Igazán érdekes napra ébredt Magyarország. Már az Országgyűlés előtt hevernek azok a javaslatok, melyek közül az egyik a megyéket vármegyékké, míg a másik a kormánybiztosokat főispánná gyúrná át a jövőben. Nem, cikkünk nem egy történelmi regény szinopszisa alapján íródott, a benne szereplő tények valósággal történő egyezése pedig nem a véletlen műve. Nagyokat pislogó vélemény Hajdú-Bihar vármegyéből.
Bevallom, van bennem egy idealizált elképzelés arról, hogy ha honatyáinkat egy-egy hajmeresztő ötletük után szembesítik a közvélemény hátközépig felkúszott szemöldökével, akkor az a minimum, hogy revideálják tervüket. Mint oly sok minden, ez is teljesen másképp működik Magyarországon.
Tegnap robbant a nemzeti identitástudattal kifestett bomba, miszerint
a kormánybiztosokat egy friss és ropogós előterjesztés főispánná keresztelné át, míg egy alaptörvény-módosítási javaslatnak köszönhetően a megyéket ismét vármegyéknek kellene nevezni.
Azon túl, hogy az ember első gondolata az, hogy mennyi, de mennyi plusz pénz lesz az összes történelem és földrajz tankönyvet, atlaszt, miegymást újranyomtatni, hogy a módosított alaptörvénynek megfelelően, ne Hajdú-Bihar megye, hanem Hajdú-Bihar VÁRMEGYE szerepeljen bennük, (ennek költsége természetesen súlyos adóforintokból valósulna meg), az is nehezen megy ki a fejemből, hogy mi lehetett ennek a javaslatnak a célja?
Szeretném azt hinni, hogy csupán egy rágcsálásra teremtett gumicsont és nem több. Hiszen az infláció olyan méreteket ölt, amit már az árstopokkal sem lehet lenyomni a magyarok torkán, az EU nem küld pénzt, hiszen a kormány által kommunikált kompromisszumkészség még messze van attól, ami egy demokráciában elvárt, a tanárok – az a maréknyi, aki még előszedi az utolsó sejtjéből is a hivatástudatát és tanít szeptembertől is – teljes joggal zúgolódnak fizetésemelésért, amire a kormány szerint nincs pénz – gonosz EU, gonosz ellenzék– de a miniszterelnök épp az ilyen gazdasági helyzet közepén kezd el duplaannyira jól keresni, mint eddig. Szóval gumicsonttal elfedhető takargatnivaló lenne bőven, talán még választani is nehéz.
A kassza üres, az ország mentális állapota épp százzal száguld lefelé a hullámvasúton, az újabb “erős felhatalmazás” (aka kétharmad) pedig ismét lehetőséget ad arra a kormánynak, hogy bármit keresztül vigyen. Akár azt is, hogy
visszahoz egy 1867-ig alkalmazott tisztséget (amit 1947-ben vezettek ki hivatalosan a kommunizmus kezdetén.)
A vármegyék feltámasztásának ötletét nem most először citálták a nyilvánosság elé fideszes politikusok. 2011-ben, amikor még csak faragták az alaptörvényt, felmerült az ötlet, hogy szépen mutatnának a térképeken a vár szóval megtoldott megyék, azonban Lázár János, akkori Miniszterelnökséget vezető miniszter igencsak ellenezte ezt a javaslatot. A 444.hu idézte fel akkori véleményét a témában:
nem jó történeti aspektusai vannak. (…) Sokkal inkább azt gondolom, amit nekem egy hódmezővásárhelyi választó mondott, hogy annak, akinek cseléd vagy napszámos volt a nagyapja vagy dédnagyapja, annak mást jelent a vármegye, mint aki a XII. kerületből szemléli a világot.
A portál ismét érdeklődött Lázár Jánosnál, hogy változott-e a véleménye, azonban szűkszavúan a következőket válaszolta sajtófőnöke a megkeresésre:
Lázár János álláspontja nem változott, a szavazata is ehhez fog igazodni.
A vármegyék főnixmadárként való felemelkedése tehát a kormányon belül sem arat osztatlan sikert. A social media bugyraiból másodpercenként nőnek ki a mémek a két javaslat után, újságcikkekben, tévéműsorokban trollkodnak az ötletekkel. Kérdés, vajon mindez elég lesz ahhoz, hogy elkaszálják a javaslatokat? Vagy megtartják? Ha az utóbbi történik meg – amire az utóbbi évek tapasztalatai alapján nagyobb esély van- , akkor szinte biztos, hogy át fogják vinni mind a salátatörvényt, mind az alaptörvény-módosítást a következő plenáris ülésen.
Ha átviszik, akkor annak két oka lehet: az egyik, a már fentebb is említett gumicsont-effektus, a másik pedig az, hogy tesztelik a választópolgárok, a gyengélkedő ellenzék és a sajtó ingerküszöbét.
Hol van az a pont, amikor már a saját választóbázisuk is furcsán kezd el nézni? Mi az az ötlet, amire már ők sem tudnak racionális indokot felmutatni?
Bármelyik eshetőség is lép életbe, titkon emélem, hogy a fenti ötleteket nem követi majd a tized újra bevezetése, vagy épp a hűbéri rendszer reaktiválása. Bár ha a forint még a jelenleginél is jobban gyengélkedne, euró helyett próbálkozhatunk ismét a pengővel.
Hozzászólások