Ráckevei Anna színművésznő népszerű, Kulisszák című beszélgetős műsorának utolsó „etapjára”, a Tesztoszteron című előadás „kibeszélésére” különleges körülmények között került sor a Csokonai Színházban. A diskurzusra mi is kíváncsiak voltunk.
Az est különlegességét az adta, hogy mivel a beszélgetésre az idei évad utolsó – egyébként a népszerűsége okán a következő évadban is repertoáron maradó – Tesztoszteron című előadás után, este fél tízes kezdéssel került a sor, így minden egyes, a darabban szereplő színművész részt tudott venni rajta.
A művészek – Mucsi Zoltán, Mercs János, Kiss Gergely Máté, Papp István, Rózsa László, Kurely László, Janka Barnabás, Nagy Kíra – egy rövid szusszanás és persze átöltözés után a darab díszletei közé tértek vissza a nagyszínpadra, hogy beszélgessenek a látottakról. Az est háziasszonya, Ráckeve Anna azonban először nem őket, hanem a közönséget kérdezte arról, hogy mit gondolnak a darabban – s egyébként az idei évad több előadásában is – igen sűrűn előforduló trágárságról.
A nagyérdemű felől érkező válaszok nem voltak egyöntetűek. Volt, aki úgy nyilatkozott, hogy nem kéne még a művészeten keresztül is legalizálni a közbeszédünket amúgy is egyre jobban uraló csúnya, durva beszédet. A legtöbben azonban mégsem így gondolkoztak, hanem úgy, hogy bár a darab elején meglepte őket a trágárság, de a végére ezt a beszédmódot összhangban érezték a darab mondanivalójával. Az egyik színművésznek, Kurely Lászlónak – aki a darab legfiatalabb szereplőjeként a napokban szerezte meg színművészi diplomáját – az édesanyja is a nézők között foglalt helyet, s ő személy szerint azt mondta, hogy bár a fiát mindig is arra tanította, hogy tilos káromkodni, itt, a darab tematikájához, hangulatához ő is adekvátnak érezte a trágárságot.
Ráckevei Anna ezt követően a darab szerzőjéről, a lengyel származású Andrzej Saramonowiczról osztott meg a közönségével némi információt. Mint azt megtudhattuk, a szerző dráma- és forgatókönyvíró, filmrendező és producer. A Tesztoszteron című darabját előttünk más közép-kelet-európai országokban, például Romániában és Bulgáriában már színre vitték, 2007-ben pedig Lengyelországban nagysikerű filmet is forgattak belőle. Magyar nyelven először Sepsiszentgyörgyön adták elő. A darab debreceni rendezője, Szikszai Rémusz – aki sajnos egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott a Kulisszák beszélgetésén részt venni – korábban úgy nyilatkozott, hogy a darabot több hazai színháznak is beajánlotta, de épp a trágár nyelvezete miatt eddig sehol sem fogadták be, Debrecen viszont volt olyan bátor, hogy színre vigye.
A beszélgetésnek ezen a pontján, hogy a trágárság ismét szóba került, a háziasszony ezzel kapcsolatban a színművészekhez fordult, akik elmondták: véleményük szerint a közbeszédben sokkal durvább jelenségekkel találkozhatunk. Hiszen egy közszereplő, egy médiaszemélyiség vagy egy politikus, ha csúnyán beszél, ha durva kifejezésekkel illeti valamely embertársát, azt a maga nevében teszi, ők viszont, művészként, nem saját maguk beszélnek csúnyán, csak a szerepeik beszélnek belőlük, csak a rájuk bízott karakter nevében teszik ezt. S ez alapvető és megfontolandó különbség.
A darab egyik érdekessége s közönségvonzó tényezője, hogy miközben a nőkről beszélnek benne, nem kevésszer csúnyán, valójában a férfiakról rántják le a leplet. „Görbe tükröt” állítanak eléjük – vette át ezzel kapcsolatban a szót a főszereplő, a darab apafiguráját, Stavrost megformáló, a Csokonai Színház vendégművészeként jelen lévő Mucsi Zoltán. S ebben benne van az is, hogy valójában egyik „pasi” se vágyik másra, mint szerető anyára, nagymamára, gondoskodó, társként mellette létező feleségre, majd pedig egy leánygyermekre.
S ha már Mucsi Zoltánhoz került a szó, vele kapcsolatban kérdezte meg Ráckevei Anna a többi színművészt, hogy milyen volt vele próbálni, s milyen vele együtt játszani. A Mucsinál egy generációval fiatalabb színészek egyöntetű véleménye az volt, hogy azért nagyon jó „Kapa művész úrral” együtt dolgozni, mert olyan közeget teremt maga köré, amelyben nem csak ő mondhatja meg a fiatalabb kollégáinak a véleményét, nem csak ő adhat nekik ötleteket, hanem ők is nyugodtan adhatnak neki tanácsokat egy-egy jelenet jobbá tétele érdekében. És ez az idősebb színészek esetén nagyon ritkán van így. Ezzel kapcsolatban Mucsi Zoltán is megerősítette, hogy azért is örül, hogy végül is hosszas győzködés után elvállalta ezt a debreceni felkérést, mert nagyon tehetséges fiatal kollégákkal találkozhatott a darab kapcsán.
Ráckevei Anna ekkor feltette azt a már az Augusztus Oklahomában című darab Kulisszáin is rendkívül érdekes, ugyanakkor adekvát kérdését, hogy ha a színészek választhatnának, melyik másik karakter formálnák meg még szívesen a darabból. Érdekes módon a legtöbben a pincér, Titusz szerepére vágynának – amelyen az ezt játszó Kiss Gergely Máté kissé csodálkozott -, de szinte mindenki azt mondta, hogy maradna a saját karakterénél, mert az jó, sőt, a legjobb. Egyedül a Tretént megformáló Rózsa László nyilatkozta azt, hogy az ő szerepe rendkívül hálátlan szerep, de mivel színészként rengeteget tanult belőle, ő is örül, hogy végül ennek az illetőnek a bőrébe kellett belebújnia. Papp István elmondta: azért is érdekes, hogy Dió szerepét kapta, mert nagymértékű párhuzamokat fedezett fel és élhetett meg ezáltal a magánélete és a szerepe között. Mercs János pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy nem adná senkinek a reá bízott Kornél karakterét, mert szerinte az övé a legjobb, a színészileg leginkább „kijátszható”. Abban azonban ismét egyöntetű vélemény alakult ki a művészek között, hogy azért is nagyon jó ez a darab, mert mindenkire hasonló minőségű és mennyiségű feladat hárul benne. Nincs benne igazán főszerep, így mindenki azonos súllyal képviselheti a saját karakterét a színen.
Saramonowicz darabjában egyébként eredetileg csak férfi karakterek szerepelnek. Az a rendező, Szikszai Rémusz ötlete és érdeme, hogy a darabja egy hatásos fogásaként itt beengedett a férfiak közé egy nőt, pontosabban a NŐ-t. Azt a NŐ-t, akire vágynak, akit szidnak, de akire szükségük van. Így Ráckevei Anna meghívására a beszélgetésen a NŐ-t megformáló Nagy Kíra operaénekes is részt vett, aki elmondta: rendkívül sokat tanult a próbafolyamat során a nő-férfi viszonyról. Nagyon nagy élmény volt számára sokszor csak kívülről, oldalról szemlélni a darabot próbáló férfi kollégáit. S úgy érzi, ha ezt a karaktert nem formálhatta volna meg, az azóta reá bízott, az Asszonyszerelem, asszonysors című darabban kapott feladatát is teljesen máshogy oldotta volna meg.
Aki eddig esetleg elmulasztotta volna, a 2019/20-as évadban még megtekintheti ezt az ugyan valóban trágár, de korántsem öncélúan trágár, minden szempontból kiváló előadást a Csokonai Színházban. S mint azt Ráckevei Annától megtudhattuk: a következő évadban szerencsére Kulisszákból sem kell hiányt szenvednünk.
Gyürky Katalin
Hozzászólások