A napokban került a magyar mozikba Horvát Lili rendező második nagyjátékfilmje Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre címmel. A romantikus kliséket messze elkerülő, egy művészfilm elemeit magán hordozó alkotást a debreceni Apolló moziban tekintettük meg.
A film egyik érdekessége, hogy a sztorija minden további nélkül lehetne egy romantikus, „csöpögős” tucatfilm története is. A közel negyvenéves, gyermektelen orvosnő, Dr. Vizy Márta (Stork Natasa), aki fiatal kora ellenére New Jersey-ben dolgozva igen elismert szaktekintély, egy konferencián találkozik Dr. Drexler Jánossal (Bodó Viktor), aki akkora hatással van rá, hogy vállalja érte a Magyarországra való hazaköltözést is. Az amerikai orvoskongresszuson ugyanis megbeszélik, hogy egy hónap múlva Budapesten, a Szabadság híd pesti hídfőjénél, délután öt órakor randevúznak, s folytatják, ami Amerikában elindulni látszott közöttük.
Erre mondhatnánk azt, amit a nő orvos felettese ki is mond Márta hazaköltözésekor, hogy még egy okos nő is lehet buta. Hisz valóban, nem sok logikára vall, hogy valaki egy nemzetközi karriert félbeszakítson egy nem is ismert férfi miatt, s hazajöjjön egy sokkal rosszabb fizetést, és a kórházi ügyeletek tömkelegét vállalva. De hát, a szerelem már csak ilyen – hangozhatna ismét csak közhelyszerűen, ám a történet innentől kezdve tényleg minden, csak nem közhelyszerű.
Mártát ugyanis nemhogy nem várja a hídfőnél János, de a kórház udvarán, ahol a férfi dolgozik, s ahol Márta „kilesi” és számon kéri, hogy miért nem volt ott a randevún, a férfi közli vele: nem tudja, miről beszél, hisz soha nem is látta.
A nőt persze nem hagyják nyugodni a történtek, és pszichiáterhez fordul. A film jó pár jelenete a szakorvosnál játszódik, ahol Márta próbál rájönni, hogy csak a képzelete játszott-e vele, vagy valóban találkoztak Jánossal Amerikában, s tényleg megbeszélték-e azt a randevút.
S épp amiatt, mert a nő maga se érti, hogy mi történik vele, Horvát Lili filmje innentől végig „kétesélyes”. Mert igaz ugyan, hogy a közös szakmájuk, az idegsebészet miatt Márta és János számos szakmai fórumon találkozik, óhatatlanul egymásba botlik, azt, hogy János valóban érdeklődni kezd-e a csinos orvosnő iránt, vagy mindez csak Márta képzeletének játéka, a film végéig képtelenek vagyunk eldönteni. Mert az alkotás állandóan „behúz a csőbe”: már-már valóságnak gondoljuk János és Márta furcsa közeledését, egymásnak adott szokatlan randevúit, de Márta viselkedése végig annyira különös, hogy tényleg nem tudjuk, hogy János egyáltalán létezik-e, vagy csak Márta agyszüleménye, aki a szexuális élményig is elviszi a képzeletében a kapcsolatukat.
A két főszereplő színművész játéka azért magával ragadó, mert amíg a Stork Natasa játszotta doktornő annyira magának való, annyira szűkszavú és remete életet élő nő, hogy végig el tudjuk róla hinni, hogy életében nem volt férfival, s csak vágyna rá, de nagyon, addig a Jánost alakító Bodó Viktor épp az ellentéte: társasági ember, sok barátja van, zenekedvelő. Ám akár valóban, akár Márta képzeletében – tökéletesen alkalmazkodik Márta furcsaságaihoz is.
Talányos, elgondolkodtató sztorit álmodott tehát a filmvászonra Horvát Lili. Az álom és a valóság, az illúzió és a reália eldönthetetlenségét pedig tovább fokozza a film sejtelmes színvilága és képeinek szürrealitása, amely nem másnak, mint a Horvát Lilivel az előző filmjében, a Szerdai gyerekben is együtt dolgozó Maly Róbert operatőrnek köszönhető. Annak a szakembernek, aki az Oscar-díjas Mindenki című film fényképezéséért is felelős volt.
Ne hagyják ki tehát ezt a különleges filmet. Az Apolló moziban még jó néhány napig megtekinthetik.
Gyürky Katalin
Hozzászólások