Ahogy Krúdy Gyula írta anno: „A mesebeli árva gyermek a magyar nyelv”, melynek ma, azaz november 13-án van a hivatalos napja. Nem volt ez mindig így, sokáig április 23-ra datálták ezt az eseményt, azonban 2011-ben átkerült az utolsó őszi hónapunk kellős közepére, arra a napra, amikor 1844-ben hivatalosan is államnyelvvé nyilvánították anyanyelvünket. Miért fontos ez a nap? Nem azért, mert péntekre esik és mindenkit elönt a babona. Azért fontos, mert a nyelvünk az identitásunk alapja is egyben. Nyelvünk állandóan változik, hozzákapcsolódik múltunk és jelenünk. Ezzel fejezzük ki magunkat, a fájdalmunkat, az örömünket. A nyelvünk velünk együtt él, fejlődik folyamatosan és- ahogy Kosztolányi Dezső írta 1971-ben– „„… nincs és nem lehet „teljes” szótár. A szótár csak kagyló, ezzel csak meregetünk a nyelv tengeréből.”
Az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án nyilvánította a magyar nyelv napjává november 13-át, 1844-ben ugyanis ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő törvényt. Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetség elnöke a mai jeles nap alkalmából elmondta:
Az elmúlt 30 évben a Kárpát-medencében több mint egy millióval kevesebben beszélik a magyar nyelvet.
A magyar nyelv összeköt minden magyar állampolgárt, éljenek bárhol a Földön. Számos kutatás vizsgálta már nyelvünk eredetét, még most, 2020-ban is sok a kérdőjel a pontos ismereteket illetően, de a szakmailag igazoltnak tekintett nézetek szerint a magyar nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor ágának a tagja. Az eddigi kutatások szerint a magyar nyelv története csaknem 6000 évre vezethető vissza.
Egyes források szerint a magyar nyelvet három nagy egységre osztják a nyelvtörténészek:
- előmagyar kor
- ősmagyar kor
- nyelvemlékes kor
A fenti korok további egységekre oszthatók. Az utolsó egység nyelvi fejlődésünk szempontjából lezárult a nyelvújító mozgalmakkal, befejeződött egységesítése és hivatalos nyelvvé vált országunkban. Ezt újmagyar korszaknak nevezik a nyelvészek. A világ nyelveinek rangsorában a 62. leggyakrabban beszélt nyelv a magyar, míg Európában a 14.helyet sikerült elcsípni. A magyar nyelv úgynevezett agglutináló nyelv (vagyis ragozó), ami annyit tesz, hogy a szó jelentését toldalékokkal változtatjuk meg. A magyarul beszélők száma a világon körülbelül 13-15 millió körül lehet.
A magyar nyelv összesen 10 ismert nyelvjárást foglal magába. A miénk az északkeleti nyelvjárási régió, amibe beletartozik Hajdú-Bihar megye mellett még Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye is. Nyelvjárásunk egyik gyakran emlegetett eleme, az úgynevezett í-zés, vagy az igeragozásban való eltérés (pl. jösztök, megyen). Emellett ez a régió igen gazdag a tájszólásokban, amiből talán mindannyian fel tudnánk sorolni, legalább 10, csak számunkra érthető kifejezést.
Ettől szép a nyelv, ettől olyan élő, hogy a miénk, mi alakítjuk generációkon át, használjuk gondolatban, hangosan, szóban, írásban. A nyelvünk az összes élő magyar generáció kordokumentuma, aminek köszönhetően nem felejtünk el emlékezni.
Hozzászólások