Alig telt el egy év azóta, hogy a hazai mozik a Kenneth Branagh-rendezte Agatha Christie-adaptációtól, a Halál a Nílusontól voltak hangosak. Nos, az idei nyarat sem kell egy újabb krimi megfilmesítése nélkül eltöltenünk: Branagh ezúttal egy kevésbé ismert, nálunk Ellopott gyilkosság illetve Halloween és halál címmel egyaránt megjelent Christie-művet vett górcső alá, amelyben Poirot szerepét ismét magára osztotta. A Szeánsz Velencében című film vetítésén jártunk.
Kapcsolódó cikkünk:
Poirot horrorfilmben? A Szeánsz Velencében a Stáblista mai részének témája
Aki ismeri az alapművet, annak sok tekintetben újdonságként hathat ez a legfrissebb Branagh-adaptáció. A hazáját otthagyó, Velencébe visszavonult Agatha Christie-nyomozó, Hercule Poirot ugyanis egy olyan bűntény közelébe kerül, amelynek szereplői a regényben jórészt még más funkcióval bírtak.
De mielőtt erre rátérnék, arról a nézőt a történetbe azonnal behúzó, érdeklődését felkeltő alaptörténetről szólnék pár szót, amit véleményem szerint a rendező nem használt ki kellőképpen.
Az első pár jelenet ugyanis azt láttatja velünk, ahogy a munkába belefáradt, a „lantját letévő” Poirot egyre-másra utasítja vissza a Velencében is tobzódó bűntények kivizsgálására irányuló felkéréseket. Ám ezt a részt túl rövidnek érzem.
Az Alföld Televízió Stáblista elnevezésű műsorának legújabb adásában szintén a Szeánsz Velencében című filmet boncolgatják. Nem érdemes kihagyni!
Rengeteg játéklehetőség lett volna – a főszereplő Branagh számára is – még ebben a sztoriban: a két-három visszautasítás pszichés hátterét nyugodtan lehetett volna még boncolgatni Poirot esetében, jobban rá lehetett volna világítani arra, hogy miért nem akar több feladatot magára vállalni mint detektív. Ehhez képest tényleg két-három, csak villanásszerűen – sőt burleszkszerűen – láttatott elutasítás után, mihelyst egy régi ismerőse, a valaha szebb napokat – tehát sikereket látott – írónő, Ariadne Oliver (Tina Fey) felkeresi, hogy volna egy ügy, amit fel kéne, hogy tárjon, a detektív – mintha tartozna ezzel valamiért az írónőnek – azonnal munkába áll. Amivel nem csak a korábbi pár képkocka veszíti hitelét a szemünkben – hogy Poirot bizony többé nem nyomoz -, hanem egy újabb részlet kidolgozását is elszalasztja a rendező.
Az írónő felbukkanásával ugyanis nyugodtan lehetett volna magára Agatha Christie-re is utalni – ennyi játék bizony bőven belefért volna a sztoriba, ha már úgyis számos ponton átírta az eredeti regényt Branagh – illetve a forgatókönyvírója, Michael Green.
S a sztori átírásának említésével már meg is érkeztünk a tényleges, az írónő kérésére felgöngyölítendő bűntényhez. Egy ódon velencei palotába vezet az utunk, pontosabban egy kísértetkastélyba, ahol régebben egy árvaház működött, és ahová a korábbi, már elhunyt lakók szellemei vissza-visszajárnak kísérteni.
A ház tulajdonosa, Rowena Drake (Kelly Reilly) lánya pedig rejtelmes körülmények között elhunyt. Ennek a – gyilkosságnak/öngyilkosságnak – a felgöngyölítésére kéri fel az írónő Poirot-t, miután végignéztek egy, a híres médium Mrs. Reynolds (Michelle Yeoh) vezette szeánszot, abban a reményben, hogy a szertartás során megidézett halott lány üzen nekik valamit a túlvilágról. A médium szerepeltetése az egyik olyan összetevő, ami Agatha Christie regényében nem szerepel. Ott ez a hölgy „mindössze” egy kamaszkorú szemtanú.
Azzal, hogy itt médiumot csináltak belőle, nyilván a hely és a sztori kísértetiességét akarták vele fokozni az alkotók. Ami rendben is volna, csak hát kísértetsztorikkal tele van a padlás – pontosabban, tele vannak a mozik -, és hiába a kiváló alakítások, a direkt, sőt, erőltetett horrorelemektől én nem hogy nem ájultam el, azaz egyáltalán nem féltem, nem szorongtam, hanem inkább nevettem rajtuk, mert komikumba hajlóan bárgyúk.
Ennek ellenére az Agatha Christie-regényekben szépen felépített nyomozási stratégia itt is tökéletesen végigvonul a filmen: megvan hozzá a zárt közeg, ahonnan a jelenlévők a nyomozás alatt nem távozhatnak, és az a motívum is, hogy egy idő után, mivel újabb gyilkosságok történnek, minden jelenlévő gyanússá válik – akiket szépen egyesével ki is hallgat a detektív.
Ezen motívumok kijátszása során az, aki nem olvasta a regényt, természetesen megdöbben, amikor a valódi gyilkos kilétére fény derül. Mert nem öngyilkos lett a lány, még csak nem is kényszerítették erre, hanem valami egész más történt vele, s valaki egész más keze által, mint azt feltételeznénk.
Íme a Szeánsz Velencében előzetese:
Összességében alapos és élvezhető remake Branagh rendezése, de azért láttam már ennél jobb krimiadaptációt is. Ám akinek van rá fölös két órája, annak szívből ajánlom a Szeánsz Velencében című film megtekintését. Debrecenben az Apolló mozi vetíti.
Gyürky Katalin