Vasárnapi fohász

Vágytam rád. Akartalak. Illatod, pezsgésed, varázsod. A számban akartalak érezni, megkóstolni, megillatozni, lenyelni. Akartam, hogy percek alatt végigfolyjál bennem, hogy szétterülj, hogy megbabonázz, hogy másodpercek alatt megőríts. A számba vettelek, megkóstoltalak, megismertelek, lenyeltelek. Pezsegtél, lefolytál, szétterültél, s kirázott tőled a hideg. Megőrítettél. Örültem neked, jó volt nekünk együtt. Megnyugvást adtál, s nyugtalanságot. Megnevettettél, szóra bírtál, s elhallgattattál. Mosolyt adtál, könnyeket, bujaságot, bátorságot, s szenvedélyt. Lihegtünk, kacagtunk, énekeltünk, ziháltunk míg bennem voltál. Imádtalak.

Reggelre elmentél. Kifacsartál, szétszedtél, kitörölted az emlékeim, elvetted a pénzem. Fájdalom, s bűnös együttlétünk ócska foszlányai maradtak csak utánad. Mindig ezt teszed velem, amikor találkozuk titokban, Te Gyönörű, Te Átkozott, Te Céda, Te Hétvégi Boszorkány. Elmentél, s én gyönyörűen gyűlöllek. Gyűlöllek, de szeretlek. Szeretlek, de megvetlek. Megvetlek, de kívánlak. Bújj belém újra, s tegyél újra tönkre!