A debreceni Csokonai Színház 2015/16-os jubileumi évada logikus műsorstruktúrára épül. Erről tanúskodik az a „hármasság”, az a „trió”, amely Shakespeare klasszikusa, a Rómeó és Júlia köré épít, s e darab kapcsán a nézők minden korosztályát megszólítja. A Verona, 1301 hónapok óta sikeresen futó programja mellett, amely a középiskolai korosztályt mozgatja meg, s a hamarosan, február 19-én bemutatandó, felnőtteknek szóló Shakespeare-adaptáció mellett az Urbán Gyula zenés mesejátékából készült előadást, az Egereket is értelmezhetjük egyfajta kicsiknek, kisiskolásoknak szóló Rómeó és Júlia-történetként.
A darabban szereplő két egércsaládnak – a fehér egerekének (Szeréna mama, Albin papa és a lányuk, Fruzsina) és a szürke egerek családjának (Márton papa, Lidi mama és a fiuk, Soma) a konfliktusát ugyanis ugyanúgy, mint a Rómeó és Júliában a Capulet- és Montague-családét, a fiatalok, Fruzsina és Soma egymásra találása, szerelme képezi.
Itt azonban a fiatalok szerelme nem két, egymással ősi viszályban álló család miatt lenne elvileg lehetetlen, hanem két, egymással „vegyíthetetlen” család találkozása miatt. Egy szürke és egy fehér egér találkozása miatt, akiknek a neveltetése, az életvitele, a mentalitása teljesen eltér egymástól. A darab a két család közötti különbséget, másságot rendkívül érzékletesen, minden szinten ábrázolja: a szürke család tagjai dolgos, munkás egerek, akik az egyébként rendkívül látványos díszlet keretén belül, a sajtkészítő műhelyükben minden nap keményen megdolgoznak a betevő falatjukért, pontosabban sajtjukért. Itt a mama, Lidi (Nyári Szilvia / Dobos Judit / Erdős Éva / Fehér Tímea) „viseli a nadrágot”, ő irányítja a férjét, Mártont (Tóth Géza) és a fiát, Somát (Rózsa Krisztián) is. Ezzel szemben a fehér egércsalád látványos jómódban él. Ugyan épp szökésben vannak Zakariásnak (Gerner Csaba / Szegedi Dezső), a vándormuzsikusnak és mesemondónak a színházából, mert Zakariás nem tudta jól menedzselni a teátrumát, ám még így is ragaszkodnak az előkelő származásukhoz: a zöld selyemruhájukban, a grófi, Felső- és Alsóegérvaczky előnevükkel, és a rizsporos bundájukban holmi szürke pórnéphez egyáltalán nem óhajtanak leereszkedni. Ám mégis kénytelenek, hisz lakniuk kell valahol, s mivel ebben a családban Albin papa (Nyári Oszkár / Nagy Róbert) szava a döntő, ő lakhelyül nem mást, mint a szürke egércsalád sajtműhelyét választja. Innen indul Fruzsina (Tenki Dalma / Gábor Anita) és Soma románca. A tiltott szerelem, annak az irracionális pillanatnak a bekövetkezte, az a csoda, amit észérvekkel megmagyarázni nem lehet, de amelyben a másik épp azért kell, mert olyan, amilyen. Ha szürke, akkor azért, ha fehér, akkor azért.
A darab rendkívül érzékletesen tárja a főleg gyerekekből álló nézőközönség elé ennek a pillanatnak az irracionalitását. Azt, hogy mennyire nem kéne, hogy köze legyen ennek a két fiatalnak egymáshoz. Hisz a származás- és neveltetésbéli másságuk miatt hirtelen szóba se tudnak elegyedni egymással, elvileg nincs is közös témájuk. De az egymás iránti vonzalmuk megkérdőjelezhetetlen. Aztán mégis találnak közös témát, pontosabban, valami olyasmit, ami minden egérre jellemző: a macskától való félelmet.
A darab egyik fontos mondanivalója viszont éppen abban rejlik, hogy megmutassa: nem attól leszek érdekes, fontos egy másik egyénnek, mert van közös tulajdonságunk. Igen, nagyon jó, hogy van. De az adott, azt nem kell tanulni. Azt kell tanulni, azzal kell megküzdeni, ami a másikban más, mégis rendkívül vonzó. Ezért nagy „botorság” a fiatalok részéről, amikor egymás tudta nélkül, a másiknak való tetszés érdekében, a fehér egér szürkévé, a szürke pedig fehérré változtattatja át magát a Nagy Macskamágussal (Nagy Anikó). S amikor meglátják egymást, rögtön megszűnik a másik varázsa. Itt mondják ki a legfontosabbat: de hisz én épp azt szerettem benned, hogy szürke vagy, én pedig éppen azt, hogy fehér…
Mivel meséről van szó, ez a kiábrándulás természetesen csak pár pillanatig tart. A történet – szemben Rómeó és Júlia szerelmének történetével – happy and-del végződik, ahol az egérgyerekek szülei megbékélnek egymással is, és a gyerekeik egymás iránt érzett szerelmével is. Ami nem csak, illetve nem feltétlenül amiatt jó, mert így a közönség boldog megelégedéssel távozik a színházból. Hanem azért, mert látta a boldogsághoz vezető út minden göcsörtös, kemény állomását, az egymásért, s a másik másságáért való küzdés értelmét és értékét.
A Tóth Géza-rendezte, és öt színház – a Karaván Színház, a Nemzeti Színház, a Csokonai Színház, a Békéscsabai Jókai Színház és a tatabányai Jászai Mari Színház – összefogásával létrejött előadás-sorozat tehát tanít. A másik elfogadására, megértésére, a másikkal való azonosulás képességére. S ami nagyon jó, hogy a didaktikusság legkisebb jele nélkül. A gyerekek életkorához és érettségi szintjéhez igazodva, játszva, szórakoztatóan, rendkívül látványos akrobatikus elemekkel és zenei effektekkel dúsítva tárja elénk az önmagában is érdekfeszítő mesei szüzsét. Amit a mai gyerekek számára még kellőképp modernizál is: a Nagy Macskamágust kitaláló és irányító Paszkál, a varázsegér (Lakatos Lúcia) például, mivel ő fekete egér, egy fekete színű számítógéphez tartozó egérrel „veszi kezelésbe”, „idomítja” a Nagy Macskamágust. Az úrilány-egér Fruzsinának Hello Kitty-s bőröndje van, csak épp Hello Fruzsi felirattal. A fiatalok pedig lazán, Ciaóval, és Csá, csumival köszönnek a Nagy Macskamágusnak.
Ahhoz, hogy valakiből színházba járó felnőtt legyen, gyerekkorban kell elkezdeni a teátrum varázsával való ismerkedést. Erre is kiváló alkalom és lehetőség az Egerek előadás- sorozata Debrecenben. De hangsúlyozom: ez csak az egyik, korántsem elhanyagolható szempont azt illetően, hogy minél több gyerek megnézze az előadást.
Gyürky Katalin
Hozzászólások