1941. december 7-én reggel megkezdődött a második világháború egyik legnevesebb csatája az amerikaiak és a japánok között, az amerikai Pearl Harbor-i támaszpontnál. A légitámadás következtében két és fél ezer ember halt meg és sok hajó megsemmisült.
A jól megszervezett légicsapás tervét Isoroku Yamamoto tengernagy, a japán haditengerészet főparancsnoka dolgozta ki.
„A 189 bombázóból, zuhanóbombázóból és torpedóvető repülőgépből álló haderő első hulláma reggel hatkor szállt fel a hat repülőgép-hordozóról és déli irányba, a Hawaiihoz tartozó Oahu felé vette az irányt. (…) A japán gépek néhány perccel reggel 8 óra előtt elérték Pearl Harbor területét (…) a légicsapás teljes meglepetésként érte a támaszpontot.”
A második hullám 8.40-kor érkezett meg: ez ellen már fel tudtak lépni az amerikai haderők, azonban ez már kevés (és késő) volt – a japánok elsöprő diadalt arattak. December 8-án, nem sokkal dél után Roosevelt elnök megjelent a képviselőház és a szenátus együttes ülésén és kérte a hadüzenet hivatalos bejelentését. Ötperces beszédét a következő szavakkal kezdte:
„Tegnap, 1941. december 7-én – mely nap mindörökre a szégyen bélyegét viseli majd magán – a Japán Császárság flottája és légiereje meglepetésszerű és előre eltervezett támadást intézett az Amerikai Egyesült Államok ellen.”
„Ez a nap mindörökre a szégyen bélyegét viseli majd magán”
Roosevelt
A hadüzenetet egyhangú szavazással hagyta jóvá. A szigetország szövetségesei, Németország és Olaszország pedig december 11-én hadat üzent az Amerikai Egyesült Államoknak.
Ezzel az Egyesült Államok hivatalosan is teljes erejével belépett a második világháborúba. Az USA nemzetbiztonságának egyik alapját, „védőpajzsát” a két óceán jelentette, amely komoly (és nehezen áthidalható) távolságot jelentett az Egyesült Államok és más országok között. A Pear Harbor-i támadás azonban rést ütött a védőpajzson: a japán támadások túl közel juthatnak az amerikai kontinenshez. Igaz, hogy a Hawaii-szigetcsoport másfél ezer mérföldre fekszik az Egyesült Államok nyugati partjaitól, de az amerikaiak számára kinyílt az első „sebezhetőségi ablak”, és az abszolút biztonságot élvező amerikaiaknak óriási lélektani sokkot okozott a „becstelenség napja”.”
Hozzászólások