Cikksorozatunkban nagyon röviden bemutatjuk a humor különböző típusait.
A szóvicc a nyelvi humornak az a fajtája, amikor a csattanó az azonos vagy hasonló hangzású vagy írású, de eltérő jelentésű szavak szokatlan összekapcsolásából adódik.
A szóviccek jellemzően egyetlen kérdés-felelet párbeszédből állnak. A kérdés – felelet alapú szóviccek lényege, hogy bennük a nyelvi kifejezőeszközök érik el a komikus hatást. A szóviccek értelmezésénél lehet implikatúráról beszélni: a kérdező mást mond vagy ír, mint amit közölni akar.
A szóvicc terjedési közege lehet írásbeli vagy szóbeli. Írásban – például egy újságcikk közlésekor – jellemző ezen „letisztult” kérdés – felelet változatát használni, mivel a nyelvhasználók ezt a közlési módot fogadják el normaértéknek. Szóbeli megnyilvánulás esetén viszont ha egy hallgató szembetalálja magát a szóviccre felhívás illokúciós aktusával, nagyobb eséllyel nem tud válaszolni a kérdésre, hiszen az élőnyelv időhöz kötött, dinamikus és múlékony, ezért kevésbé van idő gondos megformálásra (Érsok 2006), így a beszélőnek gyakran nem sikerül implikátumot generálnia. Ilyen értelemben a feltett kérdésre a választ általában nem a hallgató adja meg, hanem maga a beszélő.
Példák:
„- Hogy hívják a kigyúrt vécépucolót?
– Budi Bilder.”
„Júlia ajtó akart lenni, de Capulet.”
Forrás: https://lexiq.hu és Kovács Anna: A kérdés – felelet alapú szóviccek pragmatikai vonatkozásai
Hozzászólások