Több kutatás is arra utal, hogy biológiai markerek (pl. hormon-, gyulladás- és metabolit-szint) változásai már a terhesség alatt vagy a közvetlenül szülés után kimutathatók lehetnek azoknál a nőknél, akiknél később PPD-t mutatnak ki.
Egy tanulmány szerint a terhesség 2. és 3. trimeszterében vett vérmintákban az extracelluláris vezikulák (EV) mRNS-tartalma jelentősen eltért a később depressziót kapó és a nem depressziós nők között. Egy másik vizsgálat arra mutatott, hogy a progesteronból képződő neuroaktív szteroidok aránya (pl. pregnanolon vs. isoallopregnanolon) a 3. trimeszterben szintén előjelzésként szolgálhat. Emellett gyulladásos markerek – például CRP, IL-18 – is kapcsolatba hozhatók a PPD-val.
Ha megbízhatóan azonosíthatók lennének azok a nők, akiknél nagyobb a kockázat, akkor lehetőség nyílna korábbi beavatkozásra (például célzott pszichés támogatásra, hormon- vagy anyagcsere-monitorozásra). Ez javíthatja az anya és a gyermek hosszú-távú egészségét. Az eredmények még kísérleti jellegűek, és több vizsgálat, különböző populációkban szükséges a használatuk előtt. A PPD kialakulása multifaktoriális: hormonok, genetika, pszichés és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak, így egy vér-teszt önmagában nem helyettesíti a komplex gondozást – erről elsőként a 24.hu írt.
Hozzászólások