Ahogyan azt a Mozinet Filmnapok közönsége megszokhatta, a március 3-án, premier előtt vetített A csendes lány című ír filmdráma megtekintése után is lehetőség nyílt arra, hogy a látottakat szakember segítségével értelmezzük. Dr. Váró Kata Anna filmesztéta, a Mozinet Filmnapok házigazdája most is értékes információkkal szolgált a diskurzushoz.
Ezután a megrázó, „nem könnyű utána megszólalni”-típusú film után, hogy oldja a nézőkben a feszültséget, Dr. Váró Kata Anna szokásához híven most is filmtörténeti kontextusba helyezte az elsőfilmes Colm Bairéad alkotását. Amint azt a szakembertől megtudhattuk, a gyönyörű ír tájat és miliőt – amit itt a film kiváló operatőri munkájának köszönhetően végig élvezhettünk – sokáig „csak” külföldi produkciókhoz használták az alkotók, mint olyan hátteret, amely önmagában kölcsönöz egy hangulatot a mondanivaló számára. Aztán, amikor a 20. században kezdtek ír filmalkotások születni, a hazai rendezők két témakör köré rendezték a filmjeiket. Egyfelől a katolikus egyházhoz való viszonyt boncolgatták, azaz azt, hogy mit jelent vallásosnak lenni, és mindez például hogyan csapódik le egy lány- illetve fiúnevelő intézetben – például a Dal egy agyonvert fiúért című film foglalkozik ezzel -, illetve az angol-ír konfliktus volt az ír filmek másik fő témája.
A 21. század elejére azonban az ír filmesek kezdtek ezektől a témáktól elszakadni, és főleg a fiatalok életének bemutatására koncentrálni. Ráadásul ekkor kezdték újra felfedezni a kelta nyelv szépségeit, és ez A csendes lány című film is azért is különleges, mert a kelta és angol nyelv érdekesen keveredik benne. A fiatalok életét láttatva pedig egyre gyakrabban nyúlnak vissza az alkotók a ’80-as évekhez – ahogy ez a film is teszi –, mégpedig azért, mert ezt a korszakot tartják az utolsó olyannak, amikor a modern technika eluralkodása előtt a gyerekek még normális körülmények között nevelkedhettek. Azaz úgy, hogy a „kütyük” nem vonták el a figyelmüket egyéb dolgoktól, például a természet szépségeitől, és ebből következően a szabad levegőn töltött értékes időtől. Ugyanakkor – ahogyan A csendes lány című film is teszi – megmutatják ennek a korszaknak az árnyoldalait is, például azzal a fajta szegénységábrázolással, amely a kis hősnő életének is osztályrésze a vérszerinti családjában.
A fontos filmtörténeti bevezető után, amikor Dr. Váró Kata Anna átadta a szót a közönségnek, a legtöbb hozzászóló a két család közötti különbségek megdöbbentő kontrasztjára reflektált. Arra, hogy a vérszerinti szülők mennyire képtelenek szeretni azt a kislányt, akit a házaspár, akihez kerül, annak ellenére, hogy nem a sajátja, azonnal sajátjaként szeret és nevel. Ebből a szempontból az egyik hozzászóló nagyon érdekes meglátással élt, ami a kislány filmben visszatérő motívumként értelmezhető futásával kapcsolatos. Akkor ugyanis, amikor a nevelőapja, Seán felfedezi, hogy a lánynak milyen szép, futásra termett hosszú lábai vannak, és ráveszi, hogy futva hozza el a leveleket a kb. egy kilométerre található postaládából, a kislány végre nem valami elől, hanem valamiért fut. Addig ugyanis, ha futásnak eredt, a családja, az apja-anyja bántalmazó, őt egyáltalán nem ismerő és tisztelő, nem szerető magatartása elől futott, a nevelőapja bátorító észrevétele után, hogy ő bizony futásra termett, végre egy cél érdekében, és nem a félelmei elől fut.
A kislány sorsát boncolgatva a beszélgetés során még egy nagyon fontos szempont felmerült. Ez pedig a gyermekszereplő bevonása a filmbe. Az ugyanis kétségtelen, hogy Catherine Clinch személyében jobbat, tökéletesebbet nem is választhattak volna Cáit szerepére, csak amikor ennyire megterhelő lélektani folyamatot ábrázol egy film, egy gyerekszereplővel a középpontjában, ott mindig felmerül a kérdés: hogyan kell ezt a történetet leforgatni úgy, hogy a főszerepet játszó kiskorú ne sérüljön benne, általa lelkileg. Hogy vajon milyen mély és hosszadalmas beszélgetések szükségesek ahhoz, hogy a gyermekszereplő megértse: mindez nem vele történik, ez csak egy szerep, amelynek eljátszása után visszatérhet a – jó esetben – normális és kiegyensúlyozott életéhez. Hiszen egy ilyen filmben szerepelni még a felnőtt színészek számára is igen megterhelő lelkileg, hát még egy tízéves gyermeknek.
A beszélgetés vége felé pedig még egy értékes információt osztott meg velünk az egyik néző. Felhívta a figyelmet az olasz A visszaadott lány című filmre, amely nagyon hasonló témát boncolgat, mint a most látott A csendes lány. Aki tehát arra is kíváncsi, tekintse meg, illetve, ha most, premier előtt elszalasztotta volna megnézni A csendes lány című filmet, március közepétől a debreceni Apolló moziban bepótolhatja.
Gyürky Katalin
Hozzászólások