Értem a történet azon részét, hogy mi magyarok híresen nem kedveljük egymást. Az viszont mélységesen megdöbbent, hogy a szívből jövő gyűlölet mennyire megérződik a forgalomban. A szerda hajnali balesetből is tökéletesen kirajzolódik egymás semmibe vétele, a másik épsége, élete iránti tisztelet(!) teljes hiánya, az önzés, az egoizmus, a bunkóság, a kivagyiság, az alaptalan arcoskodás.
E tragédia viszont elindított bennem egy gondolatmenetet, miszerint remekül jellemzi egy társadalom tagjainak egymáshoz való viszonyulását az, ahogyan közlekednek, ahogyan közlekedés közben viszonyulnak egymáshoz.
Tócsák a járda mellett? Mit számít a hülye gyalogos, én sietek, csapjuk össze, még vicces is!
Terhes kismama a zebrán, szakadó esőben? Ki a f…t érdekel? Nyomjuk neki, szedje a csülkeit szaporábban, hiszen én sietek, és terepjáróval vagyok, én pedig ettől már biztosan vagyok valaki.
Irányjelző? Mi az? Tele a kezem a telefonommal!
Lassan csorog valaki a piroshoz? Mit totojázik ez a köcsög? Előzzük meg, én akarok hamarabb állni a pirosnál!
Megáll előttem a STOP-nál a sz.rjával! Dudáljuk le, integessünk, hőbörögjünk! Há’ mérnem megy már az anyjába??!?
Egy kis pia? Mit számít, úgyse kapnak el!
Egy kis kábszi? Ó, hát azt úgyse mutatja ki a szonda!
Jogsi? Mi a frásznak? Nem papírral megyen ez!
És ezek csak a leggyakoribbak. Számtalan olyan példát említhetnénk, ahol már szinte tettlegességig fajul egy bagatell közlekedési vita.
Amikor volt szerencsém Koppenhága belvárosában egy lassú, füstölgő Fiat 500-assal „hasítani”, leesett az állam. Engedtek, segítettek, lassítottak, hogy sávot tudjak váltani: el sem hittem. Semmit nem számított, hogy mi milyen autóban ülünk, a lényeg mindenki számára az volt, hogy okosan, türelmesen, dinamikusan, balesetmentesen elérjük a célunkat.
Igen, értem a történet azon részét, hogy mi magyarok híresen nem kedveljük egymást. Az viszont mélységesen megdöbbent, hogy ez a szívből jövő gyűlölet mennyire megérződik a forgalomban. A szerda hajnali balesetből is tökéletesen kirajzolódik egymás semmibe vétele, a másik épsége, élete iránti tisztelet(!) teljes hiánya, az önzés, az egoizmus, a bunkóság, a kivagyiság, az alaptalan arcoskodás.
Egy dolgot viszont minden barom elfelejt, pedig fontos: ez nem egy videojáték, hanem a rögvalóság. Itt nincs több élet, mindenkinek csak egy van.
(Írásom célja az elgondolkodtatás, a figyelem ráirányítása egy létező problémára. Nagyon nagy tisztelet jár a kivételeknek, az egymást tisztelve, türelmesen, szabályosan közlekedő vezetőknek.)
KB
Hozzászólások