szimbóluma, hogy a város és az egyházak milyen jól tudtak együttműködni ezekben az ügyekben is, ugyanis a város öt templomának toronyórája egy precíziós ingaszerkezetnek köszönhetően a debreceni városházáról voltak vezérelve, amely ugyancsak annak szimbóluma, hogy a város és az egyházak ebben a tekintetben is össze vannak kötve. A városvezető felidézte, hogy az óraszerkezetet 1980-ban szerelték le, a Nagytemplom és a Kistemplom összefogásának köszönhetően viszont 2025-ben újra életet tudnak lehelni ebbe a szerkezetbe. – Remélem, hogy majd 50-80 év múlva is működnek ezek a szerkezetek, és legyen egy elköteleződés közöttünk, hogy ezt a precíziós indaszerkezetet, vagy annak az emléktábláját helyezzük el a városházán, és működjenek majd ezek a toronyórák ugyanúgy együtt, szimbolizálva a város és az egyházak együttműködését, mint ahogy ezt az elmúlt évtizedekben tették, amíg működésben voltak – húzta alá Papp László.
Beszterczey András, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora arról szólt, hogy a tornyok funkciója természetesen amellett, hogy a halandók hordozói voltak, az volt, hogy jó magasak legyenek, messziről láthatóak legyenek, és ne csak időt mutassanak, hanem irányt is. A lelkipásztor szerint a szerkezet szimbolikusan a múlt, a jelen és a jövendő, és mint az idő szövete, meg tud tartani embereket, népeket, sorsokat, kultúrákat. – Kívánom, hogy mindannyian, akik itt vagyunk, úgy töltsük el az időnket, hogy beteljünk azzal a bölcsességgel, hogy ráeszméljünk és hálát adjunk Istennek, hogy élünk – zárta gondolatait.
Porkoláb András, a Debrecen Kistemplom-Ispotályi Református Egyházközség lelkipásztora kiemelte, hogy a Kistemplom régi órájának a kioldószerkezete, amely a berendezés szíve, most a Nagytemplom óraművébe került, hogy az újra életre keljen. Felidézte, hogy a két templom régen egy egyházközség volt, ez a szerkezet pedig jelképezi a közösségek összetartozását és egymásra figyelését. – Debrecen városában a két templom szomszédi kapcsolata különleges módon is valósággá válik, egy szív, egy lélek dobban, hogy reménység szerint minden az Isten dicsőségére szolgáljon. A szív átadása az mindig önmagunknak a megnyitását is jelenti. Amikor a Kistemplom órájának a szívét idehoztuk, akkor nem veszítettünk, hanem gazdagodtunk. Mert a szeretetben való osztozás az sosem kevesebb, hanem mindig több – hangsúlyozta. Hozzátette, az óraszerkezet így nem csak az idő múlását jelzi, hanem egy város közös idejét, a közösség lüktetését, amelyben mindannyian otthon vagyunk. – Hadd legyen számunkra emlékeztető: az idő, amelyet Isten adott számunkra, akik most itt vagyunk, közös ajándék. És ha egy szívvel, egy lélekkel tudunk együtt munkálkodni, akkor Debrecen városa és templomai nem csak kövek és falak maradnak, hanem élő tanúi Isten szeretetének és az itt élő emberek egységének. Kívánom, hogy ez az óramű, amely most újra jár, jelezze mindannyiunknak, hogy eljött az idő a találkozásra, a közösségre és az egymás iránti szeretetre – zárta gondolatait.
Az óraszerkezet történetét Kósáné Dr. Nagymáté Nóra, a Nagytemplom Turisztikai vezetője ismertette az érdeklődőknek.
Forrás: debrecen.hu
Hozzászólások