Debrecen, 2023. október 23. A forradalom első napja óta ez az első dátum, amelyben kétszer szerepel a 23-as szám. És a mi életünkben az egyetlen is. Vagy abszolút az egyetlen, ki tudja. Elgondolkodtató, hogy milyen napra ébredtünk a 67. évfordulón. Hogy egy szomszédos és több távoli országban is ártatlanokat ölnek meg ma is. És azokat, akik fellázadnak egy elnyomó rendszer ellen. Vagy csak azért, mert nem viselnek fejkendőt.
Óriási árhullámként közelít felénk az elnyomás, a terror, a klímaváltozás és minden elképzelhető és elképzelhetetlen rossz egyaránt. Jelen helyzetben jogosan érezhetjük azt is, hogy senki, de tényleg senki nem fog segíteni rajtunk. A legtöbben nem is tudnának.
Ahogyan sétálgattam ezen a dupla 23-as napon Debrecen napfényes belvárosában, hiányzott a csípős levegő és a kabátom. De mindezeknél sokkal jobban hiányzott és hiányzik most is az, hogy egy emberként háborodjon fel az ország túlnyomó többsége azon az oroszokhoz való dörgölőzésen, ami sok éve tart már és most, 2023 októberében olyan szintre jutott, amelyet józan ember fel nem foghat és el nem fogadhat.
2007. október 23-án, mindössze tizenhat évvel ezelőtt egy olyan beszédet hallhattunk, amelyben a tőlük való függetlenedésről, hazafiságról, igazságosságról volt szó. Arról, hogy meg kellett és újra meg kell mutatni a világnak, hogy a keletről érkező, ormótlan csizmákkal belénk taposó agresszióba nem lehet beletörődni. Abba, hogy fel kell szabadulni az elnyomás és a hazugság alól. Hogy a keleti helyett ismét a nyugati élet módjára rendezzük be az országot. És az egyik kedvencem: hogy sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy felejtünk, ahol emlékezni kellene és emlékezünk, ahol felejteni kellene. És ez még csak a tartalmas beszéd első pár perce volt. Amikor önfeláldozásról, áldozatok megtételéről kezdett el beszélni, ki kellett kapcsolnom.
Egyelőre nem tudjuk, hogy mivel lehet ennyire zsebre tenni egy EU-tagállam kormányát, de van pár példa a közvetlen szomszédságunkban, ahol azt mondták, hogy mindennél többet ér az, ha elmondhatjuk, hogy nincs hozzájuk közünk szinte semmilyen fronton. Ha pedig mindez csak a végtelen vagyonról és végtelen hatalomról szól, akkor ez a hazaárulás mellett a múlt meggyalázása is egyben.
Ezen a meleg hétfői napon van min aggódnunk. Nem normális ez a meleg, nem kellene húsz foknak lennie. Lehet, hogy az emberi tevékenységek okozta éghajlatváltozás negatív hatásait ugyanúgy nem tudjuk még felmérni, mint azt, hogy mit hoz a jövő háborúk és a politika terén, de egy valami biztos: a természet ”bosszúja” nem lesz ideológiai alapú, a természet nem jobbos vagy balos és nem is rasszista. A vallásunkat vagy annak hiányát sem fogja figyelembe venni. De ami talán a legfontosabb: leszarja, hogy kinek mennyi pénze vagy hatalma van.
Örök és maximális tisztelet a hősöknek. A természet egy minimálisnak is nagyon örülne.
Hozzászólások