Úgy fel van bolydulva a magyar közélet, mint a csirkeól, mikor bezúzunk egy dinnyehéjat a baromfik közé. Van itt minden: az egyik a taknyán, vérén vonszolná ki, a másik nyakon b.szná, a harmadik öléssel fenyegetőzik. Beszállt már a ringbe fideszes, jobbikos, emeszpés, szuperbalnagyonlibsis, féldemokrata és féldiktátor egyaránt, pattognak a politikusok, az újságírók és a Facebook-huszárok is. Szép.
Mindeközben maga az újból beiktatott köztársasági elnök int visszafogottságra, kulturált hangnemre, az indulatok fékezésére, már-már kiegyezést emlegetve. Szavainak súlya jól mérhető a napi hírekben, hatása pontosan ugyanakkora lesz, mint szoruláskor egy újabb kávénak: valami megindul, de a dicső áttörés nem történik meg. Közben a sok bazzegolás közepette minden oldalról mindenki szerzetesként aggódik, hogy minő durvaság van itt, micsoda mán a hangnem, meg hogy mi lesz a rovott múltú és jelenű magyar parlamenti fílinggel és berendezkedéssel.
Mást javaslunk. Engedjétek el magatokat, fiúk, férfiak, hölgyek, urak. Elég a megjátszásból, a félremagyarázásból, a füllentésből, a csúsztatásból, a fojtogató "demegmondanámnekikdenemtehetem"-érzésből. Jó ez az út, csak így tovább. Vágjátok a szeme közé a senkiháziaknak (kilétük nyilván változó és attól függ), hogy mekkora idióták, hogy legszívesebben mit csinálnátok velük, hogy milyen egy szemét világ ez, hogy ezek az azok össze-vissza pofázhatnak hülyeségeket, hogy tolatna ki az agyuk a koponyájuk védett garázsából. Kertelés nélkül mondjátok meg azokoknak meg ezekeknek a véleményeteket, ne hagyjátok magatokat, ne csináljátok össze magatokat egy kamerától, ne sunnyogjatok el feszülten dühöngve, adjátok ki magatokból az érzést, úgyis csak egyszer élünk.
Előtte azért lenne egy kisebb kérésünk: menjetek el egy olcsóbb kommunikációs tanfolyamra. Ott nagyon okos dolgokat hall ám az ember.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások