December elsején Debrecenben járt a Halott Pénz formáció három tagja, többek között a FÓRUM Debrecen Bevásárlóközpontban is lehetett velük találkozni, ahol az Alföld Televízió nem a stúdióban készítettek velük interjút, hanem az óriási karácsonyfa tövében, a legalsó szinten. A beszélgetés egyébként hamarosan visszanézhető lesz. A zenészek számára azonban a debreceni út legfontosabb állomása minden bizonnyal a Csire Zsuzsival történő találkozás volt.
Zsuzsi egy huszonegy éves debreceni lány, aki tíz éve küzd egy súlyos betegség következményeivel. Több szívátültetésen esett át. És bár jelenleg épp jól van, orvosai nem túl bizakodóak. Az érzelmi hullámvasút során Zsuzsi úgy döntött, hogy bakancslistát készít (2007-ben A bakancslista címen megjelent egy hasonló indíttatást feldolgozó amerikai film is, bár abban idős emberek teszik ugyanezt) és elkezdi megélni a vágyait és álmait. Ezek között szerepelnek egyszerű, könnyen kivitelezhető dolgok (például bizonyos ételek megkóstolása), de egészen komoly szervezést igénylő ötletek is. A listán a Halott Pénz is ott van, ugyanis jövő nyáron a budapesti Puskás Arénában adnak 20. születésnapi koncertet. A debreceni lány óriási rajongó, már volt is lehetősége látni a zenekar pár koncertjét, de ő is tudja, hogy amire most készülnek, az nagyobb szabású eddigi összes fellépésüknél.
Mivel jó kapcsolatot ápolok a zenekarral évek óta, így velük tarthattam a találkozóra, amire egy debreceni szállodában került sor. Marsalkó Dávid, a zenekar frontembere a találkozás előtt elmondta nekem, hogy több százan írtak nekik és hívták fel a figyelmüket Zsuzsi szomorú történetére, ami nagyon megérintette őket és számukra nem is volt kérdés, hogy szeretnének hozzájárulni a maguk módján ahhoz, hogy sikerüljön a terv.
Ezt azonban nem szerették volna annyival elintézni, hogy küldenek neki digitálisan jegyeket és esetleg ehhez készítenek egy videóüzenetet. Helyette felvették vele a kapcsolatot és leszerveztek egy személyes találkozót, hogy beszélgetni is tudjanak. Ezen, körülbelül kétórás beszélgetés részleteit természetesen nem árulhatom el, de azt igen, hogy hogyan fejeződött be: ölelésekkel.
Amikor elhagytuk a helyszínt a srácokkal, eltelt néhány perc, mire meg tudtak szólalni. Valószínűleg ez is az oka annak, hogy nem azonnal, csak vasárnap írták meg a találkozásuk történetét Facebook oldalukon, amely ITT érhető el.
Hozzászólások