Az általa ihletett magyar akciófilm kapcsán most (is) az értelmes gondolkodás, a józanság helyett whisky áztatta agyakat, gyűlöletet, kollektív megbélyegzést érzek. S a híresen etikus és bűntelen magyar társadalom erkölcscsőszei részéről nekem ez a viselkedés úgy esik, mintha holnap felszentelnék Ambrus Attilát. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kifordul a belem ettől az álszent pálcatöréstől.
Minden bizonnyal megváltoztunk. Már nem vagyunk lazák, már nagyon erkölcsösek, szigorúak, szívtelenek vagyunk. Sokak szerint nem készülhet a magyar kriminológia egyik egyénisége által ihletett közönségfilm, ne árulja a köcsögeit a debreceni vásárokon se, s különben is, vessék a népharag elé, dobáljuk meg kővel, üssük agyon nyilvánosan, bűnhődjön élete végéig, s még utána is.
Döbbenetes ez az embertelenség ugyanabban az országban, ahol a magyar újságolvasók zöme egy emberként szorított annak idején a Viszkisnek, szívén viselte a sorsát, s szurkolt a magyar bűnüldöző szervek ellen, mondván, „csak el ne kapják már szerencsétlent.” Ne mondják, hogy nem így volt, mert ezt már volt szerencsém megélni és végignézni. Ez a jelenség is ritka, de egyetlen nagyon fontos körülmény eredményezhette mindezt: a Viszkis soha nem ölt. Kb. 140 millió forintot zsákmányolt azoktól a bankoktól, akik akkor és azóta is ennek többszörösét nyúzzák le a magyar emberekről legalizált keretek között.
Ez az ember 13 hosszú évet ült rács mögött. Tegyük hozzá: emberölésért sem gyakran osztogatnak ennyi büntetést. Tanult, könyv született róla, szakmát szerzett, lediplomázott, szabadulása óta a légynek sem ártott. Könyörgöm! Ő az élő és nagyon ritka példa arra, hogy van értelme a BV-intézetek küzdelmes munkájának, van olyan, hogy valaki a sitt után újra hasznos tagja lesz ennek az erkölcsös társadalomnak; divatos kifejezéssel: sikerül integrálni.
Miért menő a debreceni vásárban szelfizni vele, most meg azt mondani, hogy az ő történetéből nem szabad filmet készíteni, mert bűnöző, s az is marad? Nem értem. Ez megbélyegzés és kollektív gyűlölet, nem pedig értelmes gondolkodás. (Mellesleg Antal Nimród filmjének nem az az üzenete, hogy legyél te is rabló, pusztán egy jó sztoriból vélhetőleg jó filmet kreált.)
S miféle újságírói attitűd az a Tvrtkoktotrvkrtkó részéről, hogy behívok valakit egy látszólag értelmes beszélgetésre, aztán valamiféle emelkedett stílusban elkezdem nyilvánosan alázni a vendéget??? Nem értem, s szerintem ez helytelen viselkedés egy olyan riportertől, aki eddig abszolút szolidáris volt a legmélyebb emberi tragédiákkal, sorsokkal szemben is.
Végül pedig egyetlen ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet. Amikor láttuk az Ocean’s-sorozat fergeteges kaszinófosztásait, kinek szurkoltunk? A Tolvajtempóban? A Fegyvernepperben? A magyar Bonnie és Clyde történetét feldolgozó filmnél? (Ők életveszélyesen meglőttek egy rendőrt!!!) A Ponyvaregényben gond volt a törvényen kívüliség? A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című kolosszális alkotásban ki volt szimpi? Soroljam? Ugye?!
Véleményem szerint tehát arra a kérdésre, hogy készülhet-e magyar akciófilm a Viszkis története alapján, az a válaszom, hogy igen, miért ne? Hogy kötelező-e megnézni? Ezt egy ilyen messzemenően erkölcsös és tisztalelkű közönség el tudja dönteni. Hogy megbűnhődött-e a bűneiért a 13 év alatt? Szerintem igen. Akkor meg mifasz van?
KB
Hozzászólások