A cívisváros ikonikus rock színterén, a Lovardában koncertezett a Kárpátia zenekar. A magyar nemzeti öntudat alighanem legismertebb rock arcai nem csupán a közönség elé álltak, de a frontember, basszusgitáros, Petrás János kérdéseinkre is válaszolt.
A 2003-ban alakult nemzetirock-együttes és tagjai megéltek már megannyi politikai vezetést, változást, globális és hazai szinten. Mégsem az aktuálpolitika vezérli dalaikat, hanem a magyar nemzeti múlt, a revízió és a nemzeti öntudat. A legifjabb generációkon át a legidősebbekig közönségük vagy, ahogy ők mondják, közösségükben gyakorlatilag mindenki megfordul. A frontember, Petrás János mesélt múltról, jelenről, jövőbéli tervekről, és arról, miként látják a magyarság helyzetét.
Ti, mint a magyar nemzeti öntudat legismertebb zenei reprezentációja hova helyezitek magatokat a magyar rock történelemben?
Mindenkinek megvan a szerepe, akár a nemzeti rock zenekaroknak, többféle stílusban, a keményvonalastól a lágy hangzásokig. Nyerges Attila barátomat idézve, a különbség az Ismerős arcok és a Kárpátia között az, hogy ők bekopogtatnak, majd kinyitják az ajtót, mi pedig berúgjuk, valaki pedig egyenesen ajtóstól ront a házhoz.
A fiatalságot hogyan sikerül megragadni a zenével? Hogyan adható át a téma?
Sok mindenkinek problémája, hogy az ifjúság apolitikus. A Kárpátia politizál. Nem pártpolitikáról van szó, hanem nemzeti kérdéseket tűz a zászlajára. A fiatalság jelentős része nem lesz vevő a politikára, általában. Ez nem új keletű probléma, hanem mindig így volt. De ez mindenkinek saját véleménye és joga. E tekintetben azt tudjuk tenni, hogy 18 év alatt ingyenesek a mi koncertjeink, ez pedig egyedülálló. Hozzánk akár fel is lehet jönni a színpadra, énekelni. Ezt pedig nyilvánvalóan szeretik. Odajönnek hozzám a 2-3 éves kislegények is, hogy szia Jani, egy képet csinálhatnak-e. Nem azt látják, hogy itt egy kopasz csúnya bácsi, hanem szerencsére jó fejnek tartanak. A kislányom és az unokáim is színpadra léptek már velünk.
Érdemes a politikában megkapaszkodni. Az irredenta-revizionista vonal Debrecenben, a szabadság őrvárosában különösen aktuális. A cívisváros a magyar rock egyik melegágya. Ezek fényében hogyan vélekedtek a debreceni közönségről?
Nem teszünk különbséget közönségek között. Nekünk nem közönségünk, hanem közösségünk van. Ez nyilván cserélődik is egy kicsit, hiszen sokan távoznak közülünk, de érkezik is az ifjú generáció.
A címek és a témák mennyire köthetők a tagok saját érzéseihez, akár múltjához, magánéletéhez?
Egy-két dal saját élmények alapján íródott, de igyekszünk úgy írni a számokat, hogy minél többen érezhessék saját magukénak. Persze nem minden dal fog meg mindenkit, de lehet, hogy később ez változik, szituációtól függően.
A dalcímekkel, dalokkal kapcsolatban érezhető, hogy némi stílusváltás is történt.
Ha megfigyeljük, minden lemez tartalmaz komolyságot, irredentizmust, humort. Az Így volt, így lesz! albumon például ott a Három bika című szerzemény, amely egy viccet dolgoz fel. De persze jelentős Erdély témája, akárcsak a palócok, hajdúk, jászok. Akadnak persze olyan dalok is, amelyek egyszerűen csak piszkálódnak. A tavalyelőtti lemezen szerepelt a Mecseki láthatatlanok, akik még ’56 novemberében is harcoltak, az utolsó pillanatokig a forradalom oldalán. Mindig megpróbálunk sokféle inspirációból építkezni. Három szó: Isten, Haza, Család. E hármas mellett próbálunk lavírozni.
Ez a változatosság mennyire befolyásolja a közösséget, közönséget?
Befolyásolja. Például húsz évvel ezelőtt beleszeretett valamibe, az nyilván változott. Arra szeretnék ezzel kilyukadni, hogy mi nem tudjuk visszaadni azt, hogy déjá vu érzése legyen mindenkinek. Vidámak vagyunk, szeretjük ezt az egészet, de a változáshoz sajnos vagy nem sajnos, hozzá kell szokni. Ami húsz éve volt, az fejlődött. Minden koncerten elhangzik szinte az összes lemezről egy-egy dal. A mostani hangszerelés, technika, ha akkor rendelkezésünkre állt volna, a mai napig ugyanúgy szólnának.
Valakik talán nehezen lépnek ki a megszokottból.
Pontosan! Felnőtt egy-két generáció. Volt, aki nem húszévesen kapcsolódott be, hanem negyvenévesen. Az újdonságtól pedig mindenki fél, mi pedig nem. Ezért is csináltunk klipeket AI-al, amelyek hamarosan meg is jelennek. Nekiálltunk megcsinálni, kerestünk olyan embereket, akik ehhez értenek, világszerte kerestük a szakembereket. Nem találtunk. Mi magunk kezdtük el megcsinálni, ráadásul rengeteg filmben is ilyen effekteket használnak, és nem is tudjuk. Ez olyan érzés volt, mint a kisgyereknek, aki bemegy a játszótérre, és felfedeztük Hollywoodot.
Hogyan alakult ki az együttes arculata?
Volt egy előző zenekarom, amelyet nem tudtam egy idő után gördülékenyen tovább vinni. Szögre akasztottam a basszusgitárt, de volt néhány dal, amelyeket feltétlenül meg szerettem volna csinálni. Pár hét és hatalmas nyomás alatt még írnunk kellett dalokat. Koncertezni nem akartunk, de mondhatni kizsarolták tőlünk, hogy fellépjünk. Ez nem volt egy tudatos történet. Az akkori napi események mégis igazolták a Kárpátia létjogosultságát.
Ferenczi Dóra és Barna Marci
Hozzászólások