A pár éve a magyar mozikban is rendszeresen követhető, egyre újabb és újabb epizódokkal jelentkező művészettörténeti sorozat, az Exhibition on screen keretében a nézők augusztus utolsó napjaitól annak a reneszánsz polihisztornak, Leonardo da Vincinek a munkásságával kerülhetnek közelebbi viszonyba, akinek a rendező, Phil Grabsky ezzel az alkotásával az 500. születésnapja előtt is tiszteleg.
Kapcsolódó cikkünk:
Észak Mona Lisája – A Leány gyöngy fülbevalóval című filmről
Nem véletlen, hogy a film címe da Vinci mesterműveire utal. Mert amíg a sorozat eddigi részeiben legalább akkora hangsúlyt fektettek az alkotók egy-egy művész életrajzára, mint a művészi örökségére, ez az epizód szinte csak és kizárólag da Vinci művészetére, azon belül is elsősorban a festészetére koncentrál. Mégpedig azért, mert – tudjuk meg a dokumentarista alkotásból – a reneszánsz poihisztor magánéletéről vajmi keveset tudunk.
Annyit igen, hogy törvénytelen gyermekként, egy firenzei nemes és egy vidéki szolgálólány utódaként látta meg a napvilágot, és hogy valószínűleg homoszexuális volt, valójában azonban ami az életútjából ismerhető, az egytől egyig a festményei keletkezési körülményeiből hámozható ki.
Abból, hogy éppen melyik városban, kinek a megbízásából vagy felkérésére készítette el a soron következő zseniális alkotását.
Azokat a festményeket, amelyek közül valóban a leghíresebbeket mutatja be nekünk Phil Grabsky filmje, mégpedig egy csodálatos világkörüli utazás formájában. A dokumentarista alkotás majd’ két órás időtartama alatt ugyanis bejárjuk azokat a nagyvárosokat, amelyek a híres képtáraikban, múzeumaikban mind a mai napig ezeket a da Vinci-remekeket őrzik.
Így a film jóvoltából „eljutunk” Milánó és Firenze képtárai után a londoni Nemzeti Galériába, a párizsi Louvre-ba, a washingtoni National Galery of Art-ba, a szentpétervári Ermitázsba, de még a krakkói Czartoryski Múzeumba is.
S minden egyes képtárban a da Vinci-életművel foglalkozó, szakavatott művészettörténészek mesélik el a náluk található da Vinci-festmény történetét, és mindazt, amit a képről művészeti szempontból tudni érdemes.
S a film nagy érdeme, hogy mindezt időrendben teszi, s ezzel vezet be bennünket a da Vinci életrajz ugyan kevés, de mégis tudható és ismerhető szegmenseibe. Például abba, hogy Firenzében a kezdő da Vinci-t hogyan karolta fel Andrea del Verrocchio, akivel közösen készítették el a Tóbiás és az angyal című festményt, s aki már ekkor érezte: tanítványa nagyon hamar fölé, a mestere fölé fog nőni. Ezt már a filmben szintén elemzett első önálló remekműve, az Angyali üdvözlet is érzékelteti, amire annak idején a milánói Sforza-család feje, Ludovico is felfigyelt, aki hosszú időre pártfogásába vette a művészt, és mecénásként támogatta.
„Cserébe” da Vinci olyan alkotásokkal „lepte meg”, amelyek Ludovico Sforza szeretőit ábrázolják, például Cecilia Galleranit vagy Ginevra de Bencit.
S mire a világ legnagyobb múzeumaiban tett körutazásunk során elérkezünk az utolsó állomáshoz, a londoni Nemzeti Galériában látható képekhez, azokhoz, amiket da Vinci élete utolsó három évében a francia király, I. Ferenc pártfogásában festett, nem csak az oly gyakori Madonna-ábrázolásairól, a Mona Lisa rejtelmeiről vagy épp a Szent Anna harmadmagával című, az életművet minden szempontból betetőző festményekről tudunk meg rengeteget, hanem arról is, aminek segítségével da Vinci a festészetét ilyen tökélyre fejlesztette.
Azaz a művész soha nem szűnő kíváncsiságáról, amellyel a maga körül lévő tájat, embereket, állatokat, természeti jelenségeket figyelte.
S amelyekből kiindulva anatómiával, műszaki rajzok készítésével, zenével legalább annyit foglalkozott, mint festészettel vagy épp szobrászattal. S anatómiai tudását, vagy épp a zenéből következő ritmusérzékét egyértelműen átültette a képeire. Jó példa erre a Szent Jeromost ábrázoló festménye, amely a maga műfajában nemcsak, hogy tökéletes portré, hanem egy, az emberi test minden egyes hajlatát, az ínak, az ízületek, az izmok egymáshoz kapcsolódásának törvényszerűségeit tökéletesen ismerő tudós művészi alkotása is.
Ezzel pedig el is érkeztünk a film egyik legfontosabb mondanivalójához.
Ahhoz, hogy hogy da Vinci életében mennyire elválaszthatatlanul jelen volt, és egymással kölcsönhatásban létezett a tudományos gondolkodás és a művészi zsenialitás.
De ez csak a film egyik mondanivalója. Rengeteg van még. Ha a fent felsorolt alkotásokon kívül még többet szeretnének megtudni például Az utolsó vacsora vagy a Sziklás Madonna című kép keletkezési körülményeiről és rejtelmeiről, irány a mozi. A debreceni Apollóban megtekinthetik Phil Grabsky alkotását.
Gyürky Katalin
Hozzászólások