A karácsonyról világszerte minden emberben él egy általános kép, egy társadalmi elvárás arról, hogy milyennek kell lennie, miről kell szólnia ennek az ünnepnek. És nyilván mindenkiben van egy egyedi érzés, gondolat is, ami a saját tapasztalatai, élményei útján született meg benne. Most lássuk, miként gondolkodik a karácsony ünnepéről Wass Albert költő, Böjte Csaba szerzetes vagy például Csernus Imre pszichiáter. Őket idézzük.
- Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje. /Wass Albert/
- Aki ajándékokkal és ünnepi felhajtással akarja jóvátenni az év közben elmulasztott lehetőségeket, az csak kompenzál és nem lesz boldog karácsonykor. /Csernus Imre/
- Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék. /Böjte Csaba/
- Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel. /Müller Péter/
- Az ünnepnap azért kápráztat el, mert szürke napokból ragyog elő, ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel, itt-ott egy-egy igazi drágakő. /William Shakespeare/
Hozzászólások