A busz egy csodás miliő, amely megannyi állatfajnak nyújt ideiglenes élőhelyet. Habár a mindennapjaimnak már nem képezi szerves részét a buszozás, a mintegy tízévnyi Hajdúsámson-Debrecen szakaszon való oda-vissza ingázás sok fajjal megismertetett.
Hangya: Ő az a személy, aki általában a nagy bevásárlást követően vetődik fel a buszra, testsúlyának akár ötvenszeresét is képes magával cipelni. Nem okoz gondot neki egy komplett lakás felszerelésének vitele, legyen szó akár LCD tévéről, lapjára szedett komódról vagy matracról. Megjelenése feltűnő, életvitele kisebb-nagyobb sérüléseket okoz utazótársainak.
Hörcsög: Hasonlóan a hangyához, ő is hatalmas pakkokkal a kezében lép fel a busz burjánzó sűrűjébe. Két kezére legalább négy-öt, élelmiszerrel telepakolt szatyor jut. Szinte egész évben gyűjtöget, folyamatosan viszi haza az eleséget. Ő az, akihez egy lehetséges világvége alkalmával bátran betársulhatunk, hiszen évekig el tudja látni saját magát és környezetét.
Hiénák: Ez a csoport többnyire fiatal lányokból verbuválódik össze. Megjelenésükre jellemző, hogy egyik kezük mobiltelefonban végződik, amire általában több szem fókuszál egyszerre. Némi csend után hirtelen fülsüketítő vihogásban törnek ki, amit a Messengerük folyamatos pittyegése sem képes elnyomni.
Kék bálnák: A kék bálnák a hiénák férfi megfelelői: akár 155 és 188 decibeles hangtartományban is képesek beszélgetni. Életmódjukra jellemző, hogy bár másoknak halláskárosodást okoznak, ők kifejezetten igényesek saját fülükre és annak higiéniájára. Éppen ezért nem hajlandók fülhallgatót használni, de legalább hangosan hallgatják a menő slágereknek hitt, ám sosem volt jó zenéket. Testalkatukat divatosnak ható, szinte teljesen egyforma ruhával hangsúlyozzák, miközben a metakommunikációjuk erőteljes „egyedi vagyok" pszeudo érzéseket közvetít a külvilág felé. Alfahímek révén nem átallják egymást néha nyakba/vállba/bármibe verni, miközben ordas röhögést hallatnak.
Poloska: A poloska szürkületkor és napnyugtakor használja a buszt, hogy igénybe vegye az élő- és munkahelye közötti ingázásra. A napot többnyire pálinkás jó reggelt-el indítja, így nem meglepő, hogy előfordulása még a kocsmákban figyelhető meg. Általában erőteljesen szaglik, a helyszín elhagyása után is sokáig érezhető az alkohollal és dohánnyal átszőtt jellegzetes bukéja.
Vakond: Ez az a jószág, aki ha felmerészkedik a buszra, sokaknak okoz kellemetlen pillanatokat. Mivel nem lát, de túr a busz belsejében, általában rálép valakire, vagy nekimegy másoknak. Egy olyan eleme a kollektív egésznek, aki sehogy sem passzol, mint az idegesítő "Z" alak a tetrisz játékban. Akadnak olyan agresszív példányok is közöttük, akik akár fel is dönthetik azt, aki óvatlan.
Anyatigris: Gyakori jelenség a buszokon, aki általában reggelente és a délutáni órákban tűnik fel kicsinyével (kicsinyeivel). Kölykét a környezettől bármi áron óvja, védelmezi. Senki nem szólhat rá utódjára, legyen az bármennyire is zabolátlan. Ellenben ő, bármikor, ha kívánja, sakált megszégyenítő üvöltéssel megspékelve kaphatja el annak grabancát.
Molylepke: Megjelenése szürke, semmilyen. Rendszerint egy könyvbe mélyedve buszozik, megszűnik számára a külvilág. Csak akkor tűnne fel neki bármilyen történés – buszkatasztrófa –, ha épp egy fejezet legvégén járna. Magányos életmódot él.
Papagáj: A papagáj általában az a már hatvanon túli személy, aki olyan sokat leélt már az életéből, hogy annak tartalmát mindenáron meg szeretné másokkal osztani. Jellemzően monológokban beszél, partnerének csak hümmögést és néhány bólintást engedélyez. Társas lény, ha egyedül száll fel, akkor is megtalálja azt az embert, akire rááraszthatja a szívében cunamivá gerjedt emlékképeket. A repertoár széles, háborús emlékektől a paprikás csirke tökéletes receptjéig bármiről képes beszédet tartani.
Macska: Általában olyan nyugdíjas, akinek semmi sem jó, illetve, aki mindent megtesz saját kényelméért. Ha kell, erőszakkal veszi el a helyet, és nem rest mások intim szférájába sem pofátlanul beékelődni. Létezik belőle kedves egyed is, de ez a faj már kihalóban van, csupán néhány kóricál.
Páva: Ő az az utazó, aki habár felületesen végigpásztázza szemével a többieket, érdekes módon mindig ugyanarra az egy pontra kúszik vissza a tekintete: a saját tükörképére. Általában ablakon át bámulást színlel, valójában azonban csordultig van saját gyönyörűségével. Néha elveszti a térérzékelést, megfeledkezik arról, hol van épp, és még illegeti-billegeti is magát (saját magának).
Birkanyáj: Életmódjára jellemző a gyakori szaporodás. A nőstény rövid időn belül minél több utódnak ad életet. Előfordulása az ajtók környékén a legvalószínűbb, ugyanis babakocsival képtelen máshol lecövekelni. Csak csoportosan mozog.
Majom: Hiperaktív, folyamatosan ugráló életmódot folytató faj. Leginkább kapaszkodókon csüng, vagy az ülések között ugrál. Utódai hasonlóak hozzá, akik kontrollálatlanul másokra is ráugrálnak koszos kis lábaikkal.
Cápa: A legveszélyesebb faj, tőle mindenki fél. Ha bizonyosan tudnák, hogy felbukkan rejtekhelyéről, nem mernének beúszni a mélyvízbe. Sunyi, alattomos életmódot folytat, jellemző rá a hatalmaskodási vágy. Álcázza magát, többnyire a semmiből csap le az áldozatára, majd megszólal: „Jegyeket, bérleteket!”
Vass Kata
Hozzászólások