Évtizedes hagyományt ápolnak a hajdúvárosok, amikor a nagyságos fejedelem, Bocskai István temetésének évfordulója környékén – február 22. – felkeresik és leróják kegyeletüket a Bocskaihoz fűződő településeken.
Az idei zarándokutat, melyhez 14 fős küldöttség csatlakozott, mint mindig, most is Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere vezette. Vele tartott a megyei közgyűlés alelnöke, Tasi Sándor, Ménes Andrea, Vámospércs polgármestere, Sőrés István, Hajdúböszörmény alpolgármestere, valamint több önkormányzati képviselő, és két református lelkész is.
Az első út Kassára vezetett, ahol találkoztak hazánk főkonzuljával, Szesztay Ádámmal. Közösen megkoszorúzták a Bocskai domborművet, illetve rövid műsort adott Mészáros János Elek előadóművész.
A kétnapos erdélyi út első állomása Kolozsvár volt, a fejedelem szülőháza, amelyben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektori hivatala található. A küldöttséget fogadta a kari kancellár és az egyetem főtitkára, akik köszöntőjükben kiemelték: Bocskai István, mint erdélyi fejedelem és magyarországi uralkodó, a legnagyobb összekötő kapocs a határ két oldalán. Az pedig a világon is egyedülálló körülmény, hogy egymás szomszédságában két későbbi uralkodó látta meg a napvilágot: Bocskai mellett Mátyás király. Az állandó és ismétlődő kapcsolat erősödésében bízva, Szólláth Tibor a 410 éves hajdúvárosok üdvözletét tolmácsolta. A polgármester kiemelte: az elpusztításra ítélt hajdúkat Bocskai István letelepítette, akik aztán templomokat és iskolákat építettek. Az egykor tízezer főt kitevő hajdúk száma mára közel százezerre tehető, akik igen erős identitással rendelkeznek. Az egyetem előcsarnokában álló Bocskai-szobor koszorúzása után a 2011-ben elhelyezett külső emléktáblát is megkoszorúzták, ahol Tasi Sándor mondott köszönetet Bocskai kultuszának ápolásáért.
Innen az út az egyetem 2013-ban átadott új épületéhez vezetett. Kiderült: a magyar kormány támogatásával épült komplexum hatezer négyzetméter hasznos alapterületű, számos szak mellett a legnépszerűbb a médiaszak, s jelentős számú magyarországi hallgatójuk van. Az elvándorlás, a magyarság számának csökkenése azonban itt is szomorú tendencia.
Következő állomás a gyulafehérvári római katolikus székesegyház volt, ahol a szórványmagyarság teltházzal fogadta a hajdúságiakat. Horváth István kanonok-plébános köszöntője után az RMDSZ Fehér megyei elnöke méltatta Bocskai érdemeit, majd az egyre jobban kiteljesedő kapcsolatokról szólt Szólláth Tibor, aki közölte: igaz barátokként térnek vissza évről évre a hajdú-bihariak, akik felváltva, egyik évben a katolikusoknál, a másikban a reformátusoknál szállnak meg.
Kocsis Attila, a Magyar Református Szeretetszolgálat lelkészének áhítata után első világháborús és hazafias dalokat adott elő Mészáros János Elek. Így hallhatta a közönség az Ave Máriát, Rákóczi megtérését, a „Hazám, hazám, te mindenem!” című számokat, de a művész előadta saját versét is: Ha van mit mondanod. A felemelő műsor a „Nézz rám, Istenem!” című énekkel zárult. Ezután lépett az emelvényre Borbíró András, magyarlapádi református lelkész, aki szerint a magyar nemzet alapja az istenhit, a család, a lélek és a gyermekáldás. A lelkipásztor csodálatos orgánummal előadott Erkel-opera részletét – Hazám, hazám, te mindenem! – hatalmas tapssal jutalmazták.
A székesegyházban nemcsak a Bocskai, hanem Bethlen Gábor és Fráter György emléktábláját is megkoszorúzták a zarándokok, majd elénekelték a Himnuszt.
Gudor Botond református esperes, házigazda, bemutatta gyülekezete templomát, melyben kiderült: a negyvenezres Gyulafehérváron 1200 magyar él, akiknek fele katolikus, fele református, s kb. 300-an tartják el az egyházat. A lélekszám csökkenése itt is félelmetes – tette hozzá.
Az utolsó nap reggelén Nagyenyeden a vár falánál koszorút helyezett el a küldöttség az 1849. január 8-án lemészárolt magyarok emlékére, majd Nagyváradra, a Partiumi Keresztény Egyetemre érkeztek. A díszteremben a megjelenteket Pintér István, a Partiumi Magyar Művelődési Céh elnöke fogadta, majd Mészáros János Elek adott elő egy dalcsokrot az istenhit, hazaszeretet jegyében.
Ünnepi szónok ezúttal Tőkés László európai parlamenti képviselő, korábbi református püspök volt. Elöljáróban leszögezte: Bocskai István, mint egykori váradi kapitány, úgy beleépült múltunkba, jelenünkbe, mint Szent László. „Olyan korban került az ország élére, amikor őrá várt a haza becsületének megmentése” – emelte ki Tőkés László, hozzátéve: a vallásszabadságért, a az országért való küzdelmek vezérelték Bocskai tetteit. 1605-1606-ban pedig akkora hőstette vitt végbe, mint más 50 év alatt sem – utalt egyetlen győztes szabadságharcunkra, illetve a hajdú letelepítésére az európai parlamenti képviselő. A továbbiakban beszélt napjaink drámai pusztulásáról, bejelentve, hogy amíg 25 évvel ezelőtt Nagyvárad lakosságának 41 százaléka volt magyar, ma már alig több mint 23 százalék! Az erdélyi magyarság száma félmillióval csökkent, ami humán katasztrófát jelent – fogalmazott az egykori püspök. „Ha nem akarunk Pozsony és Kassa sorsára jutni, ezen változtatni kell!” – közölte. „Ezért is fontosak az ilyen közös alkalmak, mert ilyenkor az élni akarás és a magyar szolidaritás van jelen” – egészítette ki az elmondottakat. Bejelentette Tőkés László, hogy ezentúl – felkérésre – Erdély mellett Hajdú-Bihar képviseletét is ellátja az Európai Parlamentben, ami által hivatalosan is a határok feletti nemzetegyesítést szolgálja.
Az egyetem udvarán Meleg Vilmos színművész Arany János Örökség című versét, illetve a Szózatot szavalta el. A Bocskai-emléktáblánál, mely a kassai tábla hasonmása, Gacsályi Gábor mondott áhítatot, majd elhelyezték a megemlékezés koszorúit, végül elénekelték a Himnuszt.
Kép és szöveg: Nyírő Gizella
Hozzászólások