A kelet-közép-európai mézelő méhek DNS-sokféleségét vizsgálták a Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ kutatói egy nemzetközi együttműködésben. A kutatás eredményei az Insects című szakfolyóiratban jelentek meg.
Az emberi tevékenység a méhek sokféleségére is negatív hatással van, ez a változás pedig az állatok számának radikális csökkenését okozhatja, veszélybe sodorva a megporzást. A Kárpátok vonulata számos faj (a nyugat- és észak-európai fekete méh, a krajnai méh) számára a fő határt jelentette sokáig.
Az utóbbi évtizedekben azonban egyre inkább elmosódtak a fajok közötti különbségek.
A folyamat oka a háziasított állatok szelektív tenyésztése, valamint a méhek ember általi áttelepítése, szállítása. Ennek eredményeként számos helyi fajtánál a genetikai egyediség elvesztése figyelhető meg. Ez azért probléma, mivel a mézelő méh természetes elterjedési területe sokféle környezetet ölel fel, ezért a helyi populációk remekül alkalmazkodtak az egyes ökológiai viszonyokhoz. A vizsgálataink kimutatták, hogy a kelet-közép-európai mézelő méhek csaknem 2%-a már rendelkezik afrikai eredetű DNS-sel. Az afrikai hatás megjelenését nagy valószínűséggel a kereskedelem okozhatta
mondta el Kusza Szilvia Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ (AGBK) egyetemi tanára a hirek.unideb.hu-nak.
Az amerikai kontinensekre bizonyítottan emberi közvetítéssel kerültek be korábban az afrikai méhek. A debreceni kutatás ezt az úgynevezett afrikanizálódást vizsgálta.
A beazonosított „A” mitotípusokat hordozó méhek valószínűsíthető eredete Afrika szubszaharai térsége. Kelet- és Közép-Európában nem mutatható ki egyértelmű mintázat arra, hogy az afrikai mitotípusok jelenlétét természetes folyamatok okozták volna, ezért ezek megjelenése valószínűleg összefügg az emberi tevékenységekkel. Például a különböző méhészeti gyakorlatokkal, az idegenhonos fajok extenzív tenyésztésével
jelentette ki Kusza Szilvia.
Ezek az afrikai eredetű méhek jelentős fenyegetést jelentenek a genetikai sokféleségre, az európai méhek állategészségügyi állapotára, valamint agresszívabb viselkedésük miatt kevésbé alkalmasak a méhészkedésre.
Az európai alfajokkal szemben jobban tolerálják az egyes parazitákat. Vizsgálatok kimutatták azonban, hogy ez a tolerancia sok esetben összefügg a környezettel. Nagy valószínűséggel az afrikai méhek európai környezetben nem feltétlenül lennének ellenállóbbak őshonos társaiknál
hangsúlyozta az egyetemi tanár.
Az afrikai mitotípusok jelenlétének kutatása a méhészet szempontjából létfontosságú, mivel a kelet-közép-európai mézelő méhek genetikai módosulásai hozzájárulhatnak a nemkívánatos tulajdonságok, paraziták és betegségek elterjedéséhez.
A méhek genetikai tisztaságának megőrzése érdekében is szükséges lenne jobban ellenőrizni az idegen méhek behozatalát és elterjedését, mivel a vizsgálatok során kimutatott afrikanizálódás komoly veszélyt jelenthet a fenntartható méhészetre
véli Kusza Szilvia, az Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ egyetemi tanára.
A kutatás eredményei az Insects című, nemzetközi, nyílt hozzáférésű entomológiai szakfolyóiratban jelentek meg.
Forrás: Debreceni Egyetem Sajtóiroda – ÉE
Hozzászólások