A Debreceni Víztorony nemcsak műszaki bravúr, hanem a város fejlődésének egyik csendes tanúja is – írja Facebook oldalán a Debreceni Vízmű Zrt.
Debrecen közműves ivóvízellátásának majd’ 120 éves története a mai Balmazújvárosi úton kiépített első vízművel, a 60 km hosszú vízvezeték rendszerrel és a hozzá tartozó, 1000 m 3 víz tárolására képes és 20 m magas ún. kupolás víztorony üzembe helyezésével 1913-ban kezdődött. Ekkor naponta 2000 m 3 vizet termeltek a mélyfúrású kutakból és a város lakosságának 1/5-öde jutott ivóvízhez.
1955-ben a második vízmű is működésbe lépett a Nagyerdőn. 1961-ben a város keleti részének vízellátása érdekében újabb vízmű kezdte működését a Vámospércsi úton. A megnövekedett vízigények az akkor közel 50 éve üzemelő nagyerdei víztoronynál sokkal nagyobb mennyiségű víz tárolását igényelték – írják.
Az új és magas betonlábakra helyezett betonmedence (ez valójában a víztorony) feladata lett a vízmennyiség és a közlekedő edények elvének alapján, a toronyhoz közeli területen a nagyobb víznyomás biztosítása is.
Az 1960-as évek elején tovább nőtt Debrecen lakosságszáma és a lakóházak is egyre magasabbak lettek. A korábbi 5 szintes épületek (pl. Libakert, Erzsébet-, majd a Dobozi utcai lakótelep) után az új építési módszerekkel 10 emeletes, vagy annál magasabb társasházakat és lakótelepeket is lehetett építeni. A legfelső szinten is biztosítani kellett a megfelelő vízmennyiséget és -nyomást – hangsúlyozzák.
1961-ben már tervezték az új víztornyot. Az addigi üzemeltetési tapasztalatokat is figyelembe véve, a Dobozi lakótelepet jelölték ki az új víztorony helyének és a tervezők olyan víztornyot álmodtak meg, mely már 3000 m 3 vizet tárolt több mint 40 m magasan, ami az alapnyomást 4 bar-ral emelte (10 m magas vízoszlop 1 bar nyomást jelent). A csúszózsalus technológiával épített víztorony építése során a kivitelező a statikai számításokat figyelmen kívül hagyva sajnos többször is eltért a tervektől. A 12 db teherbíró pillér az építéskor megcsavarodott, amit sikerült ugyan javítani, de ez időveszteséget okozott. Végül 1963 karácsonyára üzembe állt a 44,5 m magas víztorony, melynek külső- és belső medencéi ún. tóruszos (azaz fánk alakú) kialakításúak és térfogatuk 1400 m 3, illetve 1600 m 3.
További érdekességek:
– a toronyba csak gyalog lehet feljutni, a közepében elhelyezett hengerben lévő csigalépcsőn – aki pl. vízmintát vesz, karbantartási munkát végez, minden felszerelést maga visz fel
– a lépcsők száma 196 db
– a teljes víz és medence tömeg (beton és betonvas) 15.000.000 kg, ami 9.375 db négy emberrel teli, vagy közel 10.000 db utas nélküli magyar gyártmányú, japán autót jelent
– a víztorony hatása a toronytól kb. 3 km-re lévő Tócóskertben is érezhető mert egy korábbi, István úti vízcsőtörésnél az akkor tárolt mintegy 1200 m 3 vízmennyiség 15 perc alatt elfolyt
– a víztorony ún. töltő-ürítő rendszerű, azaz vagy tölt (kisebb vízfogyasztási időszakban, leginkább az este-hajnal időszakban ), vagy ürít, azaz a tárolt vizet a vízszükségletnek megfelelően kell szabályozni
– a víztorony teljes töltöttségét a volt Meteor mozi felé vezető gyalogátkelő mellett lévő csatornafedlapon keresztül szivárgó víz is jelzi, akkor is, ha a mérőműszerek nem működnek – osztották meg ezeket a nem mindennapi adatokat a bejegyzésben.
Hozzászólások