Szombaton este mutatták be az oDEonban az eredeti Hair musicalt, melyet először 1968-ban játszottak a Broadwayn. A darabot azóta többször feldolgozták, film is készült belőle. Ennek az előadásnak a kuriózuma, hogy a társulat a Debreceni Egyetem külföldi diákjaiból állt.
Mondanám, hogy egy megszokott hangvételű kritikát írok, de ez nem volna igaz. Mielőtt belekezdek próbálom rendezni a gondolataimat, hogy át tudjam adni azt az érzést, ami abban a pillanatban tört rám, amikor meghallottam az első taktust és a Ronnie (szerepében Shingai Manzai Zimbabwe-ből) elkezdett énekelni az emelvényen. Tudtam, hogy az oDEon produkciós vezetője Végh Veronika és Csáki Szabolcs rendező valami nagy durranásra készül, és az egyetemen tanuló külföldi diákokkal szeretnék elkészíteni a Hair musicalt. Az ötletet Dr. Bács Zoltán a Debreceni Egyetem kancellárja vetette fel, aki küldetésének érzi a kultúra támogatását és szerette volna az itt tanuló -különböző nemzetiségű- diákokat is valamilyen módon bevonni a pár éve működő egyetemei színházba. Erre ez a darab és a Csáki-Végh páros elhivatottsága kiváló táptalaj. A nyelvi akadályokat is leküzdve, egy olyan – nemzetközi téren – is egyedülálló produkciót hoztak létre, ami lenyűgözte az oDEon közönségét.
Maga a darab nagyon nyers és vulgáris, ám sajnos a mondanivalója most is aktuális. Bár a hatvanas évek óta a világ nyitottabb lett, a darabban szereplő egyes dalok szövegei még ma is polgárpukkasztónak számítanak. A szexualitás, a kábítószer használat, a meztelenkedés még ma is vagy tabu, vagy illegális vagy épp nem illendő, ám az oDEon színpadán kaptunk mindenből. Ahogy írtam korábban, engem az első perctől magával ragadott a hangulat, átsuhant a lelkemen a saját tinédzserkorom lázadó énjének emléke, az az este mikor láttam a Hair filmet (aminek a története nem ugyanaz, mint a darab, de a zenék igen) visszaköszönt az az érzés, amikor először tudatosult bennem, hogy nem kell mindent feltétel nélkül elfogadni, lehet más a véleményünk, akár egy háborúról is. Bármiről, akár egy társaságon belül is. A mostani orosz-ukrán helyzet kapcsán, azzal párhuzamot vonva, éppúgy aktuális a történet, mint a ’60-as évek Amerikájában a Vietnámi háború miatt. De ha eltekintek a történettől és egy kicsit mögé nézek mit is láttam, akkor még mindig hideg futkos a hátamon.
A színpad tele csodás hangú színésszé átszellemült fiatallal, egyikük színesebb mint a másik, volt ott alacsony-magas, szőke-barna-parókás, fehér és fekete bőrű, és most már tudom, hogy Berger (Rosh Reuben Koneri) Indiából, Bukowszki (Huseynzade Kamal) Azerbajdzsánból, Sheila: (Ekaterina Zueva) és Jennie (Nikolaeva Nina) Oroszországból érkezett Debrecenbe, és, hát megelevenedett Woof (Sarantsetsen Davaakhuu), aki olyat alakított, hogy ha holnap egy hollywoodi filmben látnám, nem csodálkoznék egy pillanatig sem, ő mongol fiú és mechatronikai mérnöknek tanul nálunk. Ha nagyon laza lennék azt írnám WTF? Én elhittem, hogy ezeket a srácokat az Isten is a színpadra teremtette. Mindannyian hatalmas vehemenciával és átéléssel játszottak, és a magyar jogásznak tanuló fiú, Kovács Rafael vetkőző showján könnyesre nevettem magam. Sírtam a magható dalokon és könnyeztem a nevetéstől, ez a hektikusság jellemezte az előadás alatt átélt élményeimet, néha azt sem tudtam hol vagyok, s tudatosítanom kellett magamban, hogy ez az én városom, az én Böszörményi úti Campusom, (ahol ez első 3D-s dokumentumfilmet láttam az Agrár moziban), az otthonomtól 10 percre az oDEon nézőterén ülök, és elém tárul az élet legmeghatóbb csodája: együtt játszik az egész világ!
Rendező: Csáki Szabolcs
Szereposztás:
- Berger: Rosh Reuben Koneri India, Orvostanhallgató
- Bukowszki: Huseynzade Kamal Azerbaijan Programozó
- Sheila: Ekaterina Zueva Russia Zeneművészeti Kar, popzenei fakultáció
- Jennie: Nikolaeva Nina Russia Szlávisztika
- Hud: Awosanya Mosopefoluwa Isaac Nigeria Orvostanhallgató
- Woof : Sarantsetsen Davaakhuu, Mongolia, Mehatronikai mérnök
- Ronnie: Shingai Manzai Zimbabwe Orvostanhallgató
- Crissy: Louie Ann Regente Gamera Fülöp szigetek Orvostanhallgató (Health and Preventive Medicine)
- Dionne: Alethea Mayormita Espinosa Fülöp szigetek Orvostanhallgató (Health and Preventive Medicine)
- Steve: Erfan Amini Masouleh Irán Fogászat
- Hippie: Sultanbekova Asiya Kazahsztán Üzleti adminisztráció és menedzsment
- Hippie: Regina Nirvana Guadarrama Ortega Mexikó. Biológus
- Hippie: Oluwatofunmi Ojo Nigéria Orvostanhallgató
- Hippie: Douna Azar Jordánia
- Hippie: Zoheb Rahman India Msc Mérnök, menedzsment
- Hippie: Ahlem Gmar Tunézia Környezetvédelmi mérnök
- Hippie: Rayhane Ben Aissa Tunézia Számítástechnikai mérnök
- Hippie: Kovács Rafael Magyarország Állam- és Jogtudományi kar
- Hippie: Kárpáti Eszter: Magyarország DE Könnyűzenei képzés
A kezdéskor eljátszott performanszról is írnom kell. Az ahogyan Végh Veronika felkonferálta a csapatot, majd kizavarta őket és megjelentek a rendőrök, olyan felütés volt, ami anélkül is nagyot szólt volna, ha nem az Egyetemi PolgáRock társulat tagjai, az egyetemi docens Becsky-Nagy Patrícia (DE-GTK) és Dékán Tamás a Debreceni Sportcentrum Gazdasági Igazgatója mennek fel a színpadra rendőrszerkóban, bilincsekkel az oldalukon. Majd a darab közepén a szintén amatőr színitársulat házaspárja Kovács Mariann és Lóczi László az első sorból, a nézők közül valahogy a színpadra keveredtek. Zseniális megoldás volt, és ez is azt az összhangot erősítette, amit végig érzetem, hogy nincs nagy baj, amíg ennyiféle ember elfér, sőt együtt mozog a színpadon és élvezi, amit csinál.
A végén a vastaps alatt meghatódva figyeltem, hogy nem csak mi nézők, hanem a színpadon álló egyetemisták is könnyekig meghatódva élték át az estét. Azt kell gondolnom, hogy amíg ilyen produkciók születhetnek, addig semmi akadálya annak, hogy akarjunk békét és boldogságot teremteni. Az oDEon ezt megtette, és remélem még sokezerszer meg is fogja tenni.
Török-Papp Csilla
Hozzászólások