Nem szolgált rá a Fekete Herceg névre a középkori Anglia egyik legnagyobb hadvezére, Eduárd walesi herceg, akinek az eddig véltnél jóval kevesebb vér tapad a kezéhez – állítja francia archívumokban felfedezett dokumentumok alapján egy róla megjelent új életrajz szerzője.
III. Eduárd angol király 1330 és 1376 között élt legidősebb fia nevének rombolása nem sokkal halála után kezdődött. Jean Froissart, a százéves háború francia krónikása részletesen írt arról, hogyan mészároltak le az életükért könyörgő férfiakat, nőket és gyerekeket a herceg parancsára, miután serege bevette Limoges városát. Később V. Henrik című drámájában William Shakespeare is megerősítette ezt, "Edvárd, a walesi fekete herczeg", "A fekete herczeg Edvárd" néven emlegetve őt.
Michael Jones szerint viszont Eduárd nem érdemli meg, hogy "14. századi Darth Vaderként" emlegessék. Kutatásai során a brit hadtörténész bizonyítékot talált arra, hogy sokakkal azok közül, akik Limoges-ban vesztették életüket, nem az angolok, hanem a város francia helyőrsége végzett megtorlásul azért, hogy tárt karokkal fogadták az ellenséget.
A Fekete Herceg nevet csaknem kétszáz évvel halála után aggatták Eduárdra. Egyes történészek úgy vélik, fekete páncélja miatt. Michael Jones szerint viszont a francia földön elkövetett gonosztettei szülték a gúnynevét. Ezek közül is kiemelkedik a neki tulajdonított limoges-i mészárlás, amelyben a város több mint háromezer lakosával végeztek. A történész elsősorban ennek járt utána.
A Franciaország középső részén fekvő város tíz évig az angolok kezén volt, de aztán a franciák a limoges-i püspök árulásának köszönhetően visszavették. Eduárd újra be akarta venni, és 1370. szeptember 19-én sikerrel is járt, a város megadta magát. "Az angolok betörtek a főkapun és válogatás nélkül gyilkolni kezdték a lakosokat – ahogy azt parancsba kapták. Borzalmas volt. Férfiak, nők és gyerekek térdre vetették magukat a herceg előtt kegyelemért könyörögve, de őt annyira elöntötte a düh, hogy senkire sem figyelt" – írta Jean Froissart.
A krónikás változatát azonban kétségbe vonják a nemrég Limoges-ban és Párizsban talált dokumentumok. Egy Eduárd által három nappal a város bevétele után írt levélben említés sincs mészárlásról, sőt, a herceg egyenesen irgalmat sürgetett a lakosoknak, mert nem volt szerepük az árulásban, amely révén egy időre újra francia kézre jutott a város. Michael Jones talált egy 1404-es periratot is, amelyben az szerepel, hogy a francia helyőrség feldühödött tagjai végeztek a lakosokkal, amiért az angolok oldalára álltak.
1346-ban, 16 évesen Eduárd részt vett apja franciaországi hadjáratában, és a Crécy mellett lezajlott ütközetben szerzett nevet magának, amikor az angolok a hosszúíjasokkal jelentős csapást mértek a franciákra, elveszejtve a főnemesség színe-javát. Tíz évvel később a poitiers-i csatában elsöprő diadalt aratott, még a francia királyt is elfogta. Trónra viszont sohasem lépett, rossz egészségi állapota miatt 45 éves korában, egy évvel apja előtt meghalt.
"Mindig is gyanúsnak találtam Froissart elbeszélését, mert annyira nem illett a herceg jelleméhez. Eduárd kemény katona volt, de istenfélő ember" – fogalmazott brit lapoknak Michael Jones. A hadtörténész szerint legfőbb ideje tisztázni a herceget és helyreállítani hírnevét, hogy elfoglalhassa méltó helyét a szigetország történelmében.
(MTI)
Hozzászólások