165 éves a Miskolci Nemzeti Színház mostani épülete

1857. szeptember 3-án, 165 éve avatták fel a Miskolci Nemzeti Színházat. Itt a kalandos története és érdekességek.

Történet

A mai Magyarország első állandó kőszínházának alapkövét 1819. május 17-én a mai Déryné utcában, a mostani színházépület mögötti telken tették le.

A belülről még nem teljesen kész színház 1823. augusztus 24-én nyitotta meg kapuját.

Az épületet 1828-ban fejezték be.

Amikor 1843 júliusában a színház a nagy miskolci tűzvészben elpusztult, a színészek visszatértek az 1823 előtti állapotokhoz, és újra a Korona vendéglőben vagy a csizmadiaszínben léptek fel.

1847-ben ismét színházépítésbe fogott a város. Az új színházat (mely ma is otthont ad a miskolci társulatnak) 1857. szeptember 3-án avatták fel. Ekkor kapta meg a teátrum a Miskolci Nemzeti Színház nevet.

Az alig pár évtizeddel korábbi tűzvész után 1878. augusztus 31-én az árvíz is elérte a színházat, az viszont már nem tett benne jelentős kárt.

A legnagyobb átalakulást a Miskolci Nemzeti Színház épülete az 1990-es években élte meg. Az átépítés eredményeként az addig 8000 m² alapterületű színház több mint 16 000 m²-re nőtt.

Érdekességek:

A Miskolci Nemzeti Színház a köztudatban az ország első kőszínházaként él, de ez csak az ország mai területére igaz, mivel a nagy Magyarországon az első a kolozsvári volt.
1859. május 27-én a színházépület második emeletén kezdte meg működését az első miskolci távíró állomás.
Déryné Széppataki Róza emlékiratait Miskolcon írta.
Miskolcon született Laborfalvi Róza, emlékére a színház oldalán állítottak táblát.
A színház első igazgatója Latabár Endre volt, a híres Latabár-színészdinasztiából.
Nagy Attila 1955-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött.
A Déryné-udvarban áll Déryné Széppataki Róza, Laborfalvi Róza, Latabár Endre, Nagy Attila szobra.
2011. február 26-tól jeltolmács közvetíti az előadások szövegét, ezzel ez az első színházak egyike, ahol nagyothallók is élvezhetik a színdarabot.

Épület

Az 1990-es nagyrekonstrukció révén Miskolcon Közép-Európa egyik legösszetettebb színházi együttese jött létre. A megújult Miskolci Nemzeti Színház összterülete az eredeti méret kétszeresére, 15 074 m²-re nőtt. Az épületegyüttes részei:

A műemléki Nagyszínház az ország egyik legpatinásabb színházterme, a Miskolci Nemzeti Színház legnagyobb játszóhelye. Nézőtere 670 férőhelyes.
Kamaraszínház: 270–300 főnyi nézőt befogadó színház, főleg kisebb szereplőgárdát igénylő darabokat adnak elő benne. A Játékszínnel együtt a Miskolci Galéria addigi, Dériné utcai épületében kapott helyet.
Játékszín: A Kamaraszínházzal együtt közös előtérből nyílik. Kísérleti, beavató színház. Nézőtere változtatható, a nézők száma maximálisan 100 fő körül lehet.
Csarnok: Minthogy a nagyszínpadhoz csatlakozik, forgószínpaddal és megfelelő színpadgépezettel rendelkezik. Külső homlokzati fala vasfüggönyként felhúzható, s ezáltal lehetőség adódott arra, hogy a belső színpad külső résszé is váljon, azaz a Nyári színház szabadtéri színpadát is adja. A csarnoktér alternatív játszóhely, a kísérletező rendezők előadásainak a helyszíne. Körülbelül száz nézőt tud befogadni.
Nyári színház: Szabadtéri játszóhely, nézőtere 500 fős. A nézőteret ponyvával befedték, ezért az időjárás zavaró hatását ki lehet küszöbölni. Önálló színpada nincs, mert a Csarnok teljes funkciójú színpadát használja, de van zenekari árka.
A Weidlich-palota tűzfali oldalához illesztve színészlakásokat építettek, az udvari részt az új irodaépület zárja le, egyben ez a színészbejáró is.
A színházi épületkomplexumban található a Színháztörténeti és Színészmúzeum is, amely a miskolci színjátszás történetének állít emléket. A múzeum épülete az első, 1823. augusztus 24-én megnyitott, ám 1843-ban leégett miskolci kőszínház helyén áll.