2021-ben fogalmazhatunk úgy, hogy korszakváltáshoz érkezett a magyar állatvédelem. A kormány részéről elindult egyfajta társadalmi párbeszéd, melynek részeként 262 ezren töltötték ki az állatvédelemről szóló konzultációs kérdőívet, a visszajelzések pedig beépültek a megújult Nemzeti Állatvédelmi Programba. Megalakult a Nemzeti Állatvédelmi Tanács, és az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központja is, utóbbi az Ön vezetésével. Ez a kiterjesztett hálószerű tudományos-állami-civil összefogás hiányzott eddig a hazai állatvédelem ügyéből?
Vetter Szilvia: Igen, ez egy találó megfogalmazás. Korábban azt tapasztalhattuk, hogy működik a civil szektor, nagy szívvel és energiákkal, de sokszor jogos elkeseredéstől fűtve. Szerencsés fordulat, hogy az elmúlt hónapokban annak az érzése erősödik, hogy „nem kell egyedül repülni”, minden szférában vannak az állatvédelem ügyének erős támogatói, akiknek érdemes megtalálniuk egymást. Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora tudományos téren állt a folyamatok élére. Ennek köszönhető, hogy az Állatorvostudományi Egyetemen 2021. január elsejével megalakulhatott egy olyan tudásbázis, illetve találkozási pont, amely egy új, higgadt, tényszerű, a döntéshozók által is értelmezhető és jól használható megközelítési módot képvisel az állatvédelem színes palettáján. Szeretem azt a megfogalmazást, hogy az országban mi vagyunk képesek oktató, kutató, ismeretterjesztő munkánk révén hidat képezni az állatvédelemmel foglalkozó, egészen különböző szereplők között. Úgy is mondhatjuk, hogy mi vagyunk a „semleges Svájc” az állatvédelemben.
Jogosan érezhették az állatvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, hogy mindeddig nekik kellett biztosítani az állatvédelem úgymond gerincét, és mindebben nem sok támogatójuk akadt?
Vetter Szilvia: Támogatók mindig akadtak, és történtek óvatos lépések, de az állatvédelmi civil szervezetek helyzetének tartós, fenntartható, „nem tűzoltó jellegű” rendezése még várat magára. Ugyanígy a visszaélések megakadályozására is nagyobb hangsúlyt érdemes fektetni a jövőben.
Pár mondatban bemutatná, hogy az állatvédelemi gépezet említett (tudományos-állami-civil) fogaskerekei, hogyan kapcsolódnak egymásba, kinek mik a feladatai, szerepe, miként segítik egymást, illetve a közös szívügyüket, az állatvédelmet?
V.SZ: Közhely, de igaz: mivel minden szereplőnek más a funkciója a gépezetben, csak egy hathatós együttműködés hozhat hosszútávú eredményt. A már említett civil szektor végzi a mentéseket, örökbeadásokat, óriási tapasztalat halmozódott fel náluk az elmúlt évtizedekben. A jogalkotóknak monitorozni kell a hazai és nemzetközi fejleményeket, és gondoskodni kell arról, hogy az állatvédelmi szabályozás korszerű legyen. Ezeket azután a hatóságoknak, jogalkalmazóknak hatékonyan, maradéktalanul be kell, tartatniuk, ezzel is segítve a jogkövető magatartást. A tudomány szereplőinek, oktatóknak, kutatóknak gondoskodniuk kell arról, hogy szülessenek új kutatási eredmények, a meglévők pedig eljussanak a döntéshozókhoz, a szakemberek és az állampolgárok széles rétegeihez is. A szakmai szervezetek felelnek azért, hogy a különböző hivatásokat képviselő szakemberek tevékenységüket az állatvédelmi elvek figyelembevételével lássák el. A pedagógusok szerepe abban felbecsülhetetlen, hogy az új generációknak az állatvédelem már természetes legyen. Az állatvédelmi tudás közvetítésében a sajtó képviselőinek is óriási felelőssége van, mint ahogy a profitorientált cégek is társadalmi felelősségvállalás kereteiben nagyon sokat tudnak tenni az állatvédelemért. És a sor természetesen folytatható lenne, mindenki tehet ezért a fontos ügyért, aki szeretne!
Az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központja 2021 januárjában jött létre. Hogyan értékeli az első félév munkáját? Milyen eredményekről tud beszámolni?
V.SZ: Talán szerénytelenül hangzik, de úgy érzem, van mire büszkének lennünk. A Központ akkor kezdte működését, amikor nagyon kedvezőtlen volt a járványhelyzet, ennek ellenére bevezettünk és végigvittünk egy új kötelező negyedéves tárgyat az állatorvos hallgatóknak a magyar és az angol évfolyamon „Összehasonlító állatvédelem” címmel, megtartottunk egy szakmai napot, amelynek fókuszában az állatkínzók személyisége állt, illetve egy konferenciát „Állatvédelmi aktualitások 2021” címmel. Utóbbi teljes öt és fél órás hosszában térítésmentesen bárki által online megtekinthető. Nagy István agrárminiszter úr is megtisztelt bennünket részvételével. Részt vettünk az állatvédelmi szakállatorvosképzés tematikájának kidolgozásában, reményeink szerint a következő tanévben ez is el tud indulni. Jómagam Ovádi Péter miniszteri biztos úr meghívására országjáráson vettem részt, minden meglátogatott megyében állatvédelmi előadást tarthattam a megyei vezetőknek. Nagyon megtisztelő, hogy Sótonyi rektor úr 5 évre szavazati joggal bíró tagként engem delegált a Nemzeti Állatvédelmi Tanácsba, itt is elkezdődött a munka. Megalakítottunk egy hallgatókból álló szerkesztőséget, akik nagy sikerrel működtetik az „Állatvédelem gyerekeknek” weboldalt és közösségi média felületeket, ahol szülőknek, pedagógusoknak biztosítanak állatvédelmi ismereteket, és ötleteket is azzal kapcsolatban, hogyan tudják ezeket az ismereteket továbbadni a gyerekeknek. Első ízben hirdettük meg az „Év Állatvédő Óvodája 2021” pályázatot, ahová az ország összes megyéjéből összesen 81 pályamű érkezett, a díjkiosztóra június elején került sor. TDK-k, szakdolgozatok születnek majd Központunkban, ezek a munkák is elindultak: olyan sok hallgató jelentkezett, hogy sajnos már nem mindenkit tudunk fogadni. Szerepet vállaltunk az Agrárminisztérium és a NÉBIH Gazdijogsi programjában is, jelenleg az e-learning tananyagok lektorálási munkálatainak értünk a végére. Elkezdtük az általunk koordinált etikai szándéknyilatkozat, az Állatvédelmi Kódex kidolgozását számos szervezettel együttműködésben. Jelenleg nyári rendezvényeket, fesztiválokat látogatunk erre a célra megalkotott zenés, játékos állatvédelmi műsorunkkal.
Említette az állatvédelmi etikai kódexet. Pontosan mit tartalmaz ez a kódex, és milyen gyakorlati haszna lesz?
V.SZ: Az Állatvédelmi Kódex célja egy olyan állatvédelmi etikai minimum megfogalmazása, amelyet az ehhez csatlakozó, élő állatokkal foglalkozó, vagy azokról kommunikáló szervezetek önmagukra irányadónak ismernek el. A Kódexet aláíró, ahhoz önkéntesen csatlakozó szervezetek azt keresik, miben tudnak egyetérteni, közösen gondolkodni és tevékenykedni az állatok védelme érdekében, és nem az egyébként kétségkívül létező véleménykülönbségekre helyezik ezúttal a hangsúlyt. Az állatokkal foglalkozó szervezetek nyilvánvalóan sok tekintetben eltérő érdekekkel bírnak. A Kódex aláírói e különbözőségeket is figyelembe véve elismerik, hogy létezik az ember-állat viszonynak egy olyan etikai minimuma, amely minden szervezet számára elfogadható. A Kódex célja a magyarországi állatvédelem, felelős állattartás eszméinek népszerűsítése, és az állatvédelemmel kapcsolatos gondolatok napirenden tartása lesz. Jelenleg a Kódex szövegének véglegesítése zajlik egy munkacsoport keretein belül.
Az állatok védelmére irányuló törekvésekről egyre többet hallani, azonban a jogokról, amik megilletik őket már kevésbé. Létezik hazánkban egyértelműen megfogalmazott nyilatkozat arról milyen jogai vannak az állatoknak?
V.SZ: Jogászként azt kell mondjam, hogy mivel az állatok nem jogalanyok, ezért kötelezettségeik sincsenek, de jogaik sem. Ez elsőre igazságtalanul hangzik, de ha belegondolunk, nem az: ha kapnának is a távoli jövőben az állatok valamifajta jogalanyiságot, saját maguk nem tudnák gyakorolni jogaikat, cselekvőképtelenek lennének, vagyis az emberen múlna akkor is, mi lesz velük, mennyiben képviselik az érdekeiket. Az állatvédelem oktatását Egyetemünkön Visnyei László tanár úr vezette be néhány évtizeddel ezelőtt, és ő azt vallja, hogy az állatvédelem nem más, mint az ember önkorlátozása. Én is azt gondolom, úgy lesz jobb az állatoknak, ha ezt a megközelítést visszük tovább, és nem abban gondolkodunk, hogy kapjanak jogalanyiságot, amivel természetüknél fogva képtelenek lennének élni.
Jelenleg az állatkínzásos esetek felderítése és büntetése nem hatékony, mint ahogy a jogszabályi háttér sem tökéletes. Mik a leginkább vitatott és sarkalatos pontok az állatvédelem kapcsán?
V.SZ: Hadd idézzem fel a már említett új kötelező tárgyunk tematikáját az Állatorvostudományi Egyetemen, hiszen ez éppen a legvitatottabb állatvédelmi ütközőpontok, „hot-spotok” köré szerveződött. A teljesség igénye nélkül ezek a témák a következők: a “jogot az állatoknak” szlogen kritikai vizsgálata, az állatkínzás és a zoofília szankcionálása, az állatkínzás pszichológiai alapjai, az állatkínzás és az emberek elleni erőszak összefüggései, a “börtönt az állatkínzóknak” szlogen kritikai elemzése, a gazdasági haszonállatok védelme tartás, szállítás, leölés során, a szőrmeipar jövője, a cirkuszok és állatkertek szerepe, felelőssége és jövője az állatvédelem szempontjából, az állatviadal, az orvvadászat és orvhalászat megítélése, a vadon élő állatok védelme, a szaporítás elleni fellépés és a kóbor állat probléma, a menhelyek, és a gyepmesteri telepek működése, az ivartalanítás és örökbefogadás kérdései, az állatkísérletek tendenciái, a természetvédelem és az állatvédelem kapcsolata, a nemzetközi illegális állatkereskedelem elleni fellépés, valamint az antropomorfizálás veszélyei.Ebből a listából is látszik, hogy holisztikus megközelítésben hiszünk, és abban, hogy az állatvédelem nem állhat meg a kutyák és a macskák védelménél.
A gazdasági haszonállatok esetében hogyan, miben nyilvánul meg ez a védelem?
V.SZ.: A gazdasági haszonállatok sokkal többen vannak, mint a kedvtelésből tartott állatok, csak jelentősen kevesebbet hallunk róluk. Míg a kedvtelésből tartott állatokról általában elmondható, hogy az emberi gondoskodás, etetés, itatás, állatorvosi ellátás kényelmesebbé és hosszabbá teszi életüket, a haszonállatok döntő többségben nem tudják végigélni természetes életciklusukat, egy adott emberi igény kielégítésére predesztináltak születésüktől kezdve. Így mindent meg kell tennünk azért, hogy amíg élnek, a jóllétük a lehető legteljesebb mértékben biztosítva legyen, méghozzá az adott faj igényei szerint.
Ön a doktori disszertációjában 15 európai ország állatkínzás-ellenes büntetőjogi fellépését vizsgálva, kidolgozta a világ első állatkínzás-ellenes büntetőjogi indexét. E szerint Hollandia az egyik olyan ország, mely élen jár az állatkínzás büntetőjogi szabályozásában, és végrehajtásában, ellentétben például Magyarországgal vagy Szlovéniával. Milyen a holland modell, és szolgálhat e példaként hazánk számára is?
V.SZ: Valóban, a holland modell rendkívül tanulságos, például a kóbor állat kérdés kezelése kapcsán, de talán az általam vizsgált országok közül mégis inkább Svájcot emelném ki. Náluk talán a legnagyobb részletezettségű az állatvédelmi szabályozás, és nem mellesleg egyedül ők használják az „állatok méltósága” szóösszetételt alkotmányukban. Ez egyébként jogi szempontból kissé kontextus nélküli, nehezen értelmezhető, de mindenképpen iránymutató, egy újfajta, az élet tiszteletén alapuló ember-állat viszonyt tükröz. Nagyon fontos és hasznos más országok jó gyakorlatait, jogintézményeit górcső alá venni, de fontos tudni, hogy ezek „egy az egyben” az egyes országok jogi kultúráinak különbözőségei miatt nem vehetők át, mindig figyelembe kell venni az eltérő jogi környezetet és a társadalmat alkotó állampolgárok lelkivilágát, különben nem fognak működni a bevezetett rendelkezések.
Hogy látja, a megújult, öt éves célkitűzésekkel rendelkező Nemzeti Állatvédelmi Program megfelelő megoldásokat kínál a hazai állatvédelem gyenge pontjaira?
V.SZ.: Ovádi Péter, a Nemzeti Állatvédelmi Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos bemutatta a megújult programot a Nemzeti Állatvédelmi Tanács legutóbbi ülésén. Mivel tudomásom szerint ez még nem egy végleges, elfogadott program, így tervezetként nem szeretném véleményezni, azonban annyit hadd áruljak el, hogy ha jóváhagyást nyer, az Ön által említett „gyenge pontok” számottevő részét illetően tartalmaz intézkedéseket.
Mi a véleménye a hatályban lévő állatvédelmi törvényről? Mennyire adekvát? Mik a hiányosságai? Önök, mint szakemberek tehetnek/tesznek javaslatokat a kormány irányába az állatvédelem javát szolgáló intézkedésekről, törvénymódosításokról?
V.SZ: Olyannyira teszünk javaslatokat, hogy jelenleg is közkézen fut egy büntetőjogi javaslatcsomagom, amelyben – többek között – szövegszerű javaslatot teszek arra, hogy lehetne a zoofíliát beemelni a magyar büntető törvénykönyvbe, mert jelenleg nem bűncselekmény Magyarországon, ellentétben sok másik európai országgal. Jó lenne továbbá, ha az állattartástól való eltiltás nem csak közigazgatási hatósági eljárásban, hanem büntetőügyben is kiszabható lenne, mert abszurdnak tartom, hogy jelenleg az ügyészek külön polgári peres eljárásban kezdeményezhetik. Üdvösnek tartanám ezen túl az állatkínzás tényállásához egy új minősített eset hozzátoldását, amely az üzletszerű állatkínzásra vonatkozóan határozna meg szigorúbb joghátrányokat – utóbbinak feltétele lenne, hogy a szaporítás fogalmát valahogyan megragadja és tilalmazza a jog más jogágakban is. Ez nem egyszerű, más országokban is nehézséget okoz. Az állatvédelmi törvényünk (1998. évi XXVIII. törvény) véleményem szerint egyáltalán nem rossz, elég széleskörű, de persze fejleszteni mindig lehet és érdemes. Ezen pontok teljeskörű felsorolása meghaladná jelen interjú kereteit. Ami fontos, hogy az állatvédelmi szabályokat, eljárásokat és jogintézményeket együtt érdemes vizsgálni, érdemes a teljes képet nézni.
Az állatvédelem megreformálásához elengedhetetlen a szemléletváltás. A már említett szakmai oldal útmutatásán, és a végrehajtó kormányzati oldal tevőleges segítségén túl, a társadalom, állatokkal szembeni attitűdjének tekintetében is. Utóbbi kapcsán mit tapasztal? Miként viszonyul a magyar társadalom az állatvédelem kérdéséhez, és tisztában vannak-e annak jelentésével, jelentőségével?
V.SZ: A magyar társadalom napról napra nyitottabb az állatvédelem kérdései iránt, a politikának feladata és jól felfogott érdeke, hogy ezt lekövesse. Annyi minden szól az állatvédelem mellett! A világvallások mind az állatokkal szembeni könyörületességre intenek, de a nem hívők számára is etikai alapvetés, hogy törekedjenek a szenvedésmentességre, erőszakmentességre maguk körül. Az állatvédelem mint fajvédelem szorosan összefügg a korunkban oly égető környezeti- és klímakérdésekkel. A gazdasági érdekek is az állatvédelem mellett szólnak, a fogyasztók egyre tudatosabban hozzák meg vásárlási döntéseiket, az Unióban az állampolgárok döntő többségét érdekli a gazdasági haszonállatok jólléte a felmérések szerint. Az embervédelem és az állatvédelem sok-sok ponton összefonódik, az állatkínzók nagy eséllyel emberek ellen is fordulnak. Az állatok érzelmi reakciókat váltanak ki az emberekből, így az állatvédelem politikai, hangulatirányító tényezővé is válik. Egy jól kommunikáló állatvédő hamar influenszeri szerepkörbe kerülhet, amivel élhet jó célok érdekében. De sajnos vissza is élhet vele, utóbbi már sok szempontból problémás.
Igen, az állatvédelem területén sajnos megjelennek olyan személyek, szervezetek is, akik mindebben pusztán üzleti lehetőséget látnak, mintsem önzetlen segítségnyújtást. A közelmúltban a Telex is publikált egy cikket a piliscsabai kutya, Abu esetéről, és a magát állatvédőként aposztrofáló Wegera György profitorientált tevékenységéről. Mi a véleménye az esetről, és van erre vonatkozó javaslat, miként kellene szabályozni és ellenőrizni azt, hogy ki gyűjthet pénzt állatmentés címen?
V.SZ.: Egyetemi szervezeti egység vezetőjeként nem feladatom, és nem is szeretném véleményezni egyes emberek, konkrét szervezetek munkáját, mi szélesebb perspektívából vizsgáljuk a folyamatokat. Az kétségkívül igaz, hogy amennyiben olyan szereplők tűnnek fel az állatvédelemben, akiknek a tevékenysége megkérdőjelezhető, az adományokból befolyt összegek útja pedig nem átlátható, az erősen ronthatja a szabálykövető többi állatvédő szervezet társadalmi megítélését is, így ez ellen a döntéshozóknak és a civil szférának együttesen kell fellépni.
Az, hogy valaki szereti az állatokat jó dolog, de önmagában kevés. A hétköznapi emberek a maguk eszközeivel, lehetőségeivel mit tehetnek annak érdekében, hogy felelősségteljes állatbarát országgá váljunk?
V.SZ: Nagyon sokat, a legtöbbet ők tehetik! Ha állatot tartanak, legyenek felelős állattartók, járjanak el a jó gazda gondosságával. Ha vásárolnak a boltban, tudatosan tegyék, nézzék meg, mi milyen technológiával készült, részesítsék előnyben az etikus módon előállított fogyasztási cikkeket. Tanítsák a mellettük cseperedő kicsiket az élőlények szeretetére, tiszteletére. Ne menjenek el se ember, se állat szenvedése mellett szótlanul, és főleg tettek nélkül.
A sajtó az utóbbi pár évben egyre több megdöbbentő esetről számol be. 2019-ben nagy port kavart a kutyáját különös kegyetlenséggel kivégző balotaszállási nő ügye, aztán a teknősé, akit egy kővel vert agyon egy fiatal lány az állatkertben, de különböző szervezetek közösségi oldalán is sok hasonló esettel találkozni. A központ az állatkínzás pszichológiai és kriminológiai vonatkozásaival is foglalkozik. Milyen tapasztalatokat szűrtek le eddig e téren, és milyen prevenciós megoldást lehet alkalmazni, hogy ne történjenek ilyen esetek?
V.SZ.: Minden lehetséges csatornán igyekszem hangsúlyozni, hogy most már kutatásokkal alátámasztott tény: az állatkínzás és az emberek elleni erőszak szorosan összefügg. Ezt egyébként az állatvédelem „halálos kapcsolódásának” is nevezik. Tudatában kell lenni minden állatvédőnek azzal, hogy nem minden ember állatszerető, van, aki közömbös, és van, aki nem kedveli az állatokat. De ez utóbbi két csoport is harcosan kiállhat az állatvédelem mellett, ha nyilvánvaló számukra, hogy amíg az áldozat ma „csak” egy kutya, holnap lehet a fiuk, vagy a lányuk is… Az állatkínzás lehet az egyetlen „kívülről” látható jele annak, hogy az adott közösségben családon belüli erőszak, gyerekbántalmazás, házastársi, kapcsolati erőszak stb. zajlik. A bántalmazott gyermek – mivel nem ismer ennek kezelésére más módot – levezetheti frusztrációját a nála is gyengébben, vagyis az állaton. Ezenkívül erős az állatkínzás prognosztikai értéke, az állatkínzó gyerekből könnyen válhat emberekkel szemben erőszakot alkalmazó felnőtt. Extrém, de szemléletes példaként érdemes megemlíteni, hogy szinte az összes sorozatgyilkos állatokon kezdte a „bűnözői karrierjét”. A prevencióra vonatkozó kérdésre azt tudom mondani, hogy amikor egy gyerek állatot bántalmaz, ott szerintem két megmentendő „élőlény” van: az állat és maga a gyerek. Az állatbántalmazó gyerekek legtöbbször olyan közösségből jönnek, ahol ők sincsenek megbecsülve, tanítva, szeretve.
A már említett balotaszállási nő úgy tudom, csak felfüggesztettet börtönbüntetést kapott. Ugyan szigorítottak az állatkínzásért járó büntetésen, aminek van némi visszatartó ereje, a bírók mégis ritkán ítélnek meg ilyen miatt tényleges elzárást Magyarországon…
V.SZ.: Minden évben van néhány letöltendő büntetésre példa állatkínzásért Magyarországon. De lépjünk egy picit hátrébb! Én kellő óvatossággal szeretem kezelni a „börtönt az állatkínzóknak” szlogent. A szabadságvesztés kétségkívül jár előnyökkel, például azzal, hogy arra az időre az elkövető „kikerül a forgalomból”, nem tud bűnismétlésbe keveredni. Másik oldalról viszont jönnek a börtönártalmak, annak a veszélye, hogy tovább kriminalizálódik, a többi fogvatartottól új praktikákat tanul. Nem látom azt sem, hogyan lesz a felfogása az állatokkal szemben etikusabb, miután két-három évet eltölt odabent, hacsak nem vesz részt hathatós rehabilitációs programokon. Ráadásul az állam számára igen költséges szankcióról van szó. Indulati jellegű elkövetéskor a tanulmányok szerint gyakorlatilag nincs visszatartó ereje a kilátásba helyezett szankciónak, így ezeken az eseteken sem segít a letöltendő szabadságvesztés. Érdemes lenne elgondolkozni a jóvátételi jellegű munkavégzés, mint szankció gyakoribb alkalmazásán. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az állatkínzásos, rosszul tartásos esetek egy része annak a következménye, hogy az adott állattartó az állatok legelemibb tulajdonságaival, szükségleteivel sincs tisztában. Ez utóbbi problémán a képzés, edukáció, ennek eredménytelensége esetén az állattartástól való eltiltás segíthet.
Az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központjának milyen tervei vannak még 2021-re?
„Szokás szerint” tele vagyunk tervekkel decemberig is… Az állatorvosképzésben indul egy új fakultatív tárgy, amelynek révén Lorászkó Gábor kollégám a szakmai fényképészet rejtelmeibe vezeti majd be a hallgatókat. Ennek komoly állatvédelmi relevanciája is van, elég, ha az állatvédelmi eljárások adatrögzítő feladataira gondolunk, ezeken állhat vagy bukhat egy eljárás. Részt veszünk oktatóként egy több európai egyetem összefogásával megvalósuló állatvédelmi nyári egyetemen. Ha a járványhelyzet engedi, a Gazdijogsi program kapcsán ősszel olyan kétnapos képzéseket tervezünk, ahol személyesen jelen lehetnek a tanulni vágyók. Haladnak tovább a kutatómunkák, és a szakdolgozatosoknak is új fokozatba kell kapcsolniuk. Bővítjük hazai és nemzetközi kapcsolati hálónkat, véglegesítjük, meghirdetjük az Állatvédelmi Kódexet. Csak a legfontosabbakat említve… Összességében nagyon fontosnak tartom, hogy a beszélgetés elején említett állami-civil-tudományos összefogás tovább mélyüljön az állatvédelem területén, ez minden résztvevő érdeke és egyben felelőssége is.
Hozzászólások