Ruben Östlund – immár kétszeres Arany Pálma-díjas rendező– ismét húzott egy merészet, és egy 2,5 órás filmmel állt bele az elitbe. Saját bevallása szerint a provokáció volt a célja, hogy üzenete minél mélyebben szántsa fel a néző elméjét. Spoilermentesen kijelenthető, hogy ez sikerült is. Mit gondol A szomorúság háromszögéről egy filmszínház vezetője és egy társadalomkutató? Miért előítéletes a film, és teszi azzá a nézőjét, és miért játszik úgy a nemi és társadalmi szerepekkel, mint kisgyerek a LEGO kockákkal? Ezeket a kérdéseket járja körül a Stáblista legújabb része.
Ruben Östlund mestere annak, hogy legalább egy hétre ellássa a nézőt gondolkodnivalóval. A szomorúság háromszöge nem az első zajos sikere az alkotónak, hiszen A lavina és A négyzet is beleégett a mozinézők agyába a világ minden táján. Most az elit került a rendező fókuszába- mikor máskor, ha nem egy világválság közepén…- az ő társadalmi csoportjukon keresztül tart görbe tükröt mindenki elé, legyen bármilyen anyagi helyzetben.
Az előítéletek, a kiüresedés, az érdekek által vezérelt kapcsolatok és a hierarchia gyakran igazságtalan következményei olyan arcátlanul állnak a nézővel szemben, hogy nehezen tudja eldönteni:
nevessen, vagy inkább mélyen szégyellje el magát?
Ide kapcsolódik. Olvasta már?
A Stáblista legújabb adásában Fejér Tamás, a műsornak is otthont adó Apolló Mozi vezetője kifejti, hogy a három részre osztott film mely részeit tartotta a leginkább erősnek, melyik karakter volt ebben a felületesnek bemutatott érában szerethető, és miért nem ajánlja azoknak, akik még csak tervezik, hogy megnézik a filmet a poszter szermevételét.
Loncsák Noémi szociológusként a társadalmi és nemi szerepek játékát emelte ki a film legnagyobb erényeként, melyet annyi problémán és szituáción keresztül villantott meg a rendező, amennyit nem szégyellt használni.
A beszélgetésben szó esett még a kisebbségek filmbéli reprezentálásáról, a devianciák nélkül nem létező társadalomról és arról, hogy egy szélsőséges helyzet hogyan tud megváltoztatni egy vérbeli kapitalistát?
Hozzászólások