Azoknak a családoknak, akiknek nincs lehetőségük nyaralni menni, de egy mozit megengedhetnek maguknak, ebben a hőségben tökéletes kikapcsolódást jelent a hűs moziteremben megnézni a nálunk frissiben vetített német családi filmet, a Markus Dietrich rendezte Lángszív – Vadon és szabadon című alkotást.
Mégpedig amiatt, mert az ebből a szempontból is a német precizitást tükröző filmben minden korosztály megtalálja a maga számára fontos és érdekes történetszálat. A tizenkét éven felülieknek ajánlott film a kiskamaszokhoz azért állhat közel, mert a velük egyidős főhős, Anni (Martha Haberland) sorsát maximálisan átérezhetik, a szülők pedig tanulhatnak a látottakból, nem is keveset.
De nézzük először, hogy mi is történik Annival, amiért mindenki számára tanulságossá válik a története. A virágtermesztéssel foglalkozó szülei egy napon úgy döntenek, elhagyják hamburgi otthonukat, és vidékre költöznek, mert ott jobban prosperálhat a vállalkozásuk. A tizenkét-tizenhárom éves lányuk számára ez nyilván nemkívánatos fordulat, hiszen ott kell hagynia a nagyvárost, benne az iskoláját és a barátait, valami, számára teljesen bizonytalan miatt. Egy ilyen váltás minden ember számára nehéz, de a rengeteg frusztrációval járó kamaszkorban, amikor önmagában is kételkedik az ember, talán a legnehezebb. Ezt szépen leképezi Markus Dietrich filmje: Anni nagyon szomorú a szülei „önkénye” miatt, és nyilván a maga módján lázad is ellenük.
Ám ebbe a lázadásba Dietrich filmje mégse igazán megy bele, hisz szórakoztatni akar. Ezért hamar „ráállítja” a kislányt az új lakóhelyén egy olyan szenvedélyre, amely feledtetni tudja vele a hamburgi hétköznapokat: a falu mellett vadlovak csatangolnak, akik iránt a kislány ösztönös szenvedélyt érez. Főleg egy, a korábbi naplójában mintegy önmagának is megjósolt, már megrajzolt ló lopja be magát a szívébe, akit el is nevez Lángszívnek, és még lovagolni is megtanul rajta, mégpedig olyan könnyedén, ami nyilván lehetetlen, s csak egy filmben történhet meg.
Épp ezért is eddig a sztori felér egy tündérmesével, igaz? Nos, kétségtelen, hogy a német precizitás arra is kiterjed, hogy így a nyár közepén épp elég „cukiságfaktort” vigyen a filmbe. Ám ezt ügyesen vegyíti olyan dramatikus elemekkel, ami azért a kislány falubéli beilleszkedését egyáltalán nem teszi egyhangúan könnyűvé, és amivel a felnőtt nézőket is a székhez láncolja.
A kislányt az új iskolájában ugyanis egyáltalán nem akarják el- és befogadni, ám erről nem tud beszélni a szüleivel, mert azok folyton a saját bizniszük beindításával vannak elfoglalva. A ló így pótcselekvésként is értelmezhető Anni világában, illetve akként is értelmezhetnénk, ha a lánynak nem volna valóban őszinte a kötődése az állatokhoz. A kislány lovakkal kapcsolatos szenvedélye pedig – bár a faluban garázdálkodó lótolvajok miatt egy ponton veszélyessé válik, kellő izgalmat csempészve ezzel a történetbe -, úgy vélem, még mindig a lázadás romantikus oldalát fogja meg. Az elhanyagolt kislány ugyanis keveredhetne rossz társaságba, tanulhatna rosszul vagy elcsatangolhatna, de nem: ebben a kellemes nyári filmben ez a lány még lázadni is hasznos módon lázad. Önmagán segítve segít az állatoknak.
A szülőknek így persze szerencséjük van vele, miközben minden olyan szülőnek, aki az Annihoz hasonló korú gyerekével megnézi a filmet, a vészjelző be kell, hogy kapcsoljon a szívében és az agyában: hisz egy ilyesfajta érzelmi elhanyagolásnak súlyosabb következményei is lehetségesek…
Itt azonban minden romantikába hajlik, néhol már-már giccses romantikába, de azt javaslom, bocsássuk ezt meg a film alkotóinak: hisz oly jólesik néha az életnek nem a komor és nehéz oldalát látni. Ha megnézik ezt a német családi filmet, valami ilyesmit fognak tapasztalni.
Gyürky Katalin
Hozzászólások