Nemrég – június másodikán – ünnepeltük a nyolcvanadik születésnapját. Ünneplés alatt persze azt értem, hogy beszélgettünk róla élő adásban a Campus Rádióban. Hogyne beszéltünk volna! Charlie egy jelenség. Egyedi, senkihez nem hasonlítható zenész, aki 1963 januárja óta (ekkor csatlakozott a szárnyait bontogató Rolling Stones zenekarhoz) a világ egyik legismertebb, legszerethetőbb, legegyedibb dobosa. És most véget ért egy korszak, elhunyt. Mostantól semmi nem lesz már ugyanolyan a Stones univerzumban.
Ma, 2021. augusztus 24-én megvásároltam Rolling Stones gyűjteményem legújabb darabját (ez már a 217. hivatalos kiadványom), az 1967-es Between the Buttons album tavaly megjelent újrakiadását türkiz színű lemezen. Épp nézegettem a hátsó borítón található rajzokat, amikor beugrott, hogy ezeket bizony Charlie rajzolta. Ez volt az első alkalom (a kevés közül), hogy nem csak dobosként vett részt egy zenekari projektben. Erről persze eszembe jutott, hogy milyen lesz majd az idei turné nélküle.

Még csak pár hete annak is, hogy kiderült: nem tud csatlakozni az idei turnéhoz, ugyanis nemrég műtötték és pihennie kell. Mick Jagger, Keith Richards és Ronnie Wood (őt is nemrég műtötték újra tüdőrákkal, de már kutya baja) is arról számolt be közösségi csatornáikon, hogy várják vissza. Átmeneti dobosnak az a Steve Jordan lett kiválaszta épp Charlie által, akit évtizedes barátság köt a zenekarhoz. A kívánság teljesült, ő választhatta ki a beugró dobost, aki lehet, hogy utód is lesz.
Charlieról nagyon sok dolgot el lehet mondani, kérdés, hogy van-e értelme ebbe itt belemenni. A magánéletére mindig is vigyázott, de azért pár dolgot tudunk róla: 1964-ben, a nagy zenekari sikerek előtt már megházasodott, egészen a mai napig feleségével élt. Egy gyermekük született, tőle pedig egy unoka érkezett a családhoz. Sok lovat és kutyát tartottak farmjukon, Charlie pedig évtizedek óta tiszta az alkoholtól és a drogoktól (csakúgy, mint Mick Jagger, a többiek mikor hogy állnak ezzel).
Charlie ezeken felül azzal hívta fel magára a világ figyelmét, hogy mindig öltönyben jelenik meg mindenhol, óriási ruhagyűjteménye van. A Daily Telegraph beválasztotta őt a világ legjobban öltözött férfiak listájára, de a Vanity Fair is hasonló díjjal jutalmazta meg pár évvel ezelőtt a különc, csendes zenészt.
Különc, mert a világ legnagyobb rockzenekarában eltöltött közel 60 év után sem izgatta a rockzene, otthon jazzt szeretett hallgatni és készített több lemezt is ebben a műfajban. A bulik, a luxusszállodák és a fényűzés sem vonzotta, ő volt a csendes tag, aki várja, hogy otthon lehessen feleségével és állataival.

Szülei 1955-ben vásárolták meg neki élete első dobfelszerelését, amelyeken jazzlemez-gyűjteményének dalait tanulta meg autodidakta módon. Leírni és belegondolni is elképesztő: élete 80 évéből 66 évet töltött el a dobok és a tudatos zenehallgatás társaságában. 58 és fél évig ugyanabban a zenekarban. Amelynek nem sok köze van a jazzhez. Mi ez, ha nem egy fenomenális zseni életének rövid összefoglalása?
2019. augusztus 30. – Miami Gardens, Florida
A zenekar No Filter turnéjának észak-amerikai szakaszának utolsó állomása. Aki ott volt a Hard Rock Stadiumban aznap este, elmondhatja, hogy részt vett az utolsó olyan Stones-koncerten, ahol Charlie ült a dobok mögött. Épp ő maga mondta 2013-ban, hogy minden koncertet úgy él meg, hogy lehet az lesz az utolsó. Bárki meghalhat. Kegyetlen, hogy pont ő lett az első áldozat, de valahol sejteni is lehetett. Ő volt a legidősebb (bármennyire is hihetetlen, a többiek még nem töltötték be a nyolcvanat) és betegségekkel küzdött. Ugyan a torokrákot 2004-ben legyűrte, mostanra elfáradt és ez már nem ment neki.
Most már ömlenek a szívszorító gondolatok a pályatársaktól: Paul McCartney, Ringo Starr és tényleg a fél zenei világ megosztotta gondolatait a világ egyik legkülönlegesebb zenészéről. Az én szívemet Hobo üzenete csavarta ki leginkább.
Viszlát, Charlie! Örülök, hogy én is láthattam úgy a Stones-t, hogy te ültél a dobok mögött.










Hozzászólások