A Suzanne Collins által írt Az éhezők viadala regénytrilógiából készült, azonos címmel rendelkező filmeket manapság úgy gondolom, mindenki ismeri. A 2010-es években nagy sikert arattak a disztópikus műfajú filmek, mint például Az útvesztő trilógia, A beavatott filmsorozat, A sötét elmék vagy Ready Player One filmek, illetve természetesen Az éhezők viadala mind a négy része.
Azt is mondhatnánk, hogy ilyen filmeket ma már nem igazán gyártanak, és a disztópikus történeteknek megvolt a saját korszaka, azonban szerintem a fent említett filmek sokaknak a mai napig nagy kedvencei, többek között nekem is.
A Magyarországon november 16-én debütált film egy előzmény a korábbi sorozathoz, hiszen az eredeti filmek antagonistájának, Snow elnöknek tehetünk betekintést a fiatalkorába, illetve abba, hogy alakult a kapcsolata – az az évi bajnokkal – Lucy Gray-jel.
Emellett természetesen az Éhezők viadala játék hátteréről, létrejöttéről is újakat tanulhatunk. Például kiderül, hogy a viadal Casca Highbottom – az Akadémia dékánjának – csupán kósza gondolata volt, melyet aztán Snow apja – Carassus – ellopott és ténylegesen megvalósított.
Szerintem rendkívül érdekes, hogy az Énekesmadarak és kígyók balladája elején, amikor megtudjuk, hogy a dékán nevéhez fűződik a gyilkos játék létrejötte, azt gondolhatjuk, hogy ő a „gonosz”.
Ellenben később azt fedezhetjük fel, hogy Highbottom ellenezte a viadalt, és véget akart volna vetni neki.
Nekem az tetszett a legjobban a filmben, hogy milyen sok kis apró utalás, egyfajta „főhajtás” volt az eredeti sorozat felé. Az egyik legegyértelműbb ilyen pillanat volt, amikor Lucy Gray egy nyílhegynövényt vesz a kezébe, és azt mondja, hogy a virág ismertebb neve Katniss.
Az éhezők viadala főhősnőjének neve később is újból megjelenik, amikor Lucy Gray el akarja hagyni Coriolanus Snowt, azzal indokolva, hogy „kiássa Katnisst”.
Ezután Snow azt mondja, még túl korán van Katnisshez, amely szerintem egyszerűen egy briliáns szófordulat.
Már-már költői módon oldották meg az oly sokat magában hordozó név említését, valamint a folytatásra való utalást. Katniss tulajdonképpen azt viszi véghez sok-sok évvel később, ami Lucy Gray Bairdnek nem sikerült. Sokak számára egyértelművé válhatott, hogy Snow elnök azért is utálja Katniss Everdeent, mert fiatal szerelmére, a lázadó, de bájos Lucy Grayre emlékezteti.
Sőt, a Jöjj hát, jöjj hát… dal, melyet Katniss a felkeléseket vezetve énekel, az is eredetileg tőle származik.
A Lucy Grayt játszó színésznő – Rachel Zegler – a következőképpen fogalmazta meg a különbséget a két főszereplő között:
„Lucy Gray harcra kényszerített előadóművész, Katniss pedig előadni kényszerített harcos.”
Marincsák Zsanett
A Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány alapszak második évfolyamos hallgatója
Mi a DEpublik?
A DEpublik egy, a Debreceni Egyetem hallgatóinak publikációiból álló cikksorozat, melyben az egyetemisták perspektíváján keresztül kerülnek terítékre az őket foglalkoztató témák.
Hozzászólások