A tiszántúli hadműveletek részét képező alföldi tankcsata a II. Világháború egyik legnagyobb 1944-ben lezajlott ütközete volt. Veszélyben volt Nagyvárad és Kolozsvár is.
A szovjet csapatok lerohanták a német–magyar csapatokat, akik minden eszközzel védekeztek, és végül megállították az oroszokat, akik így nem tudták bekeríteni a Kárpátokban harcoló csapatokat.
Nagyvárad a németek és a szovjetek számára azért volt fontos célpont, mert a szovjet csapatösszevonások oldalában helyezkedett el, veszélyeztetve azt. Ezért egy szovjet katonai alakulat, a 2. Ukrán Front október 2-án és 3-án 176 harckocsival és rohamlöveggel megpróbálta elfoglalni, de visszaverték támadásait.
Ennek ellenére a 2. Ukrán Front Rogyion J. Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt október 6-án hajnali fél ötkor 800 km-es arcvonalon támadásba lendült. A front balszárnyát a szovjet 46. hadsereg és a frontnak alárendelt román 1. hadsereg fedezte. A jobbszárnyon a szovjet 7. és 40. gárda-hadsereg támadott Szurdok–Apahida irányában. A szovjet 27. hadsereg és a román 4. hadsereg Kolozsvár elfoglalását kapta feladatul, majd tovább kellett támadniuk Zilah felé.
Szabi237Arad északnyugati körzetéből indították meg Debrecen–Nyíregyháza–Csap irányú támadásukat. A főcsapást mérő csoportosítást a Plijev lovas-gépesített csoport, a 6. gárda-harckocsihadsereg, valamint az 53. hadsereg alkotta. A csapatokat a szovjet 5. légi hadsereg 1215 repülőgépe támogatta.
A Plijev-csoport és az 53. hadsereg csapatai a Nagyszalonta–Szeged arcvonalon a hadművelet első napján 100 km-es szélességben és 40 km mélységben áttörték a 3. magyar hadsereg védelmét, amelyet parancsnoka kénytelen volt a Tisza mögé visszavonni. A parancsnok Heszlényi József altábornagy és későbbi tüzér vezérezredes volt.
Ez történt aznap. 1944 végére a Vörös Hadsereg szinte egész Kelet Európát lerohanta. Csapataik minden fronton előretörtek, és északon az orosz egységek német területre léptek. Minden szövetséges és korábbi támogató elpártolt a németek mellől, azonban Magyarország kiugrási kísérletét a német csapatok megakadályozták.
Mai szemmel
Még belegondolni is félelmetes, hogy alig fél évszázada hozzánk ilyen közel, ismert és kedvelt városokban tankok jártak, és emberek vére folyt. Ha innen nézzük, nem is tűnik olyan elviselhetetlennek, amikor éjszaka hangosan javítják a villamos vonalát. Ezerszer inkább hallgatjuk azt, mintsem rohamlövegek hangját, amit őseink hallhattak a nem is annyira távoli múltban.
Hozzászólások