Megrázó interjúnak/vallomásnak lehettünk tanúi szombat este az egyik kereskedelmi adó jóvoltából: megszólat Kiss László volt úszó szövetségi kapitány halottnak hitt áldozata, aki elmesélte 55 évvel ezelőtti megbecstelenítésének körülményeit.
Az azóta 3 diplomát szerzett, 73 éves nagymama végkövetkeztetése egyértelmű: nem bocsát meg a hitvány alakoknak. Úgy érzem, helyesen teszi, bár a szerecsenmosdatókon kívül, akik kacér nőnek titulálták az akkor 18 éves, 41 kilós leánykát, a Kiss László mellett elvtelenül kiállók bőszen hangoztatták még a keresztényi megbocsátást is. Szerintem, ha a 9 éves unokám eltör egy poharat, az bocsánatos bűn, hiszen van még a készletben, vagy pótolható a boltból. Ám a nagybetűs életbe éppen hogy csak kilépő, jeles érettségivel egyetemi felvételire készülő, 18. évét alig betöltő lánnyal történt borzalmakra semmilyen körülmények közt nincs bocsánat! Ráadásul az is kiderült a rendőrségi nyomozás során, hogy ezek az „úriemberek” szakmányban űzték az ipart: rendre kipécéztek és erőszakoltak meg fiatal lányokat.
Alighanem jól látja az áldozat, hogy ha azok a vérmes fickók nem lettek volna élsportolók, nem úszták volna meg olyan enyhe büntetéssel, mint amilyet akkor kaptak. Én viszont tovább megyek: Kisst soha az életben nem lett volna szabad olyan közegbe engedni, ahol kislányokat bíztak a gondjaira. Az én szememben hiába a 10 olimpiai aranyérem, a többi, számtalan világversenyen elért kiváló helyezés, a gyalázatot nem tompítja a megszépítő messzeség sem.
Nyírő Gizella
Hozzászólások