A modern Izrael fennállásának 75. évfordulóját ünneplő, május 12-e és 14-e között zajló Izraeli Filmnapok második napján, május 13-án egy izraeli-francia-etióp drámát, a Fügefa című filmet lehetett a debreceni Apolló moziban megtekinteni. A több nemzetközi filmfesztiválon is díjnyertes alkotás azonban épp a koprodukciós jellege miatt Izraelbe csak érintőlegesen kalauzolja el a nézőt. A történések színhelye ugyanis ez esetben a polgárháborús Etiópia.
Abban az 1989-es Etiópiában járunk, ahol a diktátor, Mengisztu Hailé Mariam rendeletének értelmében minden tizenöt és harminc év között lévő férfi köteles bevonulni katonának, és védelmezni a hazáját mindazon szervezkedések ellen, amelyek a DERG nevű katonai junta tevékenységét akadályozni próbálják. Aki ezt nem teszi, azt a hatóságok erőszakkal a frontra vonszolják. Ez elől – tudjuk meg az Aalam-Warqe Davidian rendezte film első képkockáiból – már több izraelita családnak sikerült Izraelbe emigrálnia. A főszereplő lány, Mina (Betalehem Asmamawe) családja is már félig a Szent Földön tartózkodik, például az édesanyja is kivándorolt már, és épp Izraelből szervezkedik, hogy a hazájában maradt többi családtagját is maga mellett tudhassa. Minát magát, Mina háborút már megjárt, fél karral hazaérkező fiútestvérét, Rettát és az őket nevelő nagymamájukat is.
Látván Mina testvérének sérülését, az utcán a hatóságok folyamatos, katonakorú fiúk és férfiak utáni hajtóvadászatát, a félelem uralta légkört, azt gondolhatnánk, hogy a lánynak, Minának is elemi érdeke, hogy minél hamarabb a biztonságos Izraelbe kerüljön. Ám hogy mégis komoly dilemma elé állítja ez az egyáltalán nem könnyen megszervezhető és lebonyolítható emigráció, annak oka a szerelem. A szomszéd – hadköteles – srác, Eli iránt érzett szerelme, aki nélkül nem akar menni sehová, és akit természetesen nem akar a polgárháború sújtotta Etiópiában magára hagyni. A fiú családja ugyanis nem rendelkezik olyan összeköttetésekkel, mint Mina nagyanyja, így Eli Afrikából történő „kicsempészése” még a szokásosnál is bonyolultabb „hadműveletet” igényelne.
A történet szívfacsaró jellegét azonban nemcsak ez a dilemma biztosítja. Hanem az is, hogy végig Etiópiában játszódik, és az ottani képsorok szinte sokkolják a nézőt. A rendező még csak véletlenül se „repít át” bennünket Izraelbe – Mina anyját is csak egy telefonbeszélgetés során, a vonal túlsó végéről, mindössze hangról „ismerjük meg”, látni nem látjuk, így csak sejtjük, hogy ő már sokkal jobb körülmények között él Izraelben. Miközben a lánya, a hadirokkant fia, az őket kelmeárusításból fenntartani igyekvő nagymamájuk, meg persze Eli hétköznapjait látva úgy vélem, hogy még abban a nézőben is változik némiképp a menekültekkel kapcsolatos kép, aki a migrációt amúgy ellenzi. Mert ott a film történetének ideje, 1989 óta nemhogy javult volna, de még tovább romlott a helyzet. A filmben többször is elhangzik, hogy Etiópia maga a földi pokol, és ezt például a fügefához kikötözött, járásképtelenné tett katona látványa, vagy az erőszakos hatósági intézkedésekkel szembeni teljes tehetetlenség azonnal alátámasztja.
Ám, hogy Etiópia is lehet, lehetne a földi paradicsom, arra épp Eli hívja fel a lány figyelmét. Mégpedig a szerelmével, a lány felé való hűségével, odaadásával. Hisz pusztán azzal, hogy vannak egymásnak, hogy léteznek egymás számára, nekik Etiópia is a paradicsomot jelenthetné. Ám az országban fennálló helyzet ezt tényleg felülírja. Így megkérdőjeleződik bennünk az a sajnos elcsépelt, pedig jó esetben tényleg működő törvényszerűség, hogy a szerelem minden akadályt legyőz.
Nos, hogy Mináék esetében így van-e, azt nem árulom el. Egy biztos, európai értelemben vett „csöpögős” happy endet ne várjanak ettől a filmtől. inkább egy olyasfajta utazást, amely a számunkra különleges – mert alig ismert – Izraelnél is egzotikusabb világba, az afrikai kontinensre kalauzol bennünket, és jó értelemben véve tágítja a szemléletmódunkat. S ezzel önmagában óriási dolgot tesz le az asztalra. Mert aki megnézi Aalam-Warqe Davidian alkotását, az a továbbiakban egy afrikai menekültre biztos, hogy egészen más szemmel fog nézni.
Ajánlom tehát a figyelmükbe a Fügefa című filmet.
Gyürky Katalin
Hozzászólások